Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-03-01 / 3. szám
ERŐS VÁR 5. KÉRDEZZ....................... ......................FELELÜNK (1848. március 15. emlékére) CLEVELAND. Sokunk kérdése. — ‘'Pogányságé csakugyan a magyar hiszekegy?” Felelet: Vannak kegyeskedő lelkek, akik Papp Váry Elemérné imáját, • - amely az egész magyar nemzet fájdalma alatt született és reménységét képviseli ■— magyar pogánykodásnak ítélik s ki akarják törülni a keresztyén magyar gondolkodás szótárából. Mi nem lelkesedünk azokért a beszédekért, amelyek ‘több tüzet hoznak a földi, mint a mennyei oltárról, Aradot, Trianont “Golgotává” a nemzeti felemelkedést pedig ‘feltámadássá” magasztosítják. Mi a XVI—XVII. szá zadok prófétáival hirdetjük, hogy nemzeti szerencsétlenségünk okozói: bűneink és a büntető Isten, de hogy keresztyének enes, pogányos dolog legyen az, ha nemzeti ünnepeinken elimádkozzuk a “magyar hiszekegyet’’, — azt kereken tagadjuk! Mi helytelen van abban, ha a keresztyén közös apostoli hitvallás első hitágazatáról nemzeti ünnepeinken is bizonyságot akarunk tenni ?! S vájjon népek, nemzetek sorsa nem az “örök igazságban” van elrejtve? És ha tudjuk, hogy a húsvéti hitből fakadó reménységünknek lelki jelentősége is van, bogy a halált legyőző Krisztus záloga annak is, hogy a leglehetetlenebb helyzetből is van feltámadás, — vájjon akkor pogányság hinni, Magyarország feltámadásában?! — dr — Hiszek egij Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen. ‘•Senki sem mondhatja meg előre, hogy Magyarország felszabadulása, — amiért dolgozunk és imádkozunk, — milyen körülmények között következik be. Sokan egy harmadik világháborúhoz fűzik reményeiket. De vájjon, ha az lezajlik, marad-e még hírmondó is a magyar nemzetből? Vájjon egy újabb háború nem döntenére Európát melyhez elvégre mi is tartozunk, olyan tökéletes romhalmazba és teljes megsemmisülésbe, ami mellett a harmincéves háború és a török hódoltság minden borzalma eltörpül? Bármilyen eszközökkel sikerüljön majd egyszer a szovjet imperializmus visszaszorítása megfelelő korlátok közé, — amiben mindenesetre az Egyesült Államoké lesz a vezető szerep — annyi bizonyos, hogy nekünk erre a várva-várt órára fel kell készülnünk.” (Horthy Miklós) FÓRUM (Floridai Otthonunk tervét szeretnénk lapunkban nyilvános ankéton megbeszélni. — Ezt az eszmecserét vezeti be most Konferenciáink elnöke, Ti r a c h n a G á b o r cikke Várjuk híveink további megnyilatkozásait lapunk hasábjain !) Elindulásunknál három lényeges kérdést szeretnék tisztázni: 1. Mi is az a tervezett Floridai Otthon, melynek felépítéséhez Avalon Beachen 24 házteleknek megfelelő, és építkezésre alkalmas tengerparti helyet kaptunk ajándéku1, olyan feltétellel, hogy két év múlva ott megkezdjük az építkezést, ellenkező esetben, minden más kötelezettség nélkül, a telkek tulajdonjoga visszaszáll az adományozóra. 2. Kiknek a szolgálatára kívánjuk felépíteni s berendezni ezt az Otthont? 3. Kikre számítunk az alaptőke öszszehozásánál, melyet ötvenezer dollárban állapított meg az a Bizottság, amely ideiglenesen egy “non-profit corporation” létrehozása céljából alakult a múlt hónapban Pittsburghban Mi is az a tervezett Otthon? Ha szívemre teszem a kezem, akkor ez a szó, hogy “otthon” úgy melegít át, mint semmilyen más “intézmény”nek az emléke, amit ezen a földön ismerek. Az otthon falain belül vannak azok, akik ezen a földön a legközelebb állottak hozzám, vagy közel fognak állani az életemhez. Az otthonnak ismerem meg, vagy ismertem meg azokat a fogalmakat, amelyek mindig pótolhatatlanul drágák maradnak az emberi élet számára: édesanyám, édesapám, testvéreim, hitvestársam, gyermekeim, igaz rokonaim és barátaim, egyházam, fajtám, szülőföldem és ember testvéreim. Valami ilyesféle kép ötlik szemem elé, amikor a magyar evangélikusság otthonára gondolok. — Nem üzleti vállalkozás, politika, vagy más ambíciók által fűtött intézmény, hanem drága emberi • kapcsolatok kiépítésére szánt hely, ahol az elvesztett otthonaik helyett beköltözhetnek azok a jellemek, arcok s emberek, akikhez valamilyen oknál fogva, sokkal közelebb érzem magam, mint azokhoz, a-
