Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-07-01 / 7. szám
ÉRŐS YÁR 9. oldal munka magyar nyelven, bár talán ez nem olyan mértékű, mint a délame. ikai magyar evangélikus gyülekezetekben. •A másik érdekesség az, bogy több magyar ifjú és leány tanul tbeológiát európai egyetemeken. Egyrészük ezt azért teszi, mert szeretné a jövőben magyar evangélikus népünket szolgálni. Erre még akkor is szívesen vállalkozna, ha el kellene helyezkednie nem magyar gyülekezeti szolgálatba és a magyar munkát díjazás és egyházi szer■vezettség nélkül kellene folytatnia. Jó lenne kapcsolatot tartani velük és talán lehetőségeket teremteni egy északamerikai látogatásra egyik-másik esetében, mert — tudtommal — Amerikában nem tanul magyarszármazású fiú thejlógiát azzal a szándékkal, hogy magyar gyülekezetben szolgáljon, viszont köztük van néhány, aki ezt szívesen megtenné. E téren nem csupán magasabb egyházi szervek közbelépésére kell várnunk, hanem talán a magyar gyülekezeteknek is kellene lépéseket tenni azáltal, hogy fél- vagy egyéves segédlelkészi tanulmányi helyeket létesítünk számukra. — Lehet, hogy egyik-másik talán alkalmas lesz további északamerikai szolgálatra, akár a meglévő gyülekezetek keretében, akár új munka kezdésére. * Ezen sok szép és lelkesítő hír ellenére tudomásul kell vennünk, hogy az európai evangélikus magyarok közti munka keretei nem lesznek mindenütt idötállóak. Minden valószínűség szerint csak az angliai magyar gyülekezet és a bécsi magyar egyházközség fognak szervezett formában hosszabb ideig megmaradni. A skandináviai és németországi magyar lelkészi szolgálatot még egy jó pár évig támogatni fogják a befogadó országok szervei, de néhány év, vagy talán évtized múlva ez i:s meg fog szűnni és ha addig nem tudnak anyagilag önállósulni fezen országokban folyó magyar protestáns munkát támogató magyar szervezetek és nem tudnak megfelelő személyi utánpótlásról gondoskodni, megszűnésükkel számolni kell. Az egyéb országokban működő magyar protestáns lelkigondozói szolgálatnak a 'Sorsa hasonló lesz. Mindez talán szomorú azok számára, akik nem ismerik az északam'erikai magyar evangélikus gyülekezetek történelmét Mert ez is pontosan arra tanít, amit Európában is meg fognak tapasztalni odakerült magyar hittestvéreink: ha a jövőt biztosítani akarjuk, a gyülekezeten belül önellátásra kell berendezkednünk. Erre biztat egyébként a Lutheránus Világszövetség, ill. az Egyetemes Egyház is. A másik: össze kell fognunk közös célok elérése érdekében. Ezek között első helyen áll a közös sajtó megteremtése. Amint az amerikai gyülekezeteknek állandó nagy problémája volt az ERŐS VÁR fenntartása, úgy lett most az európaiaké az 'ÜTITÁRS további megjelenésének a kérdése. De van még egy nagy feladat, amit leghelyesebb közösen előmozdítani: — fiataljaink szívében a népünk jövendő sorsáért aggódó láng felgyújtása, azaz lelkipásztorok nevelése a jövő számára. Mert hiába vannak szép templomaink, ha azokban nincs magyar igehirdető! Hiába vannak szép szervezeteink, ha nem lesznek lelkipásztoraink! Isten úgy áldja meg mind az európai, mind az észak- és délamerikai magyar evangélikusságot, hogy annyi magyarul tudó és érző lelkipásztorunk lehessen, hogy minden fontos helyre kerülhessen megfelelő ember, sőt tudjunk jó magyar 'lelkipásztorokkal szolgálni az Egyetemes Egyház más gyülekezeteiben és munkaterületéin is! Pósfay György (Caracas) Életszomjuság — — életcsömör (Máté 27, 1-10) Gyakran lehet tapasztalnunk, hogy adott körülmények között az élethez olyan görcsösen ragaszkodó emberek egyszerre csak készek eldobni maguktól az életet. Ahogyan addig értékeltéi az életet, úgy hirtelen a halál jelenik meg előttük kívánatosabbnak és szinte abba szeretnének örökre beletemetkezni, hogy csak szabaduljanak az élettől. Iskáriotesz Júdás életében is megtalálhatjuk ezt a váratlan fordulatot. Először élni szeretett volna, igazán élni. Nyugtalanság lett úrrá felette, hogy Jézus követésében eltalálja mulasztani fiatalságának éveit. Szegényesnek kezdte látni azt a fajta életet, melyben Jézus oldalán osztályrésze volt. Lassan kezdte megunni, hogy jószívű em~er. k adományajból származó szerény életmódot folytasson és mindjobban bosszantotta, hogy Jézus egyszerűen nem akarja kamatoztatni tudását, izell.mi erejét és népszerűségét. A tanítványok kis közösségének egyéni kényelmét, vágyait, terveit állandóan keresztező, korlátozó és módosító befolyását már régen terhesnek érezte. Forró vágy lángolt fel benne azután az élet után, melyet világi társai éltek, akik gátlásoktól mentesen sodortatták magukat testi, szellemi vágyaiktól és üzleti képességeiket lelki korlátok figyelemhevételenélkül busásan kamatoztatták. Amikor megtudta, hogy népe vezetői alkalmat kerestek Jézus 'elfogatásira, elérkezettnek látta annak alkalma ; idejét, hogy szakítson Jézussal és a tanítványok közösségével. Mivel szerinte e.őbb-utóbb úgyis meg fogják tudni Jézus éjszakai tartózkodási helyét, végeredményben nem követ el olyan nagy bűnt, ha ő maga tudatja azt a vezetőkkel. Harminc ezüst pénzért érdemesnek lászott kis lelkiismeretfurdalás't is vállalnia. Annak, akinek sohasem lehetett még fegy fillére sem, amit sajátjának mondhatott , a 30 ezüst pénz hatalmas összegnek látszhatott. (Telket lehetett azon vásárolni.) Elegendőnek játszott arra, hogy független új életet kezdhessen. Júdás élni szeretett volna, úgy, ahogyan az életről oly sokszor álmodozott Getsemáné csendes éjszakáin, amikor ott aludt Jézus és a tanítványok rejtőzködő közösségében. Végleges döntése akkor érlel dött meg benne, amikor Jézus minden addigit betetézve, küszöbön álló szenvedéséről és haláláról kezdett beszélni. De amikor látta, hogy Jézust megkötözték, élete egy csapásra elvesztette számára minden varázsát. Halálos bánat szállta meg a volt tanítvány szívét. Tanúi lehetünk annak, hogy az elitnek és halálnak értékelése egyugyanazon emberben hogy tud megváltozni egyik percről a másikra. Az, aki annyira szeretett volna élni, most önkezóvel vet véget életének. Az ember lelki állapota szerint hol az életet, hol a halált látja jobbnak. Äs itt kezd derengeni Jézus Krisztus Unnk igazságának világossága, amikor kinyi■latkoztatja tanításában, hogy van Valaki, aki felette áll az életnek és halál ní(k és akivel nekünk rendeznünk kel' viszonyunkat, hogy az élettel és halál