Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-05-01 / 5. szám
'OáFf?!: ERŐS VÁR 3. oldal Szentiélekre van szükségünk Pünkösd ünnepe idén későn, június 10-én köszönt reánk. János evengéidiumának 7. rész 37-39 verseiben van egy pünkösd előtti tanítás, amikor Jézus a lombsátor ünnepének utolsó napján azt kiáltja hallgatói félé, hogy nekik Szentiélekre van szükségük. Ezt hallgassuk meg s így készüljünk pünkösd megünneplésére! Jézus mondanivalóját súlyosbítja az a mód, ahogyan beszédét elmondja. Azt olvassuk, hogy felállott és úgy beszélt. Máskor rendszerint ülve beszélt. Így mondta el első prédikációját a názáreti zsinagógában, ülve mondta el a hegyi beszédet. Általában beszédei tartalmilag is inkább a tanító katedrájára, mint népszónokok piaci emelvényeire valók. Ha most állva beszélt, akkor bizonyosan valami belső megindultság vett rajta erőt, amely nem bírta a nyugodt ülést. De nemcsak állva beszélt, hanem — kétszer is hangsúlyozza János, — “kiáltott!” Ézsaiás 42:2 így jövendöl róla: “Nem kiált és nem lármás és nem (hallatja szavát az utcán.” Ehhez tartotta magát. Beszédei is olyanok, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy azokat kiáltotta. Vájjon mi lehetett az oka annak a nagy felidultságnak, mely kihozta Jézust nyugodt életsodrából, szelíd tanítói hangjából? János is felveti magának a kérdést és úgy magyarázza, hogy a Lélekre, a Szentiélekre akarja felhívni a templom figyelmét. Szerinte^ kiáltásának ez a lényege: Szentlélek kell nektek! Mintha csak ezt mondaná: Szép ez a templom máskor is, de most különösképen. Szépek 'vagytok ti díszruhás papok. Csodálatos ez a zsúfolt templom, a szélrózsa minden irányából összesereglett hatalmas tömeg, ez a történelmi hagyományait hűségesen őrző s benne élő egyház. Az a neved, hogy élsz. ügy látszik, mintha meggazdagodtál volna, hogy semmire sises már szükséged. — Az a bajod, hogy nincs Szentlelked! Nélküle szegény a leggazdagabb egyház is, kőhalom a leghatalmasabb székesegyház is. Nélküle kitünően betanult ceremóniamesterék a papok, de nem próféták. Szentlélek kell néktek! Az az egyház, amelynek Szentlelke van, szegényen is gazdag és elnyomottan is szabad. Véle a legegyszerűbb viskó is Isten szentagyháza, melynek oltára a,lól “élő víznek folyamai ömlenek, amelyböl, ha valaki iszik, soha többé meg nem szomjazik.” Hol és hogyan kapható ez a Szentlélek? “Aki hisz énbennem, élő víznek folyami ömlenek annak belsejéből”. A Szentlélek tehát nem választható el Jézus Krisztustól! Amíg Jézus Krisztus III . Múlt havi számunkban írtam arról, hogy a kor. -felekezetek között a üpjllógiai különbség, a kér. egység szempontjából, már kisebb akadályt okoz, de akadály. Jis, hogy jóakarattal mégis lehet megoldást találni, az annak a bizonysága, hogy Kóma ezen a vonalon rugalmsaun nagyvonalú. Ezt mutatja a különböző típust képviselő szerzetesrendek engedélyezése s a görög egyházzal való egyesülés. Egyházfegyelmi kérdésekben is tapasztalhatjuk ezt egyes róni. kát. püspököknél, espereseknél és plébánosoknál is. A papi nőtlenséggel kapcsolatban a görög-uniált egyházaknál már amúgy is túlmenit Róma a múlt felszámolásával kapcsolatos átmeneti engedményeken. Szerintem Rómának nagyobb érdeke fűződik a papi nősülés engedélyéhez, mint a mostani állapot fenntartásához. Valószínű azonban, azon körülmény miatt, nogy a szentszék túlnyomóan aggastyánokból áll, nem sokat remélhetünk. Pedig az ezen a ponton való engedmény Róma számára nagyobb haszonnal járna, 'semhogy gondolja. De más egyliázfegyelmi kérdést is m'eg lehetne oldani a kér. egysag érdekében. Ezt saját tapasztalataim alapján állítom. Amikor a szegedi ev. egyház hívott m'eg lelkipásztorának, első temetésem halottját a róm. kát. temetőbe temették, elhalt róni. kát. felesége melllé. A szertartást, — nagy csodálkozásomra, — a temető kapuja előtt kellett elmeg nem dicsöíttetett, vagyis fel nem ment a mennyekbe, addig még nem jött el, illetve-nem volt itt a Szentlélek. Haj tehát valaki szomjúhozik Szentlélekre: jöjjön Jézushoz! Pünkösd előtt Jézus nekünk is kiáltja: Szentlélek kell néktek! — kérjetek és kaptok. Ür Jézus, küldj nekünk, gyülekezetünknek, egyházunknak Szentjeiket! Jövel Szentlélek üristen! Kérünk és várunk! — * — Végeznem. Szertartás után pedig a Kapuban álló tememi-guuünon eagem nem akart beengeum a lemetöue. bú azonban íéretoltam az utam bői, bementem és a simái imádságban búcsúztam a halottól. Másnap azonban — követive a bölcs közmondást, hogy sohasem a lábánál kezd el, — már délben ott voltam Glattfelder Csanádi püspök irodájában, ahol a püspöknek magyaráztam, bizonyítottam, és panaszkodtam és kértem a méltányos eljárást. Dicséretére leg jen mondva, még aznaP d. u. 6 órakor a belvárosi esperesplébános nálam volt a püspök írásbeli engedélyével, amely szerint egyházmegyéje területén bármely rom. kát. temetőbe temethetek. Bizonyára ö jobban tudta, mint én, hogy a kánonjogi kódex idevágó rendelkezése azt mondja: amennyiben egy “akatolikust” temetnek el a rém. kát. temetőbe, a hallottat ki kell ásni, máshova vinni ég a temetőt újra fel kell szentelni. (Ezzel szemben Szegeden addig fel lehetett ravatalozni a temető kápolnájában a protestáns halottat is, el is lehetett temetni, ha megfizették a díjakat, de a protestáns szertartást már csak a temető kapuján kívül lehetett elvégezni és a lelkészt is kitiltották a temetőből.) Mint jellemző dolgot említem meg Glattffelder püspökről azt is, hogy amikor Klebelsberg Kunó, volt vallás, és közoktatásügyi minisztert, majd később az említett belvárosi esperes-plébánost temették a Fogadalmi templom alatti kriptájában, a temetésen, — Gtattfelder püspök egyenes kívánságára — protestáns egyházainkat papi ornátusban képviseltük. Cegléden — az ellenkező merev szó-A KÉR. EGYSÉG AKADÁLYAI
