Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-03-01 / 3. szám
6. ERŐS VÁR íme az ember E cím alatt, most az Ür Jézus két olyan tanítványnak a jellemrajzát akarom megfesteni, akik közül egyik sem volt a kereszt alatt. Júdásról és Péterről van szó. Lukács evangélista szorosan egymásután, szinte egy lélekzettel mondja el mindkettő árulásának a történetét, Júdás árulása a súlyosabb, mert gúny tárgyává tette Jézus személyét és tanítását, amikor árulása jeléül a csókot választotta, a legbensőbb szeretet kifejező jelét. Mikor Jűdás megcsókolta Jézust, Jézus szívét taposta porba. Erre csak azért volt képes, mert nem hitt Jézusban. És mert nem tudott hinni, még akkor sem nyerhetett békességet, amikor megbánta, hogy “elárulta az ártatlan vért”... Ahol nincs hit, ott az ember nem nyerhet bocsánatot sem. Mert először hinnünk kell abban, aki megbocsáthatja vétkeinket. Péter árulása szintén súlyos volt, mert visszavonhatatlan alkalmat mulasztott el: bizonyságot tehetett volna Jézusról ott az őrség tábortüzénél. — Csak meg kellett volna ismételnie Cezárea Filippiben tett vallomását: “Mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Péter attól félt, amitől nem kellett volna félni és nem félt attól, amitől félnie kellett volna. Tudjuk, hogy amikor megszólalt a kakas, hirtelen felébredt lelkiismerettel sírni kezdett. Péter a szíve mélyén hitt Jézusban, szerette őt. Árulása, tagadása ezért nehezedett a szívére és felébredt benne az Isten szerint való szomorúság, amely megértést eredményez. Ha ma Isten elénk állítja a két tanítvány példáját: ismerjük fel bennük önmagunkat. Még Júdás is megbánta a vétkét, hiszen kétségbeesésében öngyilkos lett. Vájjon tudjuk-e, hogy valahányszor nem e világba valónak tartjuk a szeretet nagy parancsát és életünkből kizárjuk annak a törvényét, az Jézus megtagadása. Péter távolról követte Urát az evangélium szerint. Aki távolról követi Jézust, az laza I. Korinthus 15. rész 14. v e r s : ‘‘Ha pedig Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is-’’ 19. vers. .“Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél n yomorultabbak vagyunk.” Hiisvét előtt — Húsvét előtt . . . Húsvét előtt . . . Húsvét előtt . . . Húsvét előtt . . . Húsvét előtt . . . Húsvét előtt . . . Húsvét előtt . . . Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Húsvét után Húsvét után Húsvét után Húsvét után Jézus él! Húsvét után . . . Csak azokért sírjunk húsvéti akik még mindig húsvét Hüsvét uián nehéz, szomorú léptek, zokogó, bús miértek, ajtók, kemények, zártak, arcok, fakóra-váltak. szívek, üres-szegények, kihamvadott remények, egy nagy: Minden hiába! Feltámadott a Mester! el a gyásszal, könnyekkel! futni a hírrel frissen! már nem kérdezni mit sem! új cél és új sietség! Nincs út, mely messze esnék! erő, diadal, élet! könnyet, előtt élnek. Túrmezei Erzsébet 55. vers. “Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” 57. vers. De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.’’ kapcsolatban van vele és egyházával, gyülekezetével s elöbb-utóbb el fog esni. A nagyhét az önvizsgálat ideje. Ne féljünk az ür kutató szemétől, sőt kérjünk lelki erőt és világosságot, hogy önvizsgálatunk a megújulás útjára térítsen mindnyájunkat. Ámen. Tessényi Kornél
