Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-01-01 / 1. szám
ERŐS VÁR 5. nek tartják a statisztikát. Az igazság azonban az, hogy a statisztika holt számai mögött felvillan sok bizonyságtevő élet fénye, ugyanakkor ott sötétedik sok-sok mulasztás vádoló árnyéka is. Mondhatná valaki, hogy ez, vagy az a hittestvér csupán szokásból van gyakran a templomban, szokásból vesz rendszeresen úrvacsorát és szokásból adakozik az átlagon felül. Erre csak azt felelhetem, hogy ez a szent szokás a hitéletnek egyik fontos állomása s aki már ide elér, az a pozitív, személyes hitnek a pitvarában van. * Téves felfogások vannak híveink körében az adakozással kapcsolatban is. Amikor egyházi adakozásról beszélünk, valójában nemcsak pénzről, hanem sokminden egyébről is szó van, mert az adakozó pénztárcája mögött ott van a szíve, lelke, életfelfogása, — Istenbe és Krisztusba vetett hite. Az “egyházi adó’’ gondolatához szokott magyar evangélikusságnak nehéz odáig eljutnia, hogy magáévá tehesse az adakozás és az ú. n. s á f á r s á g bibliai értelmezését és alapvetését. Röviden így foglalhatjuk össze: Isten teremtett engem s mind a mai napig bőségesen ellát a test és élet minden szükségletével. Tehát, ami vagyok s amim csak van, mind az övé, mert tőle kaptam. Nem mondhatom hogy az enyém, én magam a két kezemmel dolgoztam meg érte, mert hiszen a munkára az erőt, ügyességet, tehetséget is Isten adta. S ő akarja, hogy a kapott javakat bölcsen használjuk. így azután Isten sáfára vagyok: a használatra reámbízott javakkal kötelességem az ö kívánsága szerint sáfárkodnom. Természetesen, valamennyi nékemadott ajándék és áldás közül a legnagyobb a bűnbocsánat és megváltás ajándéka, mely Isten Szent Fiában, az Ür Jézusban adatott meg, aki értem adta magát egészen a keresztfának haláláig! Amikor végre rádöbbenek arra, hogy mit tett Isten énértem, akkor nem tehetem, hogy hálámat ne fejezzem ki azzal is, hogy a tőle kapott áldásom — pl. idő, tehetség, anyagi javak, — egy bizonyos részét Isten szolgálatába állítsam. Helyesebben tudnánk értelmezni az egyházi adakozást is, ha úgy éreznénk, hogy adományaink nem a lelkész fizetésére, a templom fűtésére, vagy irodai kiadásokra mennek, hanem, amikor adakozunk, csak egy célt lássunk: a hitünk aktívvá, gyümölcsözővé, munkálkodóvá válását az Úr Jézus szolgálatában! Az adakozás tehát nem más, mint az Isten iránt hálás keresztyén szívek megmozdulása, s az, hogy menynyit adok, attól függ, hogy milyen nagy a hitem s mennyire szeretem az én Megváltómat. * * * Sokan vannak, akik úgy tesznek, min tha a boríték jobboldala nem is léteznék (ez az ű. n. “Benevolence”, jótékonyság, misszió v. közegyházi járulék). Kékünk, keresztyéneknek sohasem szabad azt a nagyon önző álláspontot elfoglalnunk, amely behúnyja a szemét a gyülekezeten kívüli és felüli egyházi szükségletek előtt. — Vájjon gondoltunk-e arra, hogy talán egyetlen magyar evangélikus gyülekezet sem léteznék ma Amerikában, ha előbb sok-sok hálás szív nem adakozott volna bőkezűen az amerikai gyülekezetekben a boríték jobboldalán (s így t tte lehetővé Egyetemes Egyházunk, a United Lutheran Church in America számára azt, hogy új gyülekezeteket szervezzen, lelkészeket képezzen, kórházakat és iskolákat építsen, misszionáriusokat küldjön ki s általában végezze az Egyház minden munkáját, amelyre Krisztus parancsot adott. Egyházkerületenként eltér, de nagyjából minden egyháztag után $20-t tesz ki az évi járulék, amelyet a boríték jobboldalára kell helyeznünk. Ezzel minden vasárnapra személyenként 37 cent esik. A hangsúly itt a hetenkénti, minden vasárnapi adakozás gondolatán van s akkor könnyen, apránként mindenki megadhatja ezt az öszszeget. — Valaki azt modhatná: dehogy is adok én másoknak ennyit, hiszen a saját egyházamnak is kevesebbet adtam. — Hát éppen itt van a baj 1 Először is, ne féljünk attól, hogy a boríték jobboldalára való adakozás a gyülekezet pénztárát megrövidíti Tény az, hogy eddig még kivétel nélkül mindenhol, minden gyülekezetben, ahol az emberek ráébredtek arra, hogy mit jelent a Krisztusban való hitből fakadó adakozás és fokozottabban adtak a közegyház céljaira, ott a saját gyülekezeti céljaikat sem hanyagolták el, hanem meglepő módon emelkedtek a boríték baloldalán lévő adományok is. Nálunk ezen a téren még igen sok a tennivaló. Az egyik baj az, hogy híveink még nem tudták magukévá tenni a keresztyén sáfárság gondolatát, s aki ad, az fölöslegéből ad, pedig Jézus szerint az ilyen adakozás nem mérhető össze azzal, amikor úgy adunk, hogy meg is érezzük azt. Az adakozók listáját végignézve, láthatjuk, hogy legtöbben nem követik az Apostol intelmét, hogy az Istentől kapott javak arányában adjunk. — Vannak igen jó módban élő híveink, akik egy egész évi 12, sőt 6 dolláros és n'égkevesebb adománnyal úgy vélik, hogy Istent kielégítették. — Hála Istennek, olyanok is vannak már, akik bár szerényebb körülmények között élnek, de mégis bőkezűen tudnak adni, mert adakozásuk hitből fakadt. Ha szem előtt tartjuk azt az elvet, hogy a boríték jobboldalára heti 37 c-t teszünk, akkor a gyülekezet céljaira mindaz, akinek jövedelnfe, vagy vagyona van — nyugodtan adhat legkevesebb heti 1 dollárt. Ez nem szabály, vagy adókivetés, hanem útmutatás, hogy mit vár el tőlünk Isten! Ha ez megvalósul, akkor nem lesz többé szükségünk arra, hogy az egyházhoz nem méltó pénzforrásokra támaszkodjunk és a magunk önző és fukar volta miatt másokkal fizettessük meg z egyház fenntartásának költségeit. Gondolkozzunk csak egy percig . . . mennyi jóval lát el engem Isten . . . mennyi a havi, vagy heti keresetem . . . ebből mennyi megy pl. újságokra, magazinokra . . . dohányra, cgiarettára . . . kozmetikai szerekre ... — szeszesitalra . . . szórakozásra. Vájjon össze merem-e hasonlítani ezeket a kiadásokat azzal, amit Istennek adok? Nagyon sokaknál az évi adakozás összege nem jön ki még 25 cent heti átlagra sem, -— egy doboz cigaretta ára — ott pedig nagyon nagy baj van: a keresztyénség csak szájjal vallott, de nem élettel igazolt. Sokan vallják, hogy Krisztus az Ür, de nem engedik, hogy ő legyen az úr a pénztárca felett is! Imádkozzunk azért, hogy Isten adjon nekünk világosságot és hitet, hogy merjünk olyan életet élni, ahol Jézus Krisztus a legelső helyet foglalja el! Juhász Imre
