Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-09-01 / 8. (9.) szám
E Rö S VÁR 7. (Folytatás az előző oldalról) Ih'Ogy megengedjük-e magunknak az arányos adakozást, hanem, megengedhetjük-e magunknak, hogy NE ADAKOZZUNK ARÁNYOSAN? 2, EGYSZER, — vájjon valóságban-e, vagy csak úgy mondják, nem tudni, ez a hirdetmény jelent meg valamelyik templom hirdetőtábláján: KÖZLEMÉNY : Jónéhány egy. lui.ztta.gunk megfeledkezett a rendszeres adakozásról és azt aü év végére halasztotta. Ezért egyházit munkatervünket a kővetkezőképpen kell szükségszerűen megváltoztatni: 1. A lelkész 52 prédikációját az óv utolsó napján fogja elmondani. Legyen elkészülve 23 órás istentiszteletre. 2. A lelkész nem szolgál látogatással, kercszleléssel, esketéasel, temetéssel csak az év utolsó hetében. Kérjük, eszerint tervezzék el házasságkötésüket, betegségüket és ’halálukat vagy lelkészt tanácsot igénylő problémákiat. 3. Az énekkar csak az év utolsó vasárnapján fog énekelni. 52 számot egymásután. 4. Az egyházfi is csak az utolsó héten fogja kitakarítani a templomot, ligaz, 52-szer, hogy az épület december 31-re ragyogó legyen. 5. A fentin kívül a templomot nem nyitjuk ki, nem is javítjuk, csak az év utolsó napjaiban. Hogy addig milyen lesz az állapota, azzal kár előre törődni, 6. Persze, az egyházi újság is csak december végén jelenik meg, s akkor az egyszerre kiadásra kerülő J.2 számban fogunk tájékoztatást adni arról, hogy m|l történik majd — az elmúlt évben. 7. Mind a lelkész, mind más fizetett egyházi munkások nem esznek és nem költenek, de nem is dolgoznak 12 hónapon keresztül. De aztán az év utolsó napjaiban annyit ehetnek stb., hogy kibírjanak újabb 12 hónapot, s hosszú pihenőjük alkalmassá teszi majd őket, hogy egész évi munkájukat egyszerre elintézzék. 8. Az elemi-, közép, és felső egyházi iskolákban is csak december végén lesz tanítás. Igaz, hogy ekkor a tanulók, illetve a teológusok karácsonyi szabadságon vannak, de majd csak elrendezi!, Isten az ügyüket úgy, hogy fiatalságunk mégis részesüljön valami nevelésben. * ISTENNEK LEGYEN HÁLA, hogy van könnyebb terv is a nnunkálkodhatásra! Spkkal egyezet rűbb ugyanis egyházunk eredményes működését akként elősegíteni, az Istent helyesen tisztelni, hogy az ö IRÁNTA VALÓ SZERETETÜNK ADOMÁNYAIT VASÁRNAPRÓL VASÁRNAPRA RENDSZERESEN TESSZÜK LE AZ OLTÁRÁRA. ILLETVE ADJUK ÁT ARRA ILLETÉKES SZEMÉLYNEK AZ ÜR DICSŐSÉGÉRE. (HITBŐL ÉLÜNK) András nresbiter Ä A Luther-filmet már úgyis láttad, — nyugtatom meg magamat. Maradj kint és éllvezd ezt a szép nyári estét. Fülesen kaiszált fű illatától terhes a levegő. A Csutoros-fairmot körülölelő erdő felfog minden zajt. Csendes nyári este, mintha csak odahaza lennék a tanyánkon, a nagy diófa alatt. — Már láttam a filmet. — mondja mintegy magát mentegetve — és leül mellém a padra. Ismert tagja Cleveland egyházfi életének. Nevezzük őt talán Andrásnak, András presbiternek. Tapogatózva indul meg a beszélgetés. Kissé zavarban van. Pár hete a Public Square-on mellettem ült az autóbuszon, könyvvel! a hóna alatt. Akkor kérdeztem, mit olvas. És úgy tett, mintha nem hallotta volna. — Könyvtári könyv volt? — faggattam most... — Egyik 'ismerősömtől kaptam. Címe, őrtorony.-—■ Mit határoztak a félévi közgyűlésen? — kérdem, hogy egyenesbe hozzam a beszélgetést. Mint a huszárló a trombitára, — úgy reagál András presbiter a közgyűlés szóra. KÖZÜGY. Ez kell a magyarnak! Relefog a toronyépítés ügyébe. Csak úgy röpködnek a számok, (Ellenőriztem a félévi jelentésből Remek szám-memóriája van.) Sehogyan sem tetszenek neki a javaslatok. Végigjárta és végigtelefonálta a barátait és ismerőseit. Valóságos torony szakértővé nőtte ki magát... — Édesapám szokta mesélni, — emlékezik, hangja kliséé ellágyul, — amikor odahaza leégett a, templomtorony, úgy összevesztek a presbiterek, bogy végülis o. püspöknek kellett közbelépi. —’ A fiatalok olyan hegyes angol tornyot akarnak, — mondja. — Rettenetes, —- szörnyül’ködöm én is, — Abból nem esznek! Ha kell, elviszem az ügyeit egészen a püspökig... — Az evangéüjizációs konferencia..., — vetem közbe, 'hogy én is mondjak \ alamit. A toronyszakértő hangja kissé lejjebb száll. Egyházjogi kérdésekben nem ottlw.t.os. Ezért giyolrisian visszakanyarodik szülőfaluja tornyához. Olyan pontos és részletes1 leírást ad róla, hogy már szinte én is látom. Hátmég a harangok! Az egész környék a csodájára járt, amjkor ({készült. — Ne mondja ki, de az az érzésem, hogy a West Side-i templomra is olyan tornyot szeretne. Elhallgat. Hosszan belenéz a sötét éjszakába. Biztosan az esti harangszóra figyel, — a szülőfalujából . . . — Akácfákat kellene ültetni a templom köré, — töröm meg a csendet. — Ott aztán templomozás után sok mindent meg lehetne beszélni .alattuk... — Bizony, — mondja András presbiter, sok felesleges és sértő vitát éli lehetne kerülni. Nehéz a keskeny úton járni, — ha közügyekröl van szó... * Másnap, az ebéd alatt “elkapom” az Erős Vár szerkesztőjét. — Hiba van a közügyekben... És választ sem várva, belefogok kedvenc témámba. A liberális egyházpolitika kritizáldsába... Nagyokat bólogat, már-már azt hiszem, hogy meggyőztem. Mosolyogva csak ennyit mond: — írd meg . . * Megírtam . . Zombory Tamás AZ EGYHÁZ HÍREI 25,000 km-es kínai útjáról hazaérkezett a magyarországi egyházi küldöttség, köztük Káldy Zoltán evangélikus püspök. A Karanko Jouko finn lelkész prédikált magyarul a budapesti fasori .templomban július 19-én. £ A Déli Egyházkerület püspöke három végzett teológust szentelt lelkésszé a (Folytatás a következő oldalon)
