Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-09-01 / 8. (9.) szám
ERŐS VÁR Tízéves a caracasi magyar evangélikus gyülekezet VILLÁM-INTERJÚ PÓSFAY GYÖRGY LELKÉSSZEL Augusztus 17-én Clevelandija érkezett P ó s f a y György evangélikus lelkész, a venezuelai magyar evangélikusok lelkipásztora, aki 1950-52-ben a clevelandi Első Evangélikus Egyházban teljesített szolgálatot. Szerkesztőnk kérésére a közénk érkezett lelkész-testvér elmondotta, hogy a Western Reserve Egyetemen megkezdett tanulmányai befejezése céljából utazott az Egyesült Államokba! Ugyanakkor fiatal feleségével együtt rokoni látogató sokait tesz Amerikában és az itteni magyar evangélikus gyülekezetekben. Második kérdésünkben a venezuelai egyházi munka jelenlegi állása iránit érdeklődtünk. — Látogatónk elmondotta, hogy kb. 3-0 magyar evangéliumi keresztyén tartozik gyülekezetéhez. Ezek túlnyomó többségben az ország fővárosában, Caracasban laknak. Számukra minden vasárnap van magyar istentisztelet a caracasi evangélikus templomban, amelyet a magyar gyülekezeten kívül a német, lett és skandináv gyülekezetek is használnak. Valenciában, az ország negyedik legnagyobb városában havonta vannak magyar istentiszteletek és mindazokon a helyeken, ahol legalább 2-3 magyar család él. A caracasi gyülekezetben vasárnapi iskolai, hitoktatási, ifjúsági és nöegyűeti munka is folyik. — Mik voltak az elmúlt év kiemelkedő egyházi eseményei Venezuelában? — Miután 1958 szeptemberében visszatértem Cairacasba, — válaszolt Pósfaty lelkész, — a Nőegylet megrendezte a szokásos őszi kézimunka- és ipari vásárát, amelynek jövedelme lehetővé tette az óhazában, a szétszórtságban és a Venezuelában élő rászorulók megsegítísét. — Novemberben egyházi feletteseim megbízásából látogatást tettem Kolumbiában és az odakerült magyarok részére istentiszteleteket tartottam. December elején szép ádventi szeretetvendégséget rendeztünk, majd a szokásos keretek között megünnepeltük karácsonyt. Január közepén a német gyülekezet lelki. pásztora váratlanul elhunyt és a következő holnapokban e nagy gyülekezet gondjai is az enyémek lettek. Hasonlóképpen átvettem januárban a vidékire távozott amerikai lelkésztől az angol istentiszteletek szolgálatát is. Áprilisban Buenos Airesbe utaztam, útközben istentiszteleteket (tartottam Kolumbiában és Chilében, majd résztvettem a harmadik Latinamerikai Evangélikus Konferencián. Májusban visszatértem Caracasba. Visszaérkezésemkor különösképpen megtapasztaltam a gyülekezet szeretetét, mert feleségemmel, — aki először volt Caracasban, — igen meleg fogadtatásban részesültünk. Ebben a béna,pban veit a konfirmáció, az évi evangélikus konferencia és sok külföldi vendég látogatta meg egyházunkat. Anyák Napját is méltóképpen megünnepeltük. Június végén befejeztük a munkaévnek oktató munkáját. Július 19-én ünnepi istentisztelet és iszteretetvendégség keretében emlékeztünk meg a magyar gyülekezet tízéves fennállásáról. — Ki szokta távollétedben a magyar szolgálatokat ellátni? — Tekintettel arra, hogy a legközelebbi magyar lelkész, Gémes István, aki Sao Pauloban, Caracastól repülőgépen 12 órányira szolgált, lelkésztestvér helyett a gondnok és az egyház presbiterei tartják meg a vasárnapi istentiszteleteket. Ugyanez történik meg akkor is, ha vidéki szolgálataim miatt nem tartózkodom a fővárosban. — IVík a terveid a jövőre vonatkozóan? — Szeptember 10j© körül ismét vissza kell térnem Caracasba, — mondja Pósfay lelkész, — mert megkezdődik az új munkaév. Az idén be szeretném kapcsolni azokat a venezuelai magyar evangélikusokat az egyházi életbe, akik még nem tagjai a gyülekezetnek. Ezeknek a száma meghaladja a százötvenet.- Októberben újra Kolumbiába megyek. Hogy legközelebb mikor jöhetek megint Amerikába, azt ma még nem tudom. Ha tőlem függ, a jövőben is olyan hűséges ápolója akarok maradni a délli és északamerikai gyülekezetek közötti kapcsolatoknak, mint amilyen eddig voltam. Pósíay lelkészt és feleségét, a régi testvéri szeretettel köszöntjük körüknben és kívánjuk, hogy jól érezzék magukat Amerikában. (sz.) “Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.” (I. Péter 4:9.) ADAKOZÁSRÓL í. A Bibliában .alig lehet olyan igerészt találni, mely az adakozásról szólva ne fűzne valamilyen ígéretet is hozzá azok számára, akik az adakozást gyakorolják. ‘‘Tiszteld az Urat a te marháddal. a te egész jövedelmed zsengéjéből. Eképpen megtelnek a te csűreid deséggel és musttal áradnak el sajtód vályúi.” (Pél'd. 3:9-10.) “Van olyan, aki bőven adakozik és annál inkább gazdagodik, és aki megtartóztatja a, járandóságot, de ugyan szűkölködik. A mással jóltevő ember megkövéredlik, és aki mást felüdít, maga is üdül.” (Péld. 11:24.) ‘•Boldog, aki a nyomorultra gondol, a veszedelem napján megmenti azt az űr.” (Zsolt. 41:2.) ‘‘Adjatok, néktek is adatik, jó mértéket, megnyomofctat és megrázottat, — színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert aaza 1 a mértékkel mérnek nektek, melylyel ti mértek.” (Lukács 6:38.) “Akii szűkén vet, szűkén is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Kiki, amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagíy kénytelemségböl, mert a jókedfvű adakozót szereti az Isten.” — (2. Kon 9:6-7.) ‘‘Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit és ha nem árasztok reátok áldásit bőségesen.” (Malakiás 3:10.) Ezeknek az áldásos ígéreteknek az alapján számunkra nem az a kérdés, (Folytatás a következő oldalon)
