Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-10-01 / 9. szám
2. oldal ERŐS VÁR A magyarországi Luther szobor rövid története A magyarhoni evangélikus egyház 1937-ben befejezett zsinata, majd az 1937-ik évi egyetemes közgyűlés elrendelte, hogy a reformáció történelmi, nagy eseményének emlékezetére dr. Luther Márton szobrát az ország fővárosában fel kell állítani. így akartak hálát adni azért a boldogító evangéliumi hitért, amelynek dr. Luther Márton erős hite, hősi megállása és rendületlen kitartása következményekében a világ ma is boldog tulajdonosa. így akartak áldozni az evangélikus egyház hitvalló hősei emlékének, akik börtönök, gályák, vérpadok és számkivetések között Is megőrizték a tiszta igét szénit örökségül. És így akartak bizonyságot tenni arról, hogy evangéliumi szent vallásukhoz mindvégig hívek maradnak. A szoborbizottság felhívta az ország evangélikus lakosságát, hogy dr. Luther Márton szobrára megindított országos gyűjtésen vegyen részt. Sem lapunk, sem a mai idők nem alkalmasak arra, hogy azokról a mesterségesen fűtött és minden politikai, társadalmi Mindig nehéz helyzetben vagyunk, amikor otthoni egyházunkról akarunk szólni. Azonnal nevek rajzanak körül és személyek jelennek meg lelki szemeink elött, kísértve minket arra, hogy ítéletet tártsunk soraikban. Próbáljuk elhesegetni ezt a kísértést. — Ha jól meggondoljuk, akkor a neveknek és személyeknek szerepe hamarosan elveszti túl nagy jelentőségét, mert voltaképen nem változtatja meg az általános képet. s főleg felekezeti befolyást igénybevevő harcokról írjunk, amelyek a budapesti Luther szobornak méltó helyen való felállítását megakadályozták. Elégedjünk meg most azzal, hogy a Luther szobor elkészült 1937-44 között a magyarországi evangélikus hívek közadakozásából. Készítette Lux Elek szobrászművész. — Müve rendkívül értékes művészi munka. A szobor talapzata a világháború alatt elveszett. A két megmaradt részt, betonalapzatra téve, a Deák-itéri templom udvarán állították fel, 1957-ben, a magyarországi ev. lelkészek adományaiból. Az eredeti terv szerint a szobor talapzatát domborműveik díszítették volna. Most ezek a templom és a paróchia mellett vannak elhelyezve. Képünkön jobbra a szobor felett látható, falra erősített domborművű kereszt és a baloldalon látható domborművek szintén a talapzatot díszítették volna. Ez a szobor csonkán és az udvarra kényszerítve is hirdeti: Magyarországi evangélikus egyházunknak jelenlegi általános képe már megtalálható az egyház történetének más korszakaiban is. Megtalálható a keresztyén egyház első századaiban. Megtalálható majdnem mindenütt ott, ahol Jézus Krisztus élő egyháza megjelent ebben a 'világban. Ezt a képet Jézus már előre megrajzolta és bele helyezte tanítványainak szívébe, hogy ott készen legyen, amikor a nehéz idők rászakadnak az egyházra. Hogy ne érje meglepetés. “Íme előre megmondtam nektek” — , figyelmeztet minket. Meggyőződésem szerint mindaz, ami odahaza egyházunkkal történik, az egyház tartozéka. Keresztyéneknek vallanunk magunkat mindig közel vezet minket keresztyén feladatunk eredeti értelméhez, a mártírium-, azaz a bizonyságtételhez. Otthoni egyházunk ilyen értelemben mártírok egyházává lett. Ebben nincsen semmi csodálkozni való. — Inkább azon kellene csodálkoznunk, hogy miért nem lett azzá már sokkal hamarább és azon is, hogy az egész világon még mindig nem lett azzá. Otthoni evangélikus egyházunk sem kívánta ugyan ezt a mártírom,Ságot, hanem azt ajándékul kapta Isten kezéből. Amikor a második világháborúnak vége volt és lassan kezdtek kibontakozni az egyház új körülmények közt szánt helyének körvonalai, aggódva kérdeztük egymástól: Mi lesz egyházunkkal, mi lesz vélünk? Egy lelkésztestvérünk így válaszolt: “Isten mindig elő fog majd minket készíteni a nehezebb feladatokra!’’ Isten voltaképen már akkor kezdte előkészíteni egyházunkat a bekövetkezendő eseményekre, amikor mi magunk azt még nem is sejtettük. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez az előkészítés az evangélizáeió által történt. Már nem élnek mind azok, akiket Isten fel tudott használni ebben az életbevágóan fontos munkában: Gáncs Aladár, Podmaniczky Pál, Deák János, Budaker Oszkár, de sokan közülük még közöttünk vannak és elvégzett szolgálatuk hatása most láthatatlanul, alig hallhatóan tovább él. A gyümölcs már beérett: alig van szószék otthoni egyházunkban, melyről ne visszhangoznék egyházunk központi üzenete: Krisztus Urunk evangéliuma. Szól az evangélium erőteljes hangja annak ellenére, hogy teljességét és tisztaságát korlátok közé szeretnék szorítani, és hogy az állami hatalom ezt az egyház vezetőségének felhasználásával akarja megvalósítani, ez talán az az egyetlen új a mi egyázhunk történetében. Isten elvette hazai egyházunktól azt, amit az szinte szinte évszázadokon keresztül annyira élvezett: világi tekintélyét és befolyását. De adott ehelyett a szoros értelemben vett egyházi munkával való alázatos megelégedést. ED “Az ige kószáiként megáll, megszégyenül ki bántja, Velünk az Űr táborba száll, Szentleikét ránk bocsátja. Kincsünk, életünk, nőnk és gyermekünk,Mind elvehetik, mit ér az ő nekik Miénk a menny örökre.” — dr — Hazai egyházunk mai élete (Tessényi Kornél konferenciai előadásának vázlata) tMt. 10:16-39.)
