Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-12-01 / 11. szám
6. ERŐS VÁR „Nem szabad a beolvadást erőszakolni... ” Az Evangélikus Világszövetség kivándorlási osztályának titkára, a kanadai Winnipeben adott nyilatkozatában figyelmeztette a (kandai és amerikai) gyülekezeteket, hogy az ideérkezett bevándorlók asszimilálását ne próbálják siettetni Az Egyháznak “vigyáznia kell, hogy ne váljék nemzeti érdekek szekértolójává”, — mondotta Muetzelfeldt Brúnó jává , — mondotta Muetzelfeldt Brúnó lelkész, aki az EVSz világszolgálati osztályának is vezető tisztviselője, — genfi székhellyel. “Az Egyház teljesen semleges álláspontot kell, hogy elfoglaljon a beolvadás kérdésében, mert eröszakos kísérletekre a bevándorlók ellenállással reagálhatnak s ez végeredményben az egyházi munka lényegét veszélyeztetné.” E nyilatkozat egy sajtókonferencián hangzott el, ahol a kanadai evangélikus egyházak csúcs-szervezete (Canadian Lutheran Council) sajtótitkára felvetette a kérdést: hogyan lehetne a háború óta Kanadába bevándorolt 250,000 evangélikust a legjobban beleilleszteni a kandai egyházi életbe? “Az Egyház tulajdonképpeni felada-Ez volt az első alkalom, hogy gyülekezetünkben konferenciát rendeztünk. Lehetővé tette ezt elsősorban az a körülmény, hogy a Magyar Konferencia készségesen felajánlotta lelki és anyagi segítségét. Sokat vártunk a konferenciától. — Vártuk gyülekezetünk belső megerősödését és számbeli gyarapodását. Jelentőségét abban is láttuk, hogy a közrtünk szolgálatot végzett lelkészek személyén keresztül bemutatkozhattunk az Egyesült, Államokban lévő többi magyar gyülekezetnek és belekapcsoáltaluk a mi áldott magyar hazánk határain kívül szerte a világon élő evangélikus gyülekezetek közösségébe. Jelentősége nem utolsó sorban abban is megmutatkozott, hogy Chita az Evangélium hirdetése s ezt azon a nyelven kell végezni, amelyet az emigráns meg is ért! Ha elszakítanánk azokat a szálakat, amelyek a bevándorlót szülőhazájához fűzik, akkor ez olyan gyökértelenséget okozna, amely végleg lehetetlenné tenaz ilyen egyének lelki és közöségi életében beállott törés gyógyulását. Amikor a bevándorlót meghívjuk, hogy vegyen részt az itteni evangélikusok gyülekezeti életében, akkor ezt a hívogatást ne lehessen tévesen úgy értelmezni, hogy a befogadó ország templomai csak azok számára nyílnak meg, akik megtagadják a szülőhazájuktól kapott nemzeti értékek gazdag örökségét. * Muetzelfeldt lelkész tapasztalatból beszélt, mert maga is 16 éves korában vándorolt ki szüleivel Németországból Ausztráliába, ahol később 10 évig volt az evangélikus bevándorlási ügyek vezetője. Múlt évben foglalta el jelenlegi állását a Világszövetség svájci központjában. (NLC NEws — J. I.) cagó magyarságának számos képviselője készségesen és nyilvánvaló rorokonszenvvel vett részt konferenciánkon. Konferenciánk november 23-án este csendes áhítattal kezdődött. Markovits Pál pittsburghi lelkész hirdette Isten igéjét- Figyelmeztetett minket arra, hogy sok okunk van hálaadásra Istennel szemben, mert megengedte, hogy zavartalan békességben élvezhessük az ö számtalan ajándékát, különösképpen fáradhatatlanul hirdetett drága evangéliumát. Az áhítat után Asbóth Gyula detroiti lelkész “Evangélikus felelősségünk’’ címmel tartott előadást. Mindnyájan felelősek vagyunk a Jézus Krisztusba vetett hitünk megőrzéséért és azt kell megvédenünk a külső, a mai kor felöl fenyegető veszedelmekkel szemben. — De meg kell védenünk a belső ellenséggel szemben is: a saját szívünkben jelentkező hitetlenség, kétkedés és közömbösséggel szemben A konferencia második napján, a napközben a gyülekezetünkben tartózkodott lelkészek, előre elkészített terv szerint, a város öt különböző részén családi látogatást végeztek: felszedve az elejtett szálakat, megerősítve a gyengülő kapcsolatokat, fonva új ismeretség kötelékeit és felkeresve olyanokat is, kikhez régebbi személyes barátság kapcsolatai fűzték őket E látogatások nagy ígéretet foglalnak magukban gyülekezetünk erősödése szempontjából. Délután 4 órakor folytattuk az előadások sorát. Juhász Imre clevelandi lelkész szólt “Korunk és az Egyház kérdései”-ről. Az Egyház létezésének oka és célja Jézus Krisztus Urunk missziói parancsa. — Addig vagyunk Egyház, míg ennek a célnak megfelelünk. Evangélikus Egyházunk történeti okokból való sokfélesége ebben az országban ne hozzon minket zavarba, hisz mind ugyanazt a hitvallást vallják és egyesülésük belátható időn belül be fog fejeződni. Az egyes gyülekezetekben megtalálható sokféle aktivitásnak egyetlen célja, hogy az evangélum megszólaljon és megvalósulhasson. Az amerikai gyülekezetekben élő sáfársági gondolat alapja az a hitbeli meggyőződés, hogy anyagi javainkat elsősorban Istentől kaptuk. Ez hálára kötelez minket Isten iránt és örömmel adakozunk, hogy ezáltal előmozdítsuk Isten országát: bűnösök megmentését kárhozattól, üdvösségre. Még időnkkel is okosan kell gazdálkodnunk, Isten országának javára. A világ nagy kérdései: a szekularizmus (elvilágiasodás), a marxizmus, az u. n. nyugati materialista szellem. — Ezek nem vállalnak semmiféle közösséget az Egyházzal, nem veszik tekintetbe Istent. Csak lángoló keresztyén hittel diadalmaskodhatunk ezek felett. Juhász Imre lelkész előadása nyomán több értékes hozzászólás hangzott el. A konferenciai előadások sorában Brachna Gábor, a Magyar Konferencia elnöke mondotta el vallásos est keretében az utolsó előadást: “Isten némasága életünk közepette” címmel. Beszámoló a chicagói gyülekezeti konferenciáról
