Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-10-01 / 9. szám
ERŐS VÁR 3. oldal vette az egyházi iskolákat azért, hogy az új keresztyén nemzedékek nevelését újból a családokra és gyülekezetekre bi zza. — Isten elvette a különféle egyházi intézményeket (kivéve az aggokkal és fogyatékos gyermekekkel foglalkozó egyes otthonokat), de meghagyta a templomot és a parókiát; meghagy, ta a papságot és a gyülekezeteket. Isten engedi, hogy hazai egyházunkra ránehezedjen magyar népünk egyetemes panaszának súlya. Engedi, hogy az állam, különféle hivatalai által, szüntelen nyomást és ellenőrzést gyakorolhasson az egyházi élejt minden területén, megmozdulásán, megnyilatkozásán és személyi vonatkozásban is az állam kívánsága essék nagy súllyal a latba. Folyik a harc a lelkészi kar megnyeréséért az erre a célra rendezett lelkészi konferenciákon, lelkészi munkaközösségi üléseken, az egyházi sajtó és Be kell vallanom, hogy szorongó érzés száll a lelkemre, mikor Detroit ünneplő gyülekezetét köszöntőm 50 éves születésnapja alkalmából. — Egy-egy őszi sétán, mikor láz-piros a fák koronája, szokott ilyen rejtelmessé lenkörlevelek útján. Az egyházat egy kívülről erözakolt új teológia elfogadására akarják rávenni, próbálva meggyőzni lelkészeket és híveket egyaránt, hogy “amint az egyház — nézetük szerint, szövetségben tudott élni a feudalizmussal és kapitalizmussal”, úgy most tudjon résztvenni a szocializmus építésében is. iA Szentírásra való gyakori hivatkozás ezzel kapcsolatban nem öszinte, sokszor a hamisítással egyenlő. Amikor otthoni magyar evangélikus egyházunkra gondolunk és érte imádkozunk, vizsgáljuk meg ugyanakkor saját egyházi helyzetünket külföldön és imádkozzunk azért, hogy mi is meg tudjunk állni a körülöttünk terjeszkedő szekularizmusnak ugyancsak veszedelmes kísértései közepette és életünk egyházunkban és ebben a mai forrongó világban valóban bizonysgágtevés, “mártirium” lehessen a mi Urunkról, Jézus Krisztusról. ni a jövendő. Tudom ugyan, hogy lesz újra életet fakasztó tavasz s 'vissza jön a nyár, de amikor lemenőben látom a napot, olyan nehéz az újra találkozás örömeire gondolni. így szorongatja valami a szívemet, amikor detroiti gyülekezetünkre gondolok. Tudom, hogy Isten gyülekezetét az örökkévalóság karjai veszik körül s ölében minden megmarad. — Mégis, valami emberi erőtlenséggel arra gondolok; apákat követik-e majd a fiák, anyákat a leányaik, a templom körül meddig virágoznak magyar kéz ápolta muskátlik s meddig hangzik magyarul a Miatyánk? Erre talán nincs is felelet. És ha majd új dallamokra zeng a hit éneke, Isten előtt tetszővé lehet az is, — amig a szívek igazak és engedelmesek maradnak. Ilyen kérdést, mely a holnapra tartozik, a hívő ember Isten kezébe helyez. Isten áldása legyen minden emberi igyekezeten, hívő szivek áldozatán, akik templomot, paplakot, segédlelkészi és harangozói lakást építettek. A kegyelet és emlékezés virága hulljon azok neveire, akiknek hosszú láncolata, mint egymást váltó őrszemeik becsülettel, hűséggel és áldozatokkal kitartottak egyházuk mellett, őrizze a tisztelő szeretet Nt. Becker Jakab és családja emlékét, mindazokkal, akik magvetők voltak az űr szőlőskertjében. Az ünneplőknek azt kívánom, hogy Isten engedje, hogy a mai vezetők úgy műveljék az Egyház veteményes kertjét, mint akik tudják, hogy ők az Űr sáfárjai. A Gyülekezetét arra kérem, hogy Isten iránti hűségükben megmaradva, az eddiginél is nagyobb szeretettel igyekezzenek megtartani a kapcsolatot az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia keretén belül élő magyar evangélikus testvéreinkkel. És legyenek megértő támogatói azoknak az Egyetemes Egyházi célkitűzéseknek, amelyek Egyházunkat a fejlődés mellett a szolgálat mélyebb vizei felé igyekeznek elvezetni. E pillanatban a detroiti evangélikus magyar élet hajójának kormánya Nt. Asbóth Gyula lelkipásztor kezében van. A szeretett lelkipásztort családjával, presbitériumával, egyleteivel és gyülekezete minden tagjával együtt szeretettel köszöntök. Isten kegyelme tegye áldottá és jó emlékekben gazdaggá ünneplésüket. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia nevében, Brachna Gábor, főespereg Előadók: Egyed Aladár, Tessényi Kornél, Kelemen Erzsébet, Brachna Gábor, Markovits Pál, Buthy Dénes, Taté Dávid, Schlegel Norman, Juhász Imre. Köszöntjük az 50 éves detroiti gyülekezetei
