Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1960-01-01 / 1. szám

AMERIKAI EM4NGELIKUS ELET — Vol. XXIV. Évfolyam — 1960. JANUÁR — No. 1. szám. — TESTVERI SZÓ AZ ÚJ ESZTENDŐ KAPUJÁBAN Amerika a nagy számok varázs­­orSzága. Magunk is szeretünk vele embereket csodálkozásba ejteni. És mégis, amikor egy esztendőt vett el tőlünk az új kalendárium, rájövünk arra, hogy nem a nagy számok a megdöbbentők, hanem az a tény, hogy az emberi élet milyen kevés esztendőből áll. Ha évtizedekben számítjuk éveinket, sokan egy ke­zükön is fel tudják mutatni, hogv melyik határkőhöz állanak közel. Igaznak találiuk a zsoltáros meg­állapítását: “íme, tenyérnyivé tet­ted napjaimat.” (Zsolt. 39.) Ennek ellenére tovább tékozol­­juk az esztendőket és tervek nélkül mulasztjuk el egviket a másik után. Valami ilyesféle mulasztásnak a terhe ül a lelkemre. ha a mi ameri­kai magvar evangélikus népünk kö­zösségi dolgaira gondolok. Úgy ér­zem, mintha mindenünk, amink van, egy lassan és bizonytalanul épülő házhoz volna hasonló, amelyik mire elkészül, nemcsak hasznavehetősé­­géből, de talán még a divatból is kimeqy. S ugyanakkor, mintha kül­sőnkben is hiba volna?! A magunk­kal hozott, hazai színekre hímzett nemzetiségünk külső palástja is eqy­­re kopottabb, eqvre szakadósabbá válik. Megjavításához nincs ked­vünk, a stopnolásra nincs türelmünk s az újat pedig már más divatra sza­­batiuk. Pedig talán volna értelme valamit megtartani a színeiből és a hozzákapcsolódó emlékekből. De volna mindenek felett valami, amelyet magyar Szülőföldünk és magyar evangélikus egyházunk ö­­rökségképpen, ha tetszik, keresztje­ként, kötelességünk lenne hordoz­nunk. Ennek a lelki alapokon épült rokonságnak parancsa lenne itt is az egymásért való felelősség hor­dozása. Éppen ezért, engedjétek meg, hogy újévi üzenetként, mint kérést helyezzem a szívetekre ezt a pár szót: Ne szakadjatok el a magyar hittestvé­reitektől. Négy pontra bontom fel ezt a kérést: 1. Ne tekintsétek a magvar evanqélikus ügyet rajtatok kívül­álló kérdésnek, mintha azt eqy gép­szerű végzet, sínpárra helyezett mozdonynak alkotta volna. Az Egy­ház élő emberek eleven hitközös­­séoe. 2. Időszerű problémáinknál, nvári konferenciánk ide>én, kapcso­lódjatok be magvar közösségünk­be. Főképpen azok, akik eqvedül állatok és azok, akik Sziiksécrszerű­­en amerikai gyülekezetekbe kerül­tetek. — Sokat láttatok, tanultatok, osszátok meg tehát tapasztalataito­kat velünk, “Épüljünk eqvmás hi­tén”, ahoav Pál apostol is énült a római qvülekezettel való találkozás alkalmával. Nektek a magány üres­sége a fáió, nekünk pedig, akik méa a magvar evanqélikus élet kicsi hajóján vaqvunk. a hullámok ütése ép a lemorzsolódás bánata. Harmadik kérésem: Adjatok if­jakat a jövendő Egyház vezetésére. Népünk iránti felelősségünk sok gondot okoz. Az írás pedig figyel­meztet, “Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi­módon hallanak pedig prédikáló nélkül?” (Róm. 10::4.). Öreg ma­gyaroknak lesz-e magyarul is imád­kozó lelkészük? Az utolsó kérésem pedig az, hogy támogassátok az “ERŐS VÁR”-at. Minden józan ember tudja, hogy ez a lap nem üzleti vállalkozás, hanem mindannyiunknak szóló, kölcsönös ajándék. Valami olyasféle, mint a karácsonyi köszöntő kártya. Két üzenetet visz: “Ne félj, mert Meg­tartód született!", a másik pedig a te személyes üzeneted1 “Testvér, gondolok rád. Én is élek és hozzád hasonló sorsot hordozok.” Ezt a két üzenetet viszi Szét minden megje­lenő lappéldány a te nevedben. Az igaz, hogy ez áldozatot kíván mind­­annyiunktól. Azonban szegény len­ne bennünk a krisztusi szeretet, ha ezt a rövid levelet már nem lennénk képesek postára adni. Engedie Isten, hogy mindannyi­an megláthassátok és érezzétek az új esztendőben ís az Ő megújuló kegyelmét. Engedje Isten azt is, hogy kérésemet meghallgatva, újra eavmásra találhassunk s a testvéri ölelés szóljon drága magvar Sio­nunknak s árva magvar népének is. * Hittestvéri szeretettel köszönt az új esztendőben, Jézus nevében, Bra ehna Gábor az Amerikai Magyar Konferencia elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents