Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-10-01 / 9. szám
4. ERŐS VÁR KIK A REFORMÁCIÓ IGAZI ÖRÖKÖSEI? Feleletünk: azok, akik az Igazság megismerését a Szentírásban keresik, annak olvasását és követését az ember legelsörendűbb kötelességének tartják, akik vallják János evangéliumával: — “Megismeritek az Igazságot s az Igazság szabadokká tesz benneteket.” Nem tartjuk igazi örökösöknek azokat, — akik szembehelyezkedve a haladó korral, a reformátorok véleményét, írásait talizmánnak tartják, holott ők maguk csak fegyverként használták azokat, akik történelmi emlékekre, az Igazság felé való törekvésben, túlhaladott álláspontokra esküsznek s megkövesedett dogmákban, múzeumi levegőben gondolják nvegöríSni a reformáció örökségét. “Én pedig azt mondom tinékfek . . ” és ma nem lenne keresztyénség. Ha Luther a tradíciókhoz való ragaszkodást tanította volna a legszentebb javaknak, szép karriert csinált volna, mint schólasztikus teológus, de reformátor sohasem lett volna. Luther tudott és mert modernül gondolkozni. _ Megismerte a Szentírásból az Igazságot és az szabaddá tette minden más A reformáció örököseinek nem szabad eífelejteniök sohasem, hogy az nem befejezett mű, — azt folytatni kell. A vlilág halad. Az Isten újabb és újabb igazságokat írevenált kutató gyermekeinek. — “A hitvallások nem bilincsek, hanem szárnyak.” A reformáció és reformátorok is a múltéi, de a Szentírás, amelyre munkásságukat fektették örökké ugyanaz és él bennünk az a szellem, amely létrehozta a reformációt, amely egyházunk megújhodásának és fennmaradásának egyetlen biztosítéka. — dr — tekintélytől és formától. Reformációi önvizsgálat ( HIÁBA SZAKADTUNK SZÉT ____----- MÉGIS EGYEK VAGYUNK ) Azokat tartom a reformáció igazi örököseinek, akik a reformációt nem tartják végérvényes isteni revelációnak, akik nem hunyják be szemüket az isteni gondviselés és világkormányzás ■további tényei előtt, keresik az Igazságot, hogy szabaddá tehessék gondolkodásukat és meggyőződésüket. Ezek vallják, hogy Isten Élet és Igazság s azért kellett Igazság után váló éhséget és szomjúságot támasztanai hogy azok kielégülést nyeljenek. Ezek azt hirlehik, hogy a. reformáció munkája nem intézmény, hanem eleven erő, folyton e'löre sarkalló energia. Minden reformációi ünnepen megkell vizsgálnunk, hogy a reformáció egyházai milyen viszonyban vannak egymáshoz, a katolikus egyházhoz s mivel szók gálják a keresztyén egységet. A XVI. sz. második felében, 1570 táján 2 millió lakosa volt Magyarországnak s ennek 62 %-a volt evangélikus, i.'e a század végén már erősen csökkenni kezdett ez a szám s ehhez az első lökést a kálvini reformáció szolgáltatta. A XVII sz. elején Magyarország lakosságának már a S0 %-a volt protest táns, de ebből már csak 30 % volt evangélikus. Ha az Úr Jézus Mózes törvényére, az írástudók tekintélyére, élavult meggyőződésekre esküdött volna, sohasem jelentette volna ki ezekkel szemben: ERŐSÜNK AMERIKAI EFHNGÉLIKUS ÉLET Szerkeszti és kiadja az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia P. O. Box 1094. Cleveland 2, Ohio ERŐS VAR — (MIGHTY FORTRESS) — Issued monthly September to June; by-monthly: July and August — * OCTOBER 1960. * * No. 9. (36.) * Published by the American Hungarian Lutheran Conference in. cooperation with the National Lutheran Council Subscription: $3-00 a year Second class postage paid at Cleveland, Ohio. Sokan sajnálják ma is a protestánsok közül, hogy az 1529-i marburgi kollokviumon Luther és Zwingli (mögöttük az evangélikusok és reformátusok) nem tudtak megegyezni. Mi nem sajnálkozunk ezen, mert tudjuk, hogy Zwingli államférfiúi tehetsége a vitába politikai szempontokat vitt bele, Luther pedig nem engedte az egyházat politikai eszközzé tenni. Ezért :is mondta Zwinglinek: “bennetek más lélek lakik." Igazat adunk Luthernak az Úrvacsora kérdésében is, amely gyújtópontja volt a marburgi vitának. Előttünk is világos, hogy Jézus kijelentése: “Ez az én testem” . . . “Ez az én vérem . . ” semmiféle kétséget, magyiajrázalti különbözőséget nem tesz lehetővé. Jézusnak ez az igéje épúgy ellene mond a katolikus átlényegülés tanának, mint a református egyház ama tanításának, amely a kenyeret és bort jellé s a vele való egyesülést a Jézussal való egyesülés képévé teszi. A marburgi kollokvium belőlünk mindig azt a parancsot váltja ki, hogy mindörökre hűek maradjunk úrvacsorái tanításunkhoz, de emellett ápoljuk a református testvér-egyházzal azt a testvéri jóviszonyt. Erre kötelez történelmi múltúnk, közös szenvedésünk és jövendő hivatásunk azonossága is. Katolikus testvéreink felé jelszavunk ez: Csak az igazat velük szemben is. Nincs okunk titkolni, hogy a keresztyén egyház egységét a reformáció történelmi mozgalma bontotta meg. de az elszakadás vádjával jogtalanul illetik kát. testvéreink azt az egyházat, amely münden fenyegetés ellenére is hűséggel állott meg a tiszta evangéliumi igei melllett. Már 1536 óta hangsúlyozzuk, hogy a reformáció különböző rend szerint élő egyházai nem levágott darabjai az egyház testének, hanem annak szerves részei. Istennel szemben lennénk hálátlanok, ha nem látnánk az embeiri bűnök mellett, azt a sok drága ajándékot, méllyé) Isten Rómán keresztül ajándékozott meg minket. A reformációig közös a múltúnk, a miénk is az egyháznak minden dicsősége és gyalázata. A reformáció egyházának kiválása, csak a pápai kormányzás alatt álló egyház-alakulatokkal való szakítást jelentette, — de nem érintette az egyháznak Krisztushoz való viszonyát s nem jelentette a lelki-egyházzal való közösségnek a megbontását. Mi tudjuk, hogy a katolikus egyház 1517 óta sok tekjintetben megváltozott, hiszen maga a reformáció is 'tisztító fo
