Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-11-01 / 10. szám
2. oldal ERŐS VÁR megbékélve, de lehet hívő engedelmességgel is mondani: “'legyen meg a Te akaratod, mint a mennyekben, úgy itt a földön is.” Nem könnyű ezt így mondani. Jézusnak sem volt könnyű. Neki is meg kellett harcolni a hit harcát a Getsemáné kertben: “Atyám, 'ha lehetséges múljék el ez a keserű pohár, mindaizáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem ahogy Te.’ Jézus és Isten akaratának feszültsége olyan nagy harcot jelentett Jézusnak, hogy véres verejték pergett alá orcájára. Nem is tudta egyszerre megharcolni ezt a harcot, háromszor is imádkozott, míg végre feladta a saját akaratát s el tudta mondani: ‘‘Atyám, legyen meg a Te akaratod!” Nekünk is meg kell harcolni a nagy harcot. Isten akarata az ember számára, sokszor érthetetlen és fájdalmas, III. Az a kérdés, hogy van-e az embernek szabad akarata, teológiai szempontból édekel minket, mert ez az üdvösség kérdése is. Akik a szabadakarat 'hívei, azok az embertől az Istenhez akarnak jutni, a szolgai akarat képviselői pedig azt mondják: az embertől nem vezet út az Istenhez, csak az Istentől az emberhez. Az egyik a Bábel tornyát akarja építeni és azon akar felérni Istenhez, a másik Jákob lajtorláját látja, melyen az égiek l'eszállnak az emberhez s megmutatják, hogy az üdvösség útja felülről lefelé vezet. Az egyik az emberi cselekedetekre épít. a másik az isteni kegyelemre. Az egyik a törvény, a másik az evangélium. — a kegyelemből való üdvösség útja. Az egyiknek alapja a szabadakarat, az. hogy az ember mindenre képes, a másik alapja a szolgai akarat miatti kegyelemre szorultság. Erasmus a szabadakaratot képviseli. Mivel Lutherral vitatkozik, nem filozófiai, de teológiai érvekkel hozakodik elő. A bibliai helyek két csoportjára hivatkozik. Az egyik csoport: “ÍT ér jede az Úr mégis azt kívánja tőlünk, hogy hittel fogadjuk el mindig az Ő akaratát, mert aiz mindig jóságos akarat. Erre már sokan sokszor reájöttek a dolgok végén, de Isten a,zt akarja:, hogy előlegezett hittél mondjuk, szenvedés közben is: legyen meg az Úr akarata. Azt kivánja, hogy valahányszor nehéz utakon vezet és érthetetlen az Ö akarata, gondoljunk Pál apostolnak erre a mondatára: “Aki az Ö tulajdon fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta1,, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk.” ( Róma 8.) Ezért egyedül csak a golgotái kereszt alatt tudja az ember világosan és alázatos szívvel elmondani : “Legyen akaratod. Ámen.” — dr <— tek meg!” és más ilyen felszólítások. Erasmus azt mondja ezekre: Ha Isten azt parancsolja, hogy meg kell térni, akkor nyilvánvaló, hogy az ember meg is tud térni, tehát az embernek van szabad akarata. A másik csoportja az igéknek: a feltételekhez kötött isteni ígéretek, amelyek csalt szabadakarat alapján teljesíthetők, bár kénytelen bevallani, hogy az emberi szabadakaratnak korlátái vannak, az ember ugyanis önmagától, Isten Lelkének segedelme nélkül képtelen a jóra. Luther elég későn válaszolt erre az iratra. Elismerte, hogy formailag szép mű, de rögtön látta belőle, hogy ennek az embernek halvány sejtelme sincs az üdvösség véres harcairól. Félreértette. 1525 novemberében azután mégis megjelent a válasz, melyben utal arra, hogy mit jelentenek az igében Isten parancsai és a feltételhez kötött ígéretei. Isten parancsa a törvény. A törvény azért adatott, hogy a bűnt nyilvánvalóvá tegye s Krisztushoz vezérlő mester legyen. A törvényt nem azért adta Isten, mert az ember képes betölteni, hanem azért, hogy az ember belássa, nem képes azt betölteni. A feltételekhez kötött ígéretek is ebbe a, kategóriába tartoznak. Az embernek meg kell tanulnia, hogy a gonosznak a szolgája és nem megy máskép, csak úgy, hogy elébe adja Isten a törvény kötelességét, hadd essék kétségbe önmaga fölött s lássa meg, hogy n'em képes betartani sem a parancsokat, sem a feltételeket a maga erejéből ,s így lesz a törvény Krisztushoz vezérlő mester. Erasmus tehát az ember teljesítő képességét védelmezi, Luther pedig Istennek a Krisztusban megjelent kegyelmét. Erasmus szerint: ha az 'ember képtelen a törvény betöltésére, akkor nincs erkölcsi felelőssége. Luther pedig azt mondja: ha az ember képes lenne a jóra, akkor hiába halt volna meg Krisztus a keresztfán az én bűneimért. Erasmus kiélezi az érdemszerző cselekedetekig, Luther kiélezi a kettős predestináció, vagyis, hogy Isten előre elrendeli az egyik embert üdvösségre, a másikat kárhozatra. Luther idáig jut 'el, de itt kénytelen megállani. Látja a mi Istenünk mindentudó és mindenható. Tudja, hogy az az ember, akit megteremtett, hogyan fog reagálni hívó szavára, Isten előretudása és előre elhatározása között azonban nehéz különbséget tenni. Jól tudja a következményeit ennek a felfogásnak: ha a szolgai akarat kérdését kiélezem, akkor Isten igazságtalan Isten, mert kénye-kedve szerint oszt üdvösséget és kárhozatot. A kettős predestináció hitében hiába és fölöslegesen halt meg Krisztus. Felelőtlen erkölcsi lazaság, emberi fatalizmus születhetik belőle. Birkózik ezekkel a kérdésekkel, de túltenni magát nem tudja 'e kijelentésen. Nem csinál filozófiai rendszert e kettős predestinációból, csak azt mondja: van elrejtett Isten és kijelentett Isten. Az elrejtett Isten titok, a kijelentett Isten ismert. Vannak az Istennek titkai, melyeket n'em közöl velünk, és vannak kjelentetf dolgai. A titkok Isten elrejtett akaratai, idetartozik a kiválasztás. Alázattal és imádattal kell bezárt ajtaja előtt megállanunk. A kijelentett isteni akarat: az üdvösségre hívás. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön és az igazság ismeretére eljusson. Ez .előtt pedig boldogan kell megállanunk. Hogyan állunk mi ezzel a kérdéssel LUTHER TANÍTÁSA A SZOLGAI AKARATRÓL
