Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-02-01 / 2. szám
ERŐS VÁR 2. „No kívánd...” 1937 májusában — odahaza — a finn papokkal, finn parasztok is vendégeink voltak. Volt közöttük egy “parasztpróféta” is, akitől egyik egyházi újságírónk azt kérdezte: Mit tart az Isten képére teremtett ember legerősebb ellenségének? A felelet ez volt:: “A testi kívánságokat, mert azok a Sátán szertartásmesterei s általuk lesz a húsból és vérből álló ember a testiség rabja.” Olvassuk csak el n. Sámuel 11. részét. Dávid király keleti kényúr volt: s rabbá lett. Korona volt a fején:de nem ö uralkodott, hanem a bűn. Sok dicső csatát vívott meg népe élén: de a bűnös kívánság legyőzte. Hívő szívvel énekelte zsoltárait: mégis a Sátán rabszolgája lett. MIÉRT? Mert megkívánta legjobb hadvezérének, barátjának a feleségét, Bethsabét. A vágy tüzében elégett benne a becsület. hűség, hit, tisztaság, barátság, s félredobta Isten első parancsolatát épűgy, mint a hatodikat és tizediket. A kívánás gyilkossá tette, mert — hogy véglegesen magáénak tudhassa az asszonyt, — meggyilkoltatta TTriást. A szír legősibb lakója a kívánság, a vágy. — A nemes vágyból sok jó származott már, de a hamis kívánság többször jeilentkezlik. Talán első pillanatban nem is látszik bűnnek: “A kívánságról sem tudtam volna (hogy bűn), ha a törvény netm mondja: ne kívánjad ...” (íRóma 7:7). A hamis kívánságok veszedelembe, romlásba viszik az embert: “A kívánság megfoganván bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutván hálált nemz . . . ’’ (Jakab 1:15.). Az első bűnesetnél is fontos szerepe volt a kívánságnak. Éva megkívánta a gyümölcsöt,, a kígyó ígérete nyomán a bölcsességet s a kívánságból Isten akaratának áthágása lett. A halál kezdete ez: “ . . . kívánatos volt a fa a bölcsességéért ...” (I. Mózes 3:G.). NE KÍVÁND! — Ismétlődik ötször egymásután ez a figyelmeztető szó a tízparancsolatban. A kívánság tilalmává! visz el bennünket Isten a bűn gyökerére s megmutatja, hogy hol, kell elkezdenem a harcot ellene. A példabeszédek könyvében az Űr ezt üzeni: — ’’Adjad ... a te szívedet nekem.” Szívünket kéri, a kívánságok fészkét, a fenékig gonoszt, amivel úgysem tudunk már mit kezdeni . . . Az Ür újjáteremtheti a romlottat. (Zsolt. 51:12), egészen új szívet adhat. (Jer. 24:7, — Ezékiel 11:19.). Az űr Péternek azt mondja: “A szívből származnak a gonosz indulatok ...” (Máté 15:19.). Jézus szerint a szívben féltámadó s a szemek tekintetében kifejeződő kívánság is bűn. (Mit. 5:27-28.). Akii a kívánságnak enged, — az nem tudja legyőzni a kísértéseket. Luther mondta: “azt nem tudom megakadályozni, hogy a madarak fejem felett elszánjanak, de hogy ott megtelepedjenek s fészket rakjanak, azt már megakadályozhatom.” EMBER VIGYÁZZ! — A kívánság megfertőzte a képzeletvilágot, ledöntötte az erkölcsi korlátokat, egy új autonóm erkölcstant alkotott, felborította a családi békelsséget, illuzórikussá telfctie a családi élet tisztaságát és ez az átkos freudi tanítások nyomán dicsőséget csinált a paráznaság bűnéből . . . ...Embelr vigyázz: “NE KÍVÁND!” i ÍCS. K.) 8. ZSOLTÁR A karmesternek: “A présházak” daillamára. DávÜ'd zsoltára. Mi Urunk, Istenünk, mily felséges neved széles e világon: az égen mutatod meg dicsőségedet! Csecsemők, csecsszopók ajkával emeltél erősséget ellenségeid miatt, Hogy elhallgattasd a gyíílölködőt, a bosszút lihegőt. Mikor egedet szemlélem, ujjaid művét, a holdat, a csillagokat, miket te alkottál, mi az ember, hogy megemlékezel róla, mi Ádám fia, hogy rátekintesz? Hiszen kis híja, hogy nem istenné tetted, dicsőséggel s fenséggel koronáztad meg! Űrrá tetted őt kezed művein, mindent lába alá rendeltél! Juhot s minden barmot, mezei vadakat, égimadarakat, s tenger halait, melyek a vizek útjait hasítják. Mi Urunk, Istenünk, mily felséges neved széles e világon! Fordította: Bodrog Miklós Az JRfiS VÁR” ~~ 3 dollár eyv évre FÓRUM Az acélsztrájk — hála Istennek — elmúlt, — de meg kel'l ismerni annak evangéliumi tanulságát is. Pál apostolnak a II. thesaloniki levelében írott parancsát (3. : 6-13.) így lehetne röviden összefoglalni: elrendelem, hogy dolgozzatok . . . Ebben a levélben nincs sztrájkról szó. A levél olvasóinak léiké tele volt az űr Jézus visszajöve-tellének reménységével, olyan közel érezték azt, hogy azt tartották, addig a rövid ideig már nem érdemes dolgozni sem. Pál apostol azonban emögött meglátta az ailap-bajt is, az embereknek a munkához váló helytelen viszonyát, vagyis azt, hogy nem volt munkaerkölcsük, ők a munkát szükséges rossznak tekintették, ezért minden alkalmat megragadtak -a pihenésre. Az ilyen lelkűiét teszi könnyűvé a sztrájkokat ma is. Jelszó: kevés munka, sok pihenés és kevés munkával minél több fizetés. Az ilyen lelkűiét mindig csak a jogot hangoztatja s nem beszél ugyanolyan nyomatékkai a kötelességekről. Pedig a munka épúgy hozzátartozik az élet rendjéhez, mint a pihenés, utóbbi azonban csak a munka után. — Aki ezt vallja: annak van munkaerkölcse. Az hálát ad Istennek, aki munkát, ahhoz egészséget, a munka nyomán szép eredményt, lelkiismereti nyugalmat, tisztességes emberi életeit, megérdemelt pihenést, békességek és megelégedést ad. A kérdés másik tanulsága a “munkabér-erkölcse.” Embertársát lopja meg az a munkaadó, aki tisztességes munkáért nem ad tisztességes bért S így sztrájkra kényszeríti munkásait. Mind a “munka-erkölcsnek”, mind a “munkabér-erkölcsnek” az Evangélium az alapja: I. Thees. 4:11 “Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy . . . saját dolgaitoknak utána lássatok és tiflajdon kezeitekkel munkálkodjatok. ’ ’ Má*é 10:10 “Méltó a munkás a maga jutalmára.” Ap. Csel. 20:35. ‘Jobb adni, mint venni” (dr)
