Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-12-01 / 11. szám
ERŐS VÁR 3. letben tapasztaltabbak és vezetésben jártas emberek mind jól tudják, hogy a gyülekezetekben mindig voltak és lesznek is kérdések, amik megoldásra várnak. A vezetők feladata a napi kérdések felett bölcsen dönteni. Van egy nagyon érdekes természete az Egyház problémáinak. Mégpedig az, hogy minél lelkiismeretesebb a gyülekezet vezetősége, annál több tennivalót fedez fel a maga életében Ügy vagyunk ezzel, mondotta Dr. Buhl, mint az öreg házasok, akik valamikor szép otthont építettek maguknak. Egyszercsak észreveszik ám, hogy az ablak-keretek korhadoznak, amikor azonban a javításhoz fognak, rájönnek arra. hogy bizony az ajtók is, a tető is, a porch is és az egész ház javításra szorul. így vagyunk a mi gyülekezetünkkel is. Nekünk is sok mindenünk van, ami jó, de bizony vannak dolgok, amiken szeretnénk változtatni! Szeretnénk, ha az öregeink mégegyszer megfiatalodnának, betegeink min^ meggyógyulnának és felerősödnének, szeretnénk, ha fiataljaink mind itt maradnának az egyháznál és nem mennének messze lakni a templomtól, ha a szomszédaink mind érdeklődnének a mi templomunk után, ha több lenne a keresztelő, az esküvő és így tovább. Sajnos, sokszor egymást okozzuk a változásokért, ahelyett, hogy egymást erősítve és biztatva tanulnánk meg a megváltozott körülmények közepette is bizakodva és szeretettel folytatni a magunk egyházi életét. A magyar egyházaknak azt kell tenniök, amit az árváknak. Meg kell fognunk egymás kezét, össze kell tartanunk és szeretnünk kell egymást. De szeretnünk kell gyülekezetünket is, — sokaknál — valamivel nagyobb áldozattal, mint eddig tették. Most, amikor bezárjuk a folyó évet és Karácsony felg közeledünk, bizony eszünkbe kell venni múlandóságunkat is. — Mindenek felett gondolnunk kell Istennek hozzánk leszálló szeretetére és velünk szemben gyakorolt irgalmára. És ezért, viszont-szeretet képpen nekünk is el kell küldeni ajándékunkat, hogy Egyház és gyülekezetünk ne csak eddigi, de az egyre több szolgálatot igénylö munkáját tovább tudja fejleszteni. Ó, engedné az Isten, hogy ez a levél, amelyik az Egyház szeretetét viszi hozzátok, tőletek is hozhatna postát, melyben az az üzenet jönne, hogy a ti szívetek is helyén van, házatok népe Krisztus lábainál ül és ti nem fe-Az ember nem tud mit kezdeni a múlandósággal, tétován áll meg minden ó-év estéjén: kik után induljon, akik a lélekzsongító mámor kivilágított kapuján tolakszanak, vagy akik az alkalomtól ihletett szívvel a templom padjain temetik kezükbe fejüket. Vagy csalárd élelmességgel összeegyeztetni a kettőt?! & Ó-év estéje mindig olyan, mint egy nagy ravatalozó, ahol alkalom, szív és Isten igéje mind az elmúlásról beszél. Borzasztó hatalom az idő, akár a boldogságban, akár szenvedésben telt el, az esztendő robusztus kerete kimozdíthatatlan szenvtelenséggel, — egyenletesen forog, nem siettetheted, s nem kötözheted meg mutatóját. Nagy idő egy esztendő, mi minden elfér benne . . Az alkalom problémává teszi mindenki számára: Mi végre élünk? E földi életben nincs igazság, nincs háborítatlan béke és boldogság. Ifjú évek, örömök, jólét tovatűnnek, ez a lét nem lehet Isten utolsó szava! “És a világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad mindörökké.’’ (L János 2:17.) ÖRÖKKÉ! Ez a vigasztaló sző egyszerre fenséges, ígéretes és elbírhatatlanul ijesztő. Birkózik az elme a megmaradás gondolatával és találgatni kezd. Megmaradás: talán az emlékezetben. Megmaradás: talán az egymást váltó nemzedékekben. MÁS AZ, AMIRŐL EZ AZ IGE SZÓL: MEGMARADÁS ISTENBEN. “Aki Isten akaratát cselekszi megmarad mindörökké.” Aki lelki közösségben magragadta az örökkévaló kezét, akinek Krisztussal való jegyessége élete súlypontját áttette már a túlsó partra, az túléli a világot. Most már békével tűröm az élet sulejtettétek el az Anyaszentegyház szükségletét. Áldott ünneplést kívánva, lelkipásztori szeretettel kérdezem: “Mi újság a ti otthonaitokban?” Brach na Gábor hanását, szilveszterem nem dühödt haláltánc, hanem áhítatos ima: “Az évek szállnak, mint a porszemek, Véred kihnllott harmatával Irgalmazz nekünk, Jézus-Herceg!” (Villon ballada ,) ’ —B S — TÉRJ MEG Ez az ür Jézus Krisztus legelső prédikációja, ez az evangéliumi ember meg-megismétlődő új-évi parancsa. — Mielőtt tovább olvasnád, testvérem, ' edd elő a Bibliádat és olvasd el az Apostolok Cselekedeteinek könyvéből a 9. rész első 19 versét. Minden megtérés az élet döntő fordulata, az a megtérés azonban, amelyről itt olvasol, egyenesen világfordulat. Nem azért van megörökítve Bibliád lapjain, hogy legyen nyoma a történelemben, hanem azért, hogy minket is megtérésre indítson. Saul azért tért meg, azért lett: Pállá, hogy mi is megtérjünk Mi a megtérés? .Stanley Jones hét meghatározását adja a megtérésnek: 1. A megtérés Isten lelkének betörése az emberi életbe s az embert Krisztus lelkére formálja. 2. A megtérés a teljes ÉN alkalmazkodása Istenhez. 3. A megtérés Krisztusnak, mint megszabadító Úrnak az elfogadása. 4. A megtérés személyes hit Krisztusban és ráhagyatkozás, mint Szabadítóra és Ürra, ennek eredménye: megváltozott élet. 5. Modernül kifejezve: Isten elénk dobja a labdát, mi kinyúlunk érte, — megfogjuk és kezdünk futni vele acél felé: 6. A megtérés egy “ÁLLJ!” — “HÁTRA ARC!’’ — “GYORS FUTÁS!” 7. A megtérés: természetellenesen használt erők visszafordítása természetes rendeltetésükhöz. A megtérés Ó-ÉV ESTI GONDOLATOK
