Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-05-01 / 5. szám
1 2. oldal ERŐS VÁR „ Az odafelvalókat keressétek...” Pál apostolinak ez a figyelmeztetése ezekkel a szavakkal kezdődik: -'Ha feltámadtok Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van és az Isten jobbján ül ” (Koil. 3:1). Tudjuk, hogy az apostoli hitvallásban áldozócsütörtök így van röviden megfogalmazva, “ . . . felment a menynyekbe, ott ül Istennek, a mjinlenlható Atyának jobbján ...” Nagy szüksége van ennek a világnak erre a figyelmeztetésre: “az odafelvalókat keressétek”, mert mi rendszerint csak a földön való dolgokkal törődünk. Igen sok közöttünk, aki csak magával /törődik, önző, beteges, kártékony éleit ez, mert a világban minden teremtmény másokért van. Ezek az egyházra és egyházszereltefcre azt felelik: “Mi közöm 'hozzá!” Sokan vannak olyanok is, akik mindenkiivei törődnek. Ezek terhes, szétaprózott, meddő, ellenszenves éleitek. Az egyházra és egyházszeretetre azt felelik: “Nem érek reá!” Vannak olyanok, akik csak a szakmájukkal törődnek. Ezek hasznos pótgárok, jó munkások, szakemberek, de tökéletesen evilágiak, akik elfelejtik, hogy van egy szakma, amelyhez minden embernek értenie kell: az odafelvalókhoz. Ezek az egyház és egyházszerebet hívását igy hár'tják el: “Nem érdekel ! ” Hívő emberek, ti az odafelvalókkal törődjetek! A hívő ember kerek világának minden kérdésére meg tud felelni. Élete célját és értelmét Istentől fogadja el, rövid élete, tétovázás helyet|t, nyugodt haladás a cél felé. Törődjetek! A szív pozitív hite nem érzelmes líra, nem pompázó virág, — hanem törődés. Talán elmélkedés, felelet keresés, talán áldozat, talán döntés, talán kitartás, bátor megállás az üldöztetések alatt, vagy mártiromság, de mindig győzelem és hozzájárulás ahhoz, hogy bennünk, közöttünk, a földön Isten országa épüljön fel és legyen diadalmas. — BS — Anyák napja Éviről-évre meleg szívvel emlékezünk meg május hónapban az édesanyai szeretet mélységéről. Ezt a napot nevezzük anyák napjának, de bátran nevezhetnénk szülök napjának is. Ilyenkor hangzik el az evangéliumi tanítás a gyermekeknek a szülök iránti kötelességeiről. Fordítsuk meg egyszer a dolgot és most emlékeztessünk mindenkit — a szülői kötelességekre. Aki figyelmesen elolvassa Máté evangéliumának 12, rész 46-50. verseit, az csakhamar rájön, hogy ezek az igék a' szülőket arra figyelmeztetik, hogy a gyermekektől ísiten és az emberek által egyformán megkövetelt engedelmességnek is van határa. Jézus engedelmes vollt, de nem engedte, hogy szülei akadályozva beleszóljanak Isten dolgaiba, Ezt olvadhatjuk ki a 12 éves Jézus történetéből és a kánai menyegző történetéből egyaránt. A szülök Istentől kapták a tekintélyüket. Isten adta. léi a 4. parancsolatot is, mely a szülői tekintély védelmezője, De ez a tekintély csak addig áll fenn, amíg szembe nem kerül a legfőbb tekintéllyel: Istennel. Egyetlen szülő sem akadályozhatja meg Isten munkáját gyermeke életében. Jézus azt akarja, hogy minden család lelki család lehessen. Legyen a szülők és gyermekek között lelki egység, de ne a kárholzatban. Milyen áldott dolog, mikor egy család már itt a földön az üdvösségben együtt van. Tanulságos egy finn falitábla története. Egy finn parasztház ajtaja felett volt felakasztva a falra, ezzel az Igével: “Én és az én házam az Úrnak szolgálunk.” A fali tábla igazat is mondott abban a házban. Csak a család fiúgyermeke ütött ki a családból, mintha az ördög szállt volna belé. Mikor már hiábavalónak bizonyult minden kérés, figyelmeztetés és dorgálás1, egy reggel így szólt az édesapa a fiához: “Vedd le a táblát!” Amikor a fiú lelvette, aiz apa ezt parancsolta: ‘.Most írd az ige után, amit diktálok: “ , , kivéve a fiamat. Mert ez így igaz.” Vissza tét te helyére a táblát s a fiú minden nap olvasta róla: “Én és az én házam az Úrnak szolgálunk, kivéve fiamat.’’ Pár nap múlva a fiú édesapja elé állott: “Édesapám, javítsuk ki azt a táblát, mert én is az Úrnak akarok 'szolgálni.” Szülők és gyermekek! 'szolgáltok ?! — T i ki n ek — zt — Krisztus király Pünkösd az első keresztyén egyház 'születésnapja is. Olvasd el a 110. zsoltárt, a messiás-zsoltárok gyöngyszemét, amely Luther szerint is a zsoltárok feje, már jövendölésében is Krisztus királyságáról beszél. Most, amikor a hívő lelkek is olyan sokszor aggódnak a keresztyén egyház jövője felöl, milyen jó nékünk tudn|i azt, hogy Krisztus/t Isten tiette királlyá s ez a keresztyén egyház jövőjének is legnagyobb biztosítéka. Sok minden történt az utolsó évtizedekben az egyházzal. Elvették intézményeit, felekezeti iskoláit, kivették kezéből az ifjúságot, a papságot az állam járszalagjára fogták, legjobb papjaink ültek hűségükért börtönben és odahaza többszáz katolikus' pap és hívő írómat katholikus ma iis börtönben ül. Nem csoda, ha hívő lelkek is tele vannak aggodalommal a keresztyén egyház jövőjét illetőleg. Az egyház jövőjéről mindezek ellenére is feltétlen hittel lelhet és kell beszélni, mert nem az emberek vállára, véleményére, nem pártfogásra, — hanem Isten akaratára és mindenhatóságára épült. A királyt nem választják, a király a maga örökébe lép. A királyok közt nem lehet válogatni, mint örökbefogadandó gyermekek között, — a király soron következik, ahogyan az édesgyermek születik. Neked is feltétlen Urad ő! Teremtésed, keresztséged, megváltásod alapján alkotmányos jogon királyod ő! Nagy mértékben rajtad áll, hogy az ítéletkor az ő seredében taJáltiatol-e. Mert az ő népe siet a sereggyüjtés napján. — sr —
