Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-07-01 / 7. szám
6. oldal ERŐS VÁR nyújtani. Európa, Délamerika és as Egyesült Államok azé tszórt magyar pásztortüzeinez aa evangéiiom világító lámpását kezünkbe adta az Ür, amelyet nem lehet és nem szabad olaj nélkül 'hagynunk. Ez a pár esztendő, ami mögöttünk van, már is érdekesen mutatja azt, hogy minden emigráció más és más sajátosságokat íejlesztett ki önmagában. Ugyanúgy alakulnak ki lelkészeink gondolkozásai és meglátásai. Szinte források nyílnak az elméleti és gyakorlati teológia módozatainak a tanulmányozására, amelyet mind megtudnánk osztani egymással, ha ezt akarnánk és a cserének a módozatait kidolgoznánk. Konferenciánk tárgysorozatában 'hallani fogja a közgyűlés Délamerika hangját, Európáét és a másodgenerációjét. Ha ebea még hozzátesszük azt, hogy saját körünkön kiivül milyen bőséges képviselettel rendelkezünk, mint magyar evangélikusok a külmisszióban s hozzá hasonló szolgálati területen, akkor meg kell állapítanunk, hogy soha nem volt erősebb és intercontinális 'viszonylatban szélesebben képviselt a magyar evangélikusság, mint ma. Ma magyarul lehet leveleznünk magyar evangélikus lelkészekkel Euiróva legtöbb országába, Délamerika több államába, Ausztráliába, sőt Afrikába is. Ilyen helyzeti energiával sohase rendelkezett a magyar evangélikusig, mint most. molyán. Több gyülekezetünk megalakulásának hátterében a Konferencia hivatalos vezetőjének, vagy több lagjan ak igen komoly munkája rejlik. U- gyancsan komoly tanácsadó szervnek tekintették Konferenciánkat a két nagy magyar bevándorlás idején, s nagyon valószínű, hogy a Magyarországra küldött segély, majd az európai segélyek és újságalapok s végül nem utolsó sorban a mi havilapunknak adott segítség, nemcsak tanácsunk és kóréhünk, de elismertetésünk, és talán szabad ezzel a kifejezéssel élnem, tekintélyünk alapján vált lehetővé, vagy legalább is könnyebbé. Ez alatt azt értem, hogy egyházi hatóságaink komolyan vették a Magyar Konferenciát és komolynak tartották annak tagságát. Egy érdekes probléma felbukkanását tapasztaltuk: uz Egyetemes Egyház félelmét attól, hogy önálló magyar egyházkerületté óhajtunk válni. Szerencsénkre ez a kísértés sohase vert gyökeret köztünk. Részben ismertük saját gyengeségünket, másrészt inkább elszomorító példát láttunk olyan magyar egyhwztesteknél, hol ezt megkísérelték. Érdekes lenne kianalizálni önmagunknak, sajátmagunkról való gondolatait. Talán inkább vallomás lehetne arról, hogy nem mindig látjuk meg azt, hogy a Konferencia minden ereje és gyengesége a magunk tükörképe, — melyben visszatükröződik hűségünk, hivatásérzésükik, szolgálatunk készsége és nem utoljára képességeink. Ha ezt megértenénk és a teistvérkezek egymásbakapcsolódása őszinte szolgálatba tudna összeforrni, akkor nem lennének elárvult gyülekezeteink, vagy magukra maradt lelkésztestvérek. Sohase felejteni el egyik elhunyt lelkésztestvérem bánatos megjegyzését, amikor súlyos betegség után, melyet gyülekezetének belső gondjai okoztak, azt mondotta, “meg se kérdeztétek, hogy mik voltak az én fájdalmaim.” De ez a befelé való nézés gyülekezeti életünket is érinti. Ott se látta meg minden gyülekezet azt, hogy egymás kezének megfogása, különösen, magyar vonatkozásban, milyen fontos. Sok helyen magyar alatt csak azokat értették, akik a régi gárdához tartoztak, főként az első világháború előtti pionírokat. Ha 'egy kis összehasonlítást 'végeznénk, akkor a fejlődő gyülekezetek között elsősorban azokat találjuk, ahol megnyitották a szíveket és a templomajtót a magyar emigráció minden rétege előtt s ragaszkoatak hozzájuk akkor is, amikor a többség magatartásában csalódást tapasztaltaik. és ezt a ragaszkodást a testvéri magyar alapon kiterjesztették a már itt született s nyelvében elhalványult másod- és harmad generációra is. Sokszor úgy érzem, hogy ez volt gyülekezeteink legnagyobb hit- és erőpróbája. Hála Istennek, a legtöbb gyülekezet szépen megállotta ezt a próbát. Üj kérdést teszek fel: hogyan látják a kívül állók és szétszórt magyar ev. testvéreink a Magyar Sv. Konferenciát? — Általában többre és erősebbnek látják, mint amilyenek valóban vagyunk. Jó, hogy így van. Az egyedül álló hittestvérek sokszor gondolnak arra. hogy ha életük küzdelmében minden kötél elszakad, akkor lesz egy hely, ahová segítségért tudnak folyamodni. Sokan tettek ilyen érzésről vallomást. Sokan pedig valóban kértek is segítséget. Amikor szembe kerültünk ily'en esetekkel, mindig rádöbbentünk arra, hogy többre van erőnk, mint azt gondoltuk volna. Amikor a világiak keresik fel Magyar Konferenciánkat, mint a magyar evangélikustság képviselőjét, még ha sejtik is, hogy kis réteget képviselünk, de legalább megnyugtatja őket és bennünket is, hogy csak így lehet a magyarságot teljesében elfogadni. Így vagyunk magyar fevangélikusok a nagy magyarság minden tábora mellett. A legérdekesebb és talán a legfontosabb kép az Egyesült Államokon kívül élő magyar evangélikus csoportok lelkében ős gondolkozásában alakult ki az Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciáról. Azt gondolom, hogy két oknál fogva gondolnak rólunk nagyot. Az egyik az, hogy mi vagyunk a legrégibb kivándorló magyar csoport. A másik ok pedig az, hogy mi vagyunk a legerősebbek ebben a vonatkozásban. Sok levélnek belső hangulatából és lelkületéből szinte látom a kezeket felénk nyúlni, amelyben azt kérik, hogy nyújtsunk mi is kezet és együtt, egymást támogatva és kiegészítve, építsünk ki valamilyen járható utat, hogy közös feladatainkat minél jobban és minél tovább tudjuk végezni. Magam is úgy látom, hogy ezt az utat kellene megtalálnunk, hiszen olyan sokat tudnánk egymás számára is Ha az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia elé új feladatot állíthatunk s annak szemébe merünk nézni, akkor talán Innen kellene elindulnia a felénk nyújtott kezeknek összekapcsolására. Ezt mint imádságos gondolatot és kérést a Közgyűlés szívére helyezem s ajánlom tanácskozásunk egyik legfőbb megbeszélési pontjának. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kéziratok, gyülekezeti hírek, stb., úgyszintén minden a lappal kapcsolatos levelezés, előfizetések és adományok erre a címre küldendők: AZ “EIRÖS VÁR’’ 3 DOLLÁR EGY ÉVRE. SZERETETTEL KÉRJÜK A LEJÁRT ELŐFIZETÉSEK BEKÜLDÉSÉT ERRE A CÍMRE: ERŐS VÁR P. 0. Box 1094 CLEVELAND 2, OHIO
