Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1960-12-01 / 11. szám

9. ERŐS VÁR Azon az első karácsonyi éjszakán l'ethlehem vendégfogadójának ajtaján ez a figyelmeztető tábla függött: “Nincs üres hely!” Megtelt. Megtelt mindenféle ember­rel. Ezért Lukács evangéliuma sze­rint: “nem volt bely a vendégfogadó­ban’’, ahol Isten fia, megszülethessék. A “Nincs üres hely!’’ figyelmeztetés nemcsak a vendégfogadó, hanem az egész világ ajtaját is zárva tartotta azon az éjszakán. “Az övéi közé jőve és az övéi nem fogadták be őt” — ol­vassuk erről a tudósítást János evan­géliumában. Azóta majdnem húsz évszázad múlt el. Vájjon ezt a “Nincs üreg hely!” jelzésű táblát levettük-e már? Jézus ma egy kétfelé osztott világ­ba jön. A vasfüggönyön túl lévő vi­lágban ez a figyelmeztető tábla még mindig ki van téve. Sokkal nagyobb betűkkel, mint valaha. Isten Fia szá­mára a kommunizmusban nincs hely. Még az istállóban sem. Hruscsev ezt nagyon világosan kijelentette. Ha mégis akadna egy kis zug, mindent el­követnek a kommunisták, hogy elve­gyék előle. Mi a helyzet a vasfüggönyön innen? Nálunk van hely Krisztus számára? Karácsonyt minden évben megünne­peljük. Ebben nincs semmi hiba_ Kará­csony számára van helyünk. Karácsony ünnepi valóságában hiszünk. De hi­­szünk-e karácsony evangéliumában? Hiszünk-e a “Karácsonyi Gyermek”­­ben? Hiszünk-e bemie, aki azért jött a földre, hogy megmentsen bennünket a bűntől? Karácsonykor megtelik a szivünk az ajándékok szerezte örömmel. — Kará­csonykor a “Santa Claus” lép be az otthonokba, mint a gyermekek aján­dékozó barátja. — De hol marad Krisz­tus? Hol van a karácsonyi evangélium adta öröm? Annak már alig-alig akad hely a szívünkben. Nem erőszakkal, mint teszik a kommunisták, hanem ud­variasan, clvilágiasodott, üzleti gondol­kodásunkkal mi is elvesszük a helyet Krisztustól. Krisztus be akar menni az iskolák­■ JlíStoi . ' ba, részt akar venni a gyermekek ne­velésében. De csak az ajtó előtt marad­hat. Nem mehet tovább, mert kint van a figyelmeztető tábla: “Nincs üres hely!“ Számára nincs. Ezért nincs ott bibliaolvasás, imádkozás. Ez a tör­vény. Mindezt a vallásszabadság nevé­ben teszik. Ennek a törvénynek a bí­róságok minden esetben érvényt sze­reznek. Krisztusnak nem szabad bele­elegyednie az ifjúság nevelésébe. Hogy tudnánk mi a tárgyilagosságot, a tu­dományosságot megőrizni az iskolai oktatásban, ha oda Krisztust beenged­nék ? Ezt mondják nagyon sokan még a keresztyének közül is. Hiszünk, •— hirdetik — a vallás nélküli nyilvános iskolai tanításban, nevelésben Ez a mi egyik alapelvünk. Ezért fizetjük az adót. Ezzel udvariasan azt mondjuk: sajnos, Krisztus számára nincs helyünk. Van-e számára hely otthonunkban? Nagyon sok helyen be sem engedik. De ha be is engedik, legfeljebb mint megtűrt vendég térhet be a legtöbb helyre. Nem lehet ura, feje, irányító­ja, megszentelője a családi életnek. Nem szólhat bele az élettársak viszo­nyába, hogy azokat az ő erejével lelki közösségbe vonja. Nem szólhat bele a nevelésbe, hogy a szülőket erkölcsi példamutatásra, a gyermekeket enge­delmességre szoktassa. Ugyanez a helyzet a politikai élet­ben, a társadalmi kérdésekben és az élet minden területén. Krisztus számá­ra kiteszik a táblát: ‘Nincs üres hely!’ A “Nincs üres hely!” — táblával azonban Krisztustól nem szabadulha­tunk meg. ő tudta, hogy ez a világ, amelyiknek nincs üres helye az ő szá­mára, lelkileg teljesen üres és bűneiben elveszett. Azért jött, hogy ezt az üres világot megtöltse az ő megváltó sze­­retetével. Azért jött, — hogy necsak, mint vendég térhessen be valahova, hanem, mint Megváltó birtokába veu hesse az egész világot. Ez a világ az istállóban s zületett Isten Fia számára nem akar helyet szorítani, de őt mégsem tudja magától távoltartani. Ahol nyitva van az ajtó előtte, oda betér az ő megváltó hatal­mával, ahol pedig csukva marad, oda „Nincs üres hely!” betér az ő ítéletével. Nem szabadulha­tunk meg tőle. Szembe kell vele néz­nünk, mint Megváltónkkal, vagy mint Líránkkal A mi szívünk az ő számára van te­remtve, nélküle mindig üres marad, bármivel is töltenénk meg. Amíg bű­neinkben vagyunk, addig mindig ott függ szívünk ajtaján Krisztus számá­ra a figyelmeztetés: ‘Nincs üres hely!1 Nincs más helyünk részére, mint csak az istálló, mert bűnösök vagyunk, akik minden egyéb mással töltjük meg a lelkünket. Krisztus azonban hajlandó szívünk kicsi zugában is megszületni, hogy megtölthesse életünket az ő megváltó szeretetével. Így ad nekünk új szívet, új életet. írj szívhez jutva, le tudjuk venni a “Nincs üres hely!” táblát, illetve ezt most már minden olyan egyéb dolog számára függeszt­hetjük ki, amely minket Kriszthssal szembe állíthatna, tőle elválasztana. Karácsony annak az ünnepe, hogy Krisztus, Isten Fia földreszállott, hogy megmentsen bennünket bűneinktől an­nak ellenére is, hogy ez a világ nem akarta őt befogadni. Ha mi nem ezért ünnepeljük karácsonyt, akkor semmi más okunk nincs arra, hogy ünnepel­jük. Asbóth Gyula / — Egy lelkipásztori levél — Levelekben szeretünk jó híreket ol­vasni. És ha mi írunk, szeretnénk azt kedves és biztató sorokkal megtölte­ni s azután aláírásunk előtt ezt mon­dani: “hála Istennek jól vagyunk és reméljük, hogy a sorok olvasóit is jó egészségben találja írásunk”. Néha azonban olyat is meg kell ír­ni, ami talán egy kis ráncot is vethet a homlokunkra. így vagyok én is most ezzel a , levéllel. Azoknak írom ezt a levelet, akik szeretettel és érdeklődés­sel kérdezik: ‘Mi újság az Egyháznál?* őszinte válaszom az, hogy az Egy­házban az öröm és bánat közepette mi mindig reménységben élünk. Az é-

Next

/
Thumbnails
Contents