Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-05-01 / 5. szám
ERŐS VÁR mert döntő ügyekben is többször volt ingadozó és megalkuvó. Ezért értették félre Melanchtont a római katolikusok s ezért próbálták megkörnyékezni, megtéveszteni, megvesztegetni! pénzzel, magas állással, püspökséggel, de sikertelenül. Luther és Melaneliton között többször megszűnt a teljes bizalom, de soha sem szűnt meg 'az irígységmentes teljes elismerés. Luther utolsó útján is baráti leveleket váltanak és Luther halálait Melanchíton hirdeti ki nagy sírással az egyetemi! hallgatóknak. Koporsója felett Melanchton búcsúztatja az egyetem nevében. Luther halála után professzortársai elfordulnak Melanchtontól. Aki mindenkinek igazat szeretne adni, annak a végén se akisem ad igazat. Feleségének halála után, barát nélkül halt meg. A vártemplomban temették el Luther mellé. Hálás kegyelettel tesszük le a ‘‘békesség vértanújának” koporsójára koszorúnkat s hálát adunk Istennek, hogy ez a nagy tudós, ez a vérző szívű ember, a keresztyén egységnek ez a tragikus alakja írta a ml hitvallási iratainkat- zt -KÖSZÖNTŐ D. DR. PRÖHLE KÁROLY 85. SZÜLETÉSNAPJÁRA Amerikai olvasóink nagyobb része eiött ismeretlen név. A róla való megemlékezés talán éppen olyan csodálkozó arcokra talál, minit amikor gyermekeinknek beszélünk az otthon élő nagyszülőkről. Pedig a ma élő lelkészi nemzedék úgy ejti ki Pröh'le professzor nevét, mitat gyermek az édesatyjáét; szeretettel és tisztelettel. D. Dr. Prőhile Károly a soproni teológiai fakultás .rendszeres teológiai (hittan és erkölcstan) tanszékének volt a professzora 1923-tól 1948-ig. E sorok írója, szinte érthetetlen bátorsággal fordult hozzá bizalomért és szeretettért, mely azután egész életére döntő fordulatot hozott. Amerikai élete és szolgálata Pröhle professzor gondoskodó szeretetének volt a következménye. Ezért soha meg nem szűnő hálával gondol rá és hordozza imádságaiban az ősz pro. fesszor életét. 1948-ban adta ki Pröhle professzor élete főművét, egy dogmatikát “A hit viliága’’ címen. Könyvét, sajá,t bevallása szerint a konyhaasztal mellett fejez te he a 2. 'világháború végén, ‘‘lévén a konyha az egyetlen valamennyire meleg hely a háború befejezése körüli é, vekben.” Ezt a könyvet szerettük volna angolul is megjelentetni itt, Amerikában. Akiknek részleteiből beszámolót adtunk, közöttük a magyar református bjlkésatársak, mind lelkesedtek hatalmas mondanivalójáért. És mégis, ebben a gazdag országban, elsősorban anyagi okok miatt mindeddig nem jelenhetett meg. Az Amerikái Magyar Evangélikus Konferencia több tagja tartja számon ezt a kérdést és úgy érzi, hogy az Európai könyvkiadók útján talán éppen most lelsz megoldható ez a kérdés is. Kívánatosnak látszik a könyv tartalmával megismertetni! a külföldet, meTt alapivető tanításában az egyház szolgálatra készíti elő olvasóit és tanítványait. Ez a mű felbecsülhetetlen szolgálatot itett a magyarhoni egyház életében. Amerikai vezető egyházi emberek a A címben foglalt ámítás nem költői túlzás. Afrika ötven különböző politikai egységén, államán belül közel ezer kü. lönbüzö nyelv és tájszólás él a számtalan bennszülött törzs használatában. Ha arra gondolok, hogy az evangélium üzenetének szinte egyedüli útja a nyelv, akkor a feladat nagysága megremegteti a szívet. Mégis ebben az évben boldog hálaadással gondolhatunk arra, hogy legalább egy afrikai országban evangélikus egyházunk szolgálata száz esztendőre tekint vissza. — Libéria ez az ország, amelyet 1822-ben Amerikában felszabadított négerek telepítettek be a kontinens nyugati oldalán és szerveztek amerikai mintára szabad köztársasággá 1847-ben. Nem sokkal később, 1860-ban, — száz évvel ezelőtt — Morris Officer megérkezett Libériába, hogy ott evangélikus missziói munkát kezdjen. Vájt fatörzs csónakkal ment fel a Szt. Pál folyón és néger segítséggel megépítette az első missziói házat, a mad Millsburg területén. Ma ennek már csak a romjai vannak meg. A korai missziói munkások sok viszontagságon mentek keresztül. Kígyómarás, malária és más betegség legnagyobb melegséggel és elismeréssel nyilatkoznak Pröhle professzorral való kapcsolataikról. Különösen azokra az évekre emlékeznek, amikor a nemzetközi evangélikusság alapvető szervezetét építették ki a Lutheránus Világszö vétségben, amelyben Pröhle professzor is aktív részt 'vett. A magyarhonli evangélikusság örömében és büszkélkedésében mi is részt veszünk, mint az ö nagy egyházi család, jának szerencsés örökösei. Arra kérjük a jó Istent, hogy öreg szolgáját hordozza irgalmas kezén, tartsa, meg öt számos esztendőn át jó egészségben, ölelje őt át Isten kezeinek minden áldásával, hogy úgy lehessen tovább is áldás és Istan ajándéka a mi életünk számára is. Hálás tanítványt szeretettel és meg. emlékezéssel, az amerikai magyar evangélikus lelkészek és egyházak nevében, Brachna Gábor, az Amerikai Magyar Ev. Konferencia elnöke tizedelte soraikat és sokan nyugszanak családostul a libériái városkák temetőiben. Nem csoda, hiszen a dzsungel ösvényeire lépve keresték fel a belföld településeit, hogy az ősök babonáiba bonyolódott lelkeket megszabadítsák. Türelem és imádságos, szolgáló lélek meghozta a gyümölcsét és egyre több gyülekezet alakult. A munka a kezdetleges missziói házakban kezdettől fogva három irányban folyt; az evangélium hirdetése, oktatás és a betegeik gyógyítása. — Az elsőt háztcll-házig nienö bizony ságtevö munkával kezditek és a mi ssziói házak kápolnáiban folytatták. A tanítást és iskolai oktatást kezdetben maguk a miszszionáriusok végezték, de egyre inkább azon igyekeztek, hogy a bennszülöttekből tanítókat és lelkészeket képezzenek. Bár sokáig csak egyes egyénekkel végezhették a magasabb oktatást, ma már Salayea-ban lelkész- és tanítóképző intézet ’is van, ahol az ígéretes fiatalok bennlakás során készülnek fel hivatásukra. Ezt a mintát hamarosan követték a középfokú oktatásban is. Millsburg átellenében, Muhleuberg-ben épült fel az első középiskolai internálna, — (Folytatás a 7. oldalon) Évforduló az ezernyelvü Afrikában
