Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-01-01 / 1. szám
9 ERŐS VÁR Boldog uj évet kívánok! (Olvasd: Máté 5:1-12.) ..Sohasem hangzik el annyi boldogságot célzó jókívánat, mint az új esztendő kezdetén. És ez helyes, mert Isten boldogítani akarja az embert. A tapasztalat ugyan azonnal megkérdőjelezi ezt az állítást: ha az Isten annyira szívén viseli az emberek boldogságát, akkor miért nem veszi ki életünkből azokat a tényezőket, amelyek tönkre teszik boldogságunkat. A teológia is sokszor ismétli azt, hogy Isten szeretete nem boldogító, hanem üdvözítő szeretet. És mégis igaz, az ür Jézus kijelentése szerint igaz, hogy: — Isten az embert boldogítani akarja . Máté evangéliumának 5. rész 3-11. versei mind boldogsággal kezdődnek s az üdvösségre mutatnak. Istennél az ember boldogsága és üdvössége nincs feszültségben egymással. Isten boldognak teremtette az embert. A boldogságot és üdvösséget az ember hozta feszültségbe. Mert az embernek kétféle boldogságot kínálnak a láthtatatlan hatalmak. Egyiket a Sátán, másikat a Szentlélek kínálja és az ember felcseréli az igaz és hamis boldogságot. Az ember nem munkálja saját boldogságát és könnyen veszi üdvösségét. Mindig kapható arra, hogy eladja a Szenlélek által kínált boldogságot egyszer egy harapás almáért, másszor egy tál lencséért. így árulja potomáron örök boldogságával együtt üdvösségét. Hogyan találkozik Isten és az ember akarata a boldogság kérdésében? Melyik az az út, amelyen a találkozás megtörténhetik? A feleletet az ún. makarizmákból (Kik boldogok?) a legelső vers (Máté 5:3) adja meg, mert ez a verst az egészének alapvető kérdését tárgyalja. Ez az út: a lelkiszegénység útja. De mi a lelkiszegénység? Ki a lelkiszcgény ember? Nem a balga, a gyengeelméjű, hanem az, aki — bármilyen kiváló is — Isten előtt lelkiszegénynek érzi magát, sőt az eredeti szöveg szerinti aki koldus szegényként áll Isten szent színe elé. Vagyis, aki irgalomból, a kegyelem morzsáiból él csupán. Aki üres tenyerét mutatja az Úrnak: Itt van Uram ez a két tenyér, nincsen benne semmi. Hol találkozik egymással az üres tenyér és a boldogság? Mikor Isten alamizsnaként belehullatja üres tenyerünkbe az üdvösséget. Ez az öröm, amit senki el nem vehet, ez a hívő lélek legnagyobb boldogsága, amely megnyitja éle>tünk börtönét és mi mehetünk tovább az új esztendőben a megszabadított emberek örömével. — CHRISTOPHOROS — „Széked eleibe jövök” Bach János Sebestyén látása öregkorára nagyon megromlott. 1750 elején műtétnek vetette alá magát. A műtét nem sikerült. Látását teljesen elvesztette. Az ősz és világtalan “Tamás templom karnagya” egyik nap szobájában aludt. Felesége, Anna Magdaléna és egyik tanítványa, egyben veje, A'ltnikol Kristóf \v|jrrasztottak mellette. Bach hirtelen felrezzent. “Kristóf, hozz papírt és tintát Muzskát hallok. Jegyezd fel neikem.” Orgonaielőjátékot, prelúdiumot diktált az ágya mellett ülő ALínikolnak ehhez a koráihoz: “Széked eileibe jövök, Alázatosan könyörgök, .Kegyeis .orcád ne fordítsd el ■ És tégy jót vélem bűnössel.’’ Énekeskönyvünkben a .reggeli énekek csoportjában található 48-as szám alatt. Különös dolog történt. Orvosi beavatkozás nélkül, váratlanul ismét megnyílt Bach szeme. Ojrla látta szeretteit. Tudta azonban, hogy ez .földi élete utolsó ajándéka. Kezébe fogta felesége kezét és így szólt hozzá: .“Magdaléna, ahová most megyek, ott még szebb színeket fogok látná és .olyan muzsikát hallok majd, amiről eddig csak álmodoztunk.” ..Néhány nappal ezután .szívrohamot kapott és elérkezett a már várt óra. Nt. Pölöskey Sándor autószerencsétlenség áldozata lett Útba® volt. Egy hosiszú élet és hivatás legszebb szolgálati útján: öreg magyaroknak vitte a Kegyéleim asztalának áldott jegyéit, az úr szent testét és vérét. A karácsonyi ünnepek vigasztaló igéire szomjas és az Úrvacsorát kívánó beteg, öregségük miatt házhoz kötött magyar hittestvérek felé tartott kocsijával. A decemberi köd azonban betakarta a völgyek kanyargós útjait s így történt meg az autó összeütközés, mely az Úr szolgájának az életébe került. Nt. Pölöskey Sándor követi az Egyház öregedő népét, akik egyre gyorsabb tempóban vándorolnak át a földi élet küzdő egyházából a megdicsöültek honába. — Minden bizonnyal szívesen áll meg Ura és Megváltója előtt, akit e földi életben hűséggel és szeretettel szolgált. Mi azonban sajnáljuk öt és veszteségnek tekintjük távozását, mert éppen most, az anyanyelvétöl megfosztott öreg magyaroknak nagy szüksége lett volna a magyar lelkipásztor szolgálataira New Jersey államban. Isten talán igy init azért, hogy Sión őrtáliói legyenek éberebbek a rájuk bízottak feletti sáfárságban. Egyik legjelesebb példája volt a tiszta sorsú magyar bevándorlónak. Amerikában a mindennapi élet kenyerét óhajtetta megoldani, azért jött ki. Buffalo, New Yorkban telepedett le, ahol a szivében hozott élő hite az egyházi munkába is bekapcsolta. Itt figyeltek rá az Egyetemes Egyház emberei, akik az értetoeis, egyházát szerető embert arra biztatták, hogy végezze el a lelkészképző főiskolát és vállaljon szolgálatot magyar hittestvére)i körében. Ezt a felszólítást Isten megbízatásának tekintette, vállalta a tanulmányi évek hosszú áldozatát és később a magyar pap nehéz szerepét népe szolgálatában. Ez a szolgálat kiterjedt több gyülekezetre, közöttük Pittsburgh, New York és leghosszabban Caildewell i magyar egyházakra. Nyugdíjba vonulása után is vissza kellett térnie a munka mezejére. Nagy szomorúságunkra két magyar gyülekezet idő előtt tért át a tiszta angol munkára, elfelejtkezve arról, hogy az öreg templomépítö magyaroknak tartozunk Isiién igéjét anyanyelvűkön hirdetni. Ezt a szükséget igyekezett pótolni, az idős lelkipásztor, amikor a hirtelen halál az örök Karácsony mennyei ünnepével váltotta fel- szolgálatának útját. Az Amerikai Magyar Konferencia minden bevándorolt magyar evangélikus nevében ad hálát Istennek Nt. Pölöskey Sándor lelkész hűséges szolgálatáért. Legyen emléke áldott közöttünk. Isten ipedig adja meg hitének jutaimáit, az örök életet a mi Urunk, Jézus Krisztus érdeméért. Bfachna Gábor a Magyar Ev. Konferencia elnöke
