Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-11-01 / 10. szám
2. ERŐS VÁR HA ELFELEJTENÉNK ISTENT “Ha elfeledtük volna Istenünk nevét és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ö jól ismeri a szívnek titkait.” (Zsolt: 44, 21, 22.) Hruscsov, a szabad Amerika földjén járt saabadságtlipró diktátor1, ittlétekor sok lekicsinylő kijelentést tett az- amerikait életformára. Szemfényvesztő kedveskedései mögül is minduntalan elöelöbukklamt az iistenellenes’ kommunista vezér fölényes magabízása, vállonveregeitö leereszkedése. Több alkalommal elhangzott kiszólásaival alátámasztotta az ugyancsak itt járt elöfutárjának Mjikojánnak ezt a megállapítását: “Ne sokat gondolkodjatok amerikaiak azon, (hogy mi a különbség az amerikai és az orosz életfelfogás, életcél között. Ti hisztek Istenben, mi nem. — De ti is és mi is ugyanegy célért, az anyagi életszínvonal emeléséért küzdünk. És csak ez számít.” Igaz tenne? A mi Istenben való hitünk lényegében nem különböztetne meg a hitetlen kommunistáktól? Velük együtt egy gyékényen árulunk, mert nekünk fjincs más életcélunk, mint az anyagi életszínvonal emelése, a gazdasági jólét fokozása? Szívünk mélyén mi is olyanok tennénk, mint a kommunisták, istenhitünk ellenére }s, mert velük együtt mii, is gyakorlatilag anyagimádők vagyunk? Ha igaz lenne e^ s mi “elfeledtük volna Istenünk nevét” és idegen istenek felé “terjesztettük volna ki kezünket”, akkor Isten “kifürkészte ezt”, akkor az ő büntetését nem kerülhetjük el.” Az ószövetség népének az Ür olyan sokat adott, olyan sokszor megsegítette és amikor gazdagságban, jólétben élt, megfeledkezett Isten nevéről. Ezért meg keltett az Istent elfelejtő népnek tapasztalnia az Ür súlyosan büntető kezét. Nagyon sok jel arra mutat, hogy bizony m(i is élfelejtettük annak az élő Istennek a nevét, akinek annyi mindent, függetlenséget, emberi szabadságjogokat, gazdasági jólétet, biztonságot köszönhetünk. Az istentagadást elméletben elítéljük, gyakorlatban azonban a materiaíllizimus, rnyagimádás hívei vagyunk. Ez pech',' az ür szemében istentagadásnak száiaít. Ezért látszik ellenségeink szemében is hitünk semmitérőnek, mert úgy tűnik fél nekik, hogy a mindennapi életünk folyásának irányát, erkölcsi életünket, cselekedeteinket, embertársainkhoz való viszonyunkat ez a mi liistenbitünk nem befolyásolja. Hitünk és életünk között nagy ellentmondást vesznek észre. Mit tagadjuk, sok igazság van ellenségeinknek ebben a látásában. Hiszünk, de Isten Igéjét mégsem tartjuk cselekedeteink mértékének. Isten életünket irányító akaratának nem engedelmeskedünk. Hitünk csak belső érzés, de nem külső életgyakorlal. Azt gondoljuk, elég, ha tevőknek látszunk, de nem szükséges, hogy csele, kedeteinkkel annak ii,g bizonyuljunk. A Philadelphiában lévő Rodin múzeumba látogatott el egy alkalommal egy lelkész ... A híres francia szobrász legszebb mííveinek szemlélése közben észrevesz egy különös alkotást. Csak egy kezet ábrázolt. Nem értette a lelkész, hogy a sok gyönyörű szobor közé hogyan keveredhetett ez a teljesen jelentéktelennek látszó kéz-figura. Ezért meg is kérdezte a vezetőt. A vezető enynyit mondott: “Nézd meg közetebbről és olvasd el az alatta levő k|iís írást, ez van raja: Isten keze.” — “A következő tíz percet, — írja a lelkész, — ennek a kézbek minden oldalból való megszemlélésével töltöttem. Ámúlva vettem észre a tenyér isteni szépségét, az újlak, a csukló finom vonalait. Mindegyik egvegv történet magában is. Ekkor a többi szobornak rriinden szépsége lényegtelenné vált előttem az Isten Kezének varázslatos csodája mellett. Amint kiléptem a múzeumból, azon gondolkodtam, — vallja tovább a lelkész, — miiven bűnösök vagyunk mi emberek abban, hogy nem ismerjük fel rí a próir a pr a a közeliinkben, a bennünk lévő Isten Kezét. Napjainkban millió és mill'ó ember nem akar tudni Isten Kezéről, jóllehet, abban a világegyetemben élnek, amelyet ez a kéz alkotott és tart fenn és annak a szabadságnak áldásait élvezik, mellvet ez a. kéz adott nekik ők nem látnak semmi vonzót Isten Kezén. Sohasem olvassák el a rajta lebő "Mb írást”, vagy ha el is olvassák, nem hiszik el. Elfelejtik Isten kezét, Isten nevét. Van egy kemény kijelentés az Újszövetségben, amely így szól: “Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.” (Zsid. 10:31.) Pedig, ha végjtg nem söpör az egész világon a bűnbánatnak, az Űrhöz való őszinte megtérésnek tisztító szele, ez a mi egész Istent elfelejtett civilizációnk, kultúránk az élő Isten kezébe esik. Ez az ítélet majd szörnyű felébredést jelent millió és millió ember számára, akik azt hiszik, hogy nyugodtan élhetnek és vétkezhetnek, úgy, mintha Isten nem is léteznék. Istentfelejtésünk nem emlékezetvesztésünknek a következménye, hanem a mi szándékos bűnünk. Mi akarva hagyjuk el iaz Urat. Hogy volna lehetséges másképpen, hogy elfelejtjük őt? Aki egyszer látta a felkelő nap szépségét, el tudja-e azt felejteni s mondhatja-e azt, hogy sohasem látta? Ha ezt tenné 'saját magát hazudtolná meg. És mi habár litt állunk a világ csodái közepette, itt állunk a szabad világ áldásainak kellős közepén, mégis elfelejtjük Istent, megfeledkezünk arról, aki mindezt adta. Helyette imádjuk a jólétet, a biztonságot, a magas gazdasági életszínvonalat és az alacsony lelki-erkölcsi életsz'ntet. Isten neve azt mondja nekünk, hogy Isten a végtelen kegyelem Istene, aki leszállott a földre, hogy minket megváltson a bűntől, hogy egyedül ő tud minket megszabadítani a bűn kötelékeiből, hogy ö tesz bennünket új teremtésekké a' Krisztusban, hogy ö szül bennünket újjá a Szentlélek által és formál alkalmassá arra, hogy ellent tudjunk állni keresztyén Hitünkből fakadó életfelfogásunkkal, tiszta erkölcsi életünkkel' a zsarnokságnak az egész világot elpusztítással fenyegető erejével. — Ez az, amit Isten nevének jelentenie kellene számunkra. De ha mi azt gondoljuk, hogy elfelejthetjük ezt a nevet, szomorúan ke’Jl majd tapasztalnunk, hogy az eilfelejthetetlen. Az elfelejtett Isten mindig ítéletet hirdet azok számára, akik elfelejtik öt és ezt az ítéletet majd nem felejtik el. Isten is elhagyja azokat, akik öt elhagyják. Könnyű elképzelnünk, hogy a mai korban a mi esetünkben mi lenne a következménye ránk nézve Isten íté(Folytatás a következő oldalon)
