Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1962-04-01 / 4. szám

2. oldal ERŐS VÁR Mozaik-kockák a 1. A PÉLDAKÉP-LATOR Ki a legkülönb Jézus szemében a Golgotán? Nem az édesanya, a megtes­tesült fájdalom, mert róla csak gondos­kodik. Nem János a legkedvesebb ta­nítvány, mert neki csak feladatot ad. Azt a pár asszonyt, akik megszégye­nítve a gyáva tanítványokat, keresztje tövében látja Mária mellett, szóra sem méltatja. De a mellette, vele együtt megfeszített megtérő latrot megdicsérte s ezzel példaképül állította. Miért? Mert ő volt az egyetlen a kereszt kö­rül, aki megbánta bűnét. Az írástudók csak a diadalt érezték, a katonák csak kötelességüket csele­kedtek, a tömeg a szenzációt élvezte, Mária az anyai fájdalom alatt roskado­zott, Jánost a búcsúzás keserűsége gyötörte, — csak a lator érezte bűnét. Nem tudjuk, mi volt a bűne, nem i® fogjuk sohasem megtudni, mert Krisz­tus elfedezte. A lator volt az egyedüli, aki meg­vallotta a bfinét a kereszt körül. A tanítványok is megbánták Péter sír. A többiek Is, ki tudja, hol zokognak? A bfinbánat azonban nem igaz, nem komoly mindaddig, amíg nem lesz bün­­vallomássá. A lator volt az egyetlen, aki hitt Jézusban, mert a százados csak Jézus halála után tért m'eg. Júdás megbánta és megvallotta bűneit, de nem hitt Jézusban és ezért lett öngyilkos Mária sem érzett semmit Jézus jövőjéből, csak Passióból a múltat siratta. János és az asszonyok sem gondoltak arra, hogy Jézus eljön, csak arra, hogy elmegy. Egyedül a lator érezte, hogy itt nem vég van, — hanem kezdet. Nem elmegy valaki, — hanem jön. Mindenki adni akart Jé­zusnak, (az ellenség gúnyt, a barát részvétet), a lator az egyedüli, aki érezte, hogy itt kérni 'lehet. A lator volt az egyedüli, aki m e g - védelmezte Jézust ő kiáltott egyedül megálljt a csúfolódásnak. Lator testvéreim a bűnben, bízzatok, s mondjátok velem a vallomást: Uram, én n'emcsak ünnepelek, de Veled aka­rok maradni életben-halálban. * * * 2. KRISZTUSTITKOLÓK Minél veszélyesebb és nehezebb lesz Krisztus követőjének lenni, annál job­ban szaporodnak a krisztustitkolók. — Pedig a krisztustitkolás lehetelenség. Az életet, örömet és szeretetet nem lehet titkolni. A keresztyénség: éltet, öröm és szeretet. Krisztus sírjánál két ilyen krisztus­titkoló szorgalmaskodott. Arimathiai Jó­zsef és Nikodémus. Mikor látták az igazságtalan és szörnyű ítéletet és sen­ki sem merte 'exponálni magát Krisz­tusért, Arimathiai József elkérte Krisz­tus testét, hogy saját sírboltjába temet­hesse el. Nikodémus pedig drága ke­neteket hoz a titkolózás éjszakájából, hogy megkenje vele Jézus testét. A krisztustitkolás a legnagyobb er kölcsi fogyatkozás Jézus és a® emberek ítélete szerint egyformán, mert szé­­gyenli azt, amiért büszkének kell len­nie s dicsőségnek tartja a gyalázatot. * * * 3. “IMHOIL AZ EMBER” Nagypéntek történetének ezt a szn­­kaszát az egyik legnagyobb magyar festő, Munkácsy Mihály, világszerte híres képén festette meg. Egyik olda­lon a főpapok, írástudók, templomszol­gák, a papság, a csőcselék — a másik oldalon Pilátus és a katonák között az tJir Jézus. Pilátus Jézusra mutat s akkor mondja: ‘‘íme az ember.” Mikor Munkácsy ezt a képet megfes­tette, sok mindent képzeletből festett. Így kerültek az asszonyok erre a képre és pár barát is. A közfelfogás úgy tud­ja, hogy Jézus kihallgatásánál és meg­­ostoroztatásánál csak a bíróság, Jézus és a vádlók, meg a katonák voltak je­len. A képen Jézus ellenségei tátott szájjal ordítanak, az asszonyok arca csupa döbbenet, szemükben a részvét könnye. Jézus barátai pe'lig eltakarják arcukat, úgy érzik, megszakad a szi­vük, mikor a megkínzott Jézust látják. Testvéreim! Ha a passió olvasása, vagy hallgatása alatt könny perdül a szemedből, ne szégyeld, hogy bent, a szived mélyén valami megmozdult. Ez a könnycsepp hited tengerévé is duz­zadhat és Tajta lelked hajója az örök­kévalóságba visz. — B M — A HITETLEN HIVŐ — János 20:24-31. — Énekeskönyvünk 414. versét sokan szeretjük, nemcsak a szép dallamáért, evangéliumi tartalmáért, de azért is, mert mikor ezt énekeljük, a bennünk lévő ó-ember megszólal: Látod, még Szőnyi Benjamin énekköltőnk is azt mondja, hogy hitünk olyan ‘‘mint a vál­takozó hold”, — hát ne nyugtalankod­jál, ha a te életedben is beáll időnként á holdfogyatkozás. Talán tudat alatt, ezért szeretjük jobban ezt az énekünket. Pedig igen nagyot tévedünk, amikor így gondolkodunk, mert a holdnak vál­tozó jellege természetes dolog és ben. ne van Isten teremtési rendjében, d'e

Next

/
Thumbnails
Contents