Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-09-01 / 8. szám
ERŐS VÁR 3. oldal Az érteim világos í s á g népe kérdezte tőle: “Te vagy-e az a híres szent ? . . . Az igentő feleletre a bölcs öreg ezt a figyelmeztetést mondta neki: “Igyekezz olyannak lenni, amilyennek tartanak az emberek.’’ Magyarországon négyszáz éven keresztül a protestantizmus volt a kulitura hordozója. A magyar reformáció történetétől elválaszthatatlan a magyar könyvnyomtatás és könyvkiadás története. Századokon kesesztül a protestánsok kezében volt a magyar felső oktatás ügye. Eperjes, Debrecen, Sárospatak, Nagyenyed, Sopron, Pozsony, — olyan főiskolákkal rendelkeztek, amelyek európai viszonylatban is az elsők közé tartoztak. Katedráikon európai hírű tudósok és pedagógusok ültek. Érthető, hogy még a XVIII. században is az volt a helyzet, hogy ha a protestáns középosztályt kivették volna a nemzet egyeteméből, — amint a katolikus főpapok akarták, —- akkor ázsiai nívóra sülyedt volna a nemzet. Peres ügyekben pl. még a katolikusok is protestáns ügyvédekhez fordultak. Ez mutatja legjobban az evangélikus iskolaügy előretörését. A múlt század egyik nagy statisztikusa, Keleti Károly is kénytelen belátni, bogy a ‘ lutheránus hitfelekezetekben minden más hitfelekezeteknél erősebb művelődési tényező látszik rejleni.” Egy 1937,-i statisztika szerint százezer evangélikus: 76; százezer református: 61: százezer katolikus 52 iskolát tart fenn, pedig az egyházi vagyonból százezer evangélikusra csak 1850, — ugyanennyi reformátusra csak 2700, — ugyanennyi katolikusra pedig 15,200 hold föld jut. — Mindezt pedig nem azért sorolom fel. hogy híreseljeim — a többi felekezetek rovására — evangélikus egyházunkat, amelyet általában “az intejligencia egyházának’’ mondottak, hanem azért, mert ennek a történelmi statisztikai adathalmaznak le akarom vonni az evangélikusokra vonatkozó parancsát, most, amikor Amerikában is megnyíltak az iskolák gyermekeink előtt. Assisi szent Ferencről örökítettek meg egy bölcs legendát. Amint egyszer az úton haladt, elibe állt egy öreg s azt A mi első figyelmeztetésünk az, — hogy aki teheti: evangélikus felekezeti iskdlában neveltesse ev. gyermekét. A második pedig az, hogy — amint erre már sok örvendetes példa is van, — igyekezzenek gyermekeink bármilyen iskolában is: viseletben, szorgalomban az élen haladni, mert magyar szempontból ez többet ér minden más politikai “honmentö’’ fantazmegóriánál. —- dr -BóKAY JÁNOS író halála nekünk, magyar evangélikusoknak kétszeres veszteség, mert a Deák-téri ev. egyház presbyítere is volt. 1951-ben megjelent “31. zsoltára” fordítása hozzánk is elkerült és színdarabjaival, regényeivel, novelláival együtt sokunknak szerzett gyönyörűséget. A Luther-tábor konferenciai beszámolója az ERŐS VÁR okóberi számában jelenik meg! Vizek ha találkoznak A XIX. századból már számszerű adatokkal is ki tudjuk mutatni azt, hogy az evangélikusság az ország legműveltebb rétege. 1870-es statisztika igazolja, hogy az ország 58%-a nem tudott írniolvasni. Ennél jobb arányszámot csak azokban ia megyékben találunk, melyek lakossága protestáns, különösképen pélőig evangélikus. így Moson, Sopron, Táptó, Hont és Vas megyékben, iaho] viszonylag nagy számban éltek evangélikusok. — összefügg ez a tény azzal, hogy az evangélikusság a XIX. században is, szinte erején felül áldozott iskolai célokra. A katolikusoknál 1183, a reformátusoknál 878, az evangélikusoknál pedig 781 lélekre ellett egy népiskola. — Jellemző az is, hogy 1846-tól 1912-ig az evangélikusság száma 33%fcal emelkedett, a papok száma 20%kal, a tanítóké pedig 90 százalékkal. Harsogva jő két vadpatak, Egy harmadik, egy negyedik, Külön kis völgyből mindenik, De egy m ti s f el é tartanak. Alább a sodruk sebesebb, Alább már malmot hajtanak, Fűrészt lendítenek rönköt vágni. Mennek és nem fognak megállni. A forráspontjuk messze-messze Rejlik az Ünökő alatt, Egyiké itt, a másiké amott. De álmukban már látják társukat, Akihez vágy ragadja őket S a testvér felé küzdik magukat. Vadul birkóznak fával-kövel. — És győznek — egyesült — erővel. Reményik Sándor T
