Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
ERŐS YÁR % aló részvételemmel kapcsolatban annak Idején jelentkeztek. Látom gyülekezetemet is, melyben az ismételten elhangzott konferenciára való hívás oly sok és leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Most utlól&g, a konferencia gazdag áldásaival megrakodva, az akkor jelentkezett nehézségek szinte öszszezsugorodnak és megszégyenülve letűnnek. Mint már számtalanszor életemben, úgy most Is bizonyságot lehet tennem arról, hogy érdemes engedni Isten hívó szavának, mert ö mindig sokkal bőségesebben megajándékoz minket, mint ahogyan mi azt legmerészebb álmainkban is elképzelhetnénk. Mindig attól félünk, hogy Isten el akar minket halmozni az egyházon keresztül e földi élettől kissé elvonatkozó lelki-szellemi áldásaival, minket, kik — úgy érezzük, — inkább testi pihenésre szorulunk. A konferencia vezetősége mintha elénk is akart volna jönni ebbelli aggodalmainkban, mert a testi pihenésre; szokatlanul sok időt iktatott he napi programunkba. De abból a szempontból is eltért az idei konferencia az előbbiektől, hogy a szorosan vett három konferenciai napon túl még négy további pihenő napot 1» lehetővé tett számunkra a Luther-táborkán, ahol szép, tji.szta barakkokban helyezkedhettek el a konferencia résztvevői, meghitt testvéri beszélgetőst folytathattak sétálva a jávor, és platánfák közötti üde zöld pázsiton, vagy letelepedve a padokra, meghallgathatták egymás testvéri szavait. De lemeiiettek az Erie tó hullámai által fáradhatatlanul simogatott strandfürdőre napozni, úszni, figyelni a távolban észrevétlenül messzi kikötök felé haladó teherhajókat. Az idei konferencia előadásai a keresztyén ember különféle viszonyulásait 'tették vizsgálat tárgyává. Mindnyájan éreztük, hogy a mostani korunkban, amikor az égen láthatóan gomolyognak a szellemi-lelki élet viharfelhői, rendkíElőadó lelkészek: Juhász Imre, Tessényi Koméi, Brachna Gábor, Egyed Aladár és Markovits Pál. az evangelizációs konferencia résztvevői Beszámoló az evangelizációs konferenciáról Itt ülök megint a chicagói egyházi hivatalomban és gondodolataim újra visszaszállnak Ohioba, az Erie-tó magas partján lévő táborhelyre, ahol ollyan felejthetetlen napokat tölthettem. Gondolataimban önkéntelenül is megjelennek a nehézségek, melyek a konferencián vül fontos hogy tisztázzuk a keresztyén magatartásunkat és készek legyünk harcba szállni Krisztus Urunkért és az ő egyházáért. Bár maga a konferencia hivatalosan már vasárnap este záróáhítattal befejeződött, a résztvevők legtöbbje továbbra is együtt maradt és a, pihenés további napjait is Isten igéje, érek és imádság aranykeretbe foglalták. Emlékezetesek lesznek az esti táhortü «ele flis a kedélyes szalonnasütések, a sok szép magyar népdal és záró elcsendesedések. Holtfáradtan érkezett nem egy testvérünk a táborba és kisimult, lebarnult, egészséges arcvonásokkal és mosolyogva hagytuk el csütörtökön délután valamennyien a Camp Luthert. Az egyik chicagói testvérünk feleségének szavait idézem: “Ilyen jól még sohasem pihentem.” — Hála legyen az írrnak a konferencia minden áldásáért: sok-sok megpihent test és felüdült lélek ajándékáért! Tessényi Kornél
