Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-11-01 / 10. szám
ERŐS VÁR 3. (Folytatás az előző oldalról) létének. A világtörténelem tanulsága szerint Isten ítélő keze mindig megsemmisítette azokat a népeket, kultúrákat, ameílyek idegen istenek felé nyújtották Buffalo, N. Y. Néhány héttel ezelőtt a gyülekezetben alakult Social Club uzsonnán látta vendégül a gyülekezetben ma is lelkesen tevékenykedő idősebb testvéreket . . . Lassan eleredt a beszélgetés. Kérdést kérdés követett. S ahogy a percek futottak, az emlékek hullámai úgy sodorták vissza az embert a messze múltba, 45 év távolságán keresztül . . Néhány “apró” kérdés után, mint a feltörő gejzír indult meg az elfeledett vagy eddig csak ritkán felvillanó emlékek hosszú sora, szinte megfiatalítva azokat a szíveket, amelyek egy mozgalmas életben már-már elfáradtak . . . Valahogy úgy érezte magáit az ember, mint a modern utazó, aki jet-repülőgéppei órák alatt megjárja a szédítő távolságokat: nem látta a kilométerköveket, a pihenőket és a meredekeket, a veszélyes lejtőket és a napfényt, amely olykor az elfáradt arcokra ragyogott, sempedig aj sötétséget, mely néha elcsüggesztette a sjzíveket. A mi repülőgépünk csak ünnepeim érkezett. De azok, akik ott ültek csendben, alig észrevetten a sarokban, feszülten emlékeztek az útra, melyet kéz a kézben megtettek. Most rnaiguk előlit látták azt a munkát, melyet Istenbe vetett bizodalmuk befejezni engedett és hálával gondoltak arra a szép eredményre, hogy távol hazájuktól egy kis magyar csoport keretében felépült és 45 év hosszú küzdőiméi után is virágzik, él egy evangélikus közösség, ahol magyarul! hangzik el a vasárnapi Ige és magyar zsoltárok dallama kúszik ki az ablakokon át a soknyelvű amerikai váiros forgatagába . . . Régi írások, katalógusok, fakult egyháztörténet feljegyzések között sok. szar találkozott az ember azzal a nem kívánt, de mindig feltételezett lehetőséggel, hogy egyszer csak ez a kis ma. gyár gyülekezet is elsorvat, mint ami már oly sok magyar és más nyelvű gyülekezettel megtörtént, hogy hívei ki kezüket. Ezek után gondoljuk el, mi lenne a mi sorsunk, he Isten minket a róla való megfeledkezésiink miatt ebnen az atomkorszakban büntetne meg?! Asbóth Gyula nemcsak szokásban Ó3 nyelvben amerikauizálódnak, hanem esetleg lélekben is. Jsiten határtalan szeretet© és állandó közelsége gondoskodott fennmaradásunkról. Az utóbbi évek folyamán sok új magyar érkezett Amerikába, köztük evangélikusok is, és a buffalqi gyülekezet is megszaporodott lólekszámban. — Míg néhány évvei ezelőtt — a statisztika szerint — (többen látogatták az angol istentiszteleteket, ma már legalább is egyenrangú a helyzet . . . öröm ez m|inden buffaloi magyar evangélikus számára. Ezért volt a,z, hogy tiszta szívből ünnepelt most a gyülekezet ‘ jövője” az öregekkel, azokkal a fáradhatatlan egyházta,gokkal, akik esőben, sárban, télen, nyáron gyalogoltak házról-házra, hogy a gyülekezetnek alapító bázist, tagokat és anyagi hozzájárulást szerezzenek. Azóta 45 év telt el és a gyülekezet áll, az öreg szívek forró szeretete pedig ma is fiatalon él. Kérjük a Mindenhatót, hogy továbbra 'is kegyelmével ápolja, védje ezt a gyülekezetét s egyben békés élettel jutalmazza mieg azokat, akik ma is ott ülnek, mint 45 év óta minden vasárnap a kis templomi padokban és ott szorgoskodnak, féltő szeretette! ma is minden gyülekezeti megmozdulásban. Istan gazdag áldása aranyozza be naplementüket. De nem 'lenne teljes a megemlékezésünk, iba nem kérnénk az Élet és Halál Urát azokra, akik már eltávoztak innét a hívők legnagyobb közösségébe, hogy Ige-építő és Istent szolgáló lelkűknek adjon békességet, megérdemelt pihenést az örök Élet paradicsomában, nekünk pedig adjon erőt, rendíthetetlen hitet, hogy az ö nyomdokaikon járva továbbra is szolgálhassuk Anyaszentegyházunk s fajtánk szent ügyét az ő nevében. Kith a Mihály “Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt," (Róm 12:17.) A murgai tanító... ülünk az asztalok körül a szüreti mulatságon, figyelve a táncolókait Nem az öregek ülnek, hanem a lusták, akik jobban szeretnek politizálni, mint táncolni. Van is mit hallanunk az asszonyoktól . . . — Mert tudja, Miszter, — fordul felém a szomszédom, — a depresszió alatt . . . Százszor hallott történet. Emberem hangjában még most is ott remeg az átélt szörnyű napok emléke. — Hát odahaza sem volt méznyálas az élet a nagy gazdasági válság alatt, — adom vissza a szót. Hatpengős búza, bankzárlat . . . Károlyi Gyula vállalta a romok eltakarítását. — Ismerem a Károlyi birtokokat, — élénkül fel a Iszomszédom, — Szatmármegyei vagyok. Híres imintabirtok volt. A grófot egy tábornok váltotta le. Hát az meg mit ért az ország dolgához, — csóválja fejét szatmári barátom. — Bizony, az egy furcsa tábornok volt, — hagyom helyben. — Tudja, mi volt az első dolga? Pontokba foglalta a tennivalókat. Volt abban földreform, hitbizományi reform, titkos választójog. összesen 95 pont. — Ne mondja, — hitetlenkedik az öreg. — Éppen, mint Dr Luther Márton. — Azután elrendelte, — folytatom, — hogy október 31.-e a Reformáció emléknapja hivatalos szünnap legyen. — Itt is akadhatna egy tábornok, alci elrendeli, hogy október 3'l.-e hivatalos ünnep, — véti öreg barátom. Az öregnek úgy látszik, hogy megtetszett ez a politizáló tábornok. — Hát aztán ki fia-bomya volt az a Gömbös tábornok?, firtatja a. családfáit. — Tolnában, Muirgán volt evangélikus tanító az apja. Csizmás, magyarruhás legénybe ölietti át az öreg nyakát. Pénzt kér nagyapjától!, — angolul. — Tavasszal konfirmál, — mondja nagyapai büszkeséggel. — Aztán beszél-e magyarul? — Érteni ért, — halkul -el az öreg és 'hosszan néz táncoló unokája után. Tapintatlan kérdés volt. Elrontottam valahogyan a hangulatot. Pedig olyan jól esett az otthonról beszélgetni . . . Talán egyszer nekem is rosszul fog esni egy ilyen kérdés. Búcsúzáskor azért megrázza a kezemet és csak ennyit mond: — Rendős ember lehetett az a murgai tanító. Zombory Tamás Buffaloi egyházalapitók között
