Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
ERŐS VÁR 4. „Hogy mindnyájan egyek legyenek,. in. A szegedi ev. és ref. egyházaknak a in;,gyár kormányhoz intézett feliratában, — kellő okfejtés és indokolás után a kérelem a következőképpen szólt: “Mindezek utón, figyelembe véve: 1. hogy az 1868. Lili. tvc. 12. pontjának jelzett 'megváltoztatása a római katolikus valltásfelllekezet számára nyújtott kedvezés volt, amelyért a protestáns fetekezeitek semmiféle ellenértékét nem nyertek s így a vallásfelekezetek közötti viszonosságot és- jogegyenlőséget nagy mértékben sérti, — 2. hogy a szülők szabad megegyezése csak jelszó volt, amely alatt olyan renszer lépett életbe, amely a katolikus egyháznak a szülők elllhiatározására egyoldalúan szabad befolyást enged, — rendelkezései, amelyekkel e befolyást gyakorolja, nem a dogmának, hanem az 3. hogy a katolikus! egyháznak azok a egyházpolitikának a szabályai, amelyek a magyar állam töményeivel ellenkeznek, mindezek folytán az a meggyőződésünk, hogy a vallásfelekezetek közötti viszonosságnak és jogegyenlőségnek törvényeinkben kimondott elve igazán csak altkor valósulhat meg, ha az 1894: XXXII. tvc. eltörlésével az 1868. Lili. tvc. 12. paragrafusának rendelkezése vj&szaálliittatik. Első kérésünk ezekután a magyar királyi kormányhoz arra lirányuil, hogy a vallásfelekezeti béke és így az egész AMERIKAI EVANGÉLIKUS ÉLET Szerkeszti és kiadja az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 2836 East Blvd. — Cleveland 4, Ohio ERŐS VAR — (MIGHTY FORTRESS) — Monthly — * JULY - AUG 1959. * * No. 7. - 8. (23. - 24.) * Published by the American Hungarian Lutheran Conference in cooperation with the National Lutheran Council Subscription: $2.00 a year Second-class mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. (János ev. 17:211 állam belső nyugalma érdekében méltóztacsék a megfelelő intézkedéseket megtenni, hogy az 1868: Lili. tvc. 12.paragraíuisa visszaállíttassak. Ha és amennyiben e kívánságunk teljesítése leküzdhetetlen akadályokba ütközik, —• am\i. bizonyára nem a kormány jóakaratán fog múlni, — úgy kérésünk az, móStóztaasék megfelelő intézkedéselvet tenni, hagy az 1894:XXXII, tv„s; érteimében lehetséges megegyezés valóban szabad legyen, minden egyoldalú felekezeti kéniyszerkiiflejtéstőd, különösen egyházfi, fenyítékkel va/ló fenyegetéstől és a várható megtorlástól mentesen és hogy a,z 1895:XLIII. tvc. 4. paragrafusának rendelkezése a római katolikus egyházzal szemben a gyakorlatban hatályosul jón. Tiszteletteljes nézetünk szerint e kérés teljesítése nem tagadható meg, mert az nem kíván mást, mint érvényes törvények végrehajtását és az életben való érvényesítését. Ha pedig ez a kérésünk azért nem teljesülhetne, mert a jelzett törvénynek kormányzati úton való érvényesítésére és végrehajtására megfelelő mód nem található, avagy, mert a katolikus egyház Illetékes tényezőivel való esetleges tárgyalás ez irányban eredményre nem vezetne, avagy azt a kormány nem is kívánná megkísérelni, abban az esetben nem maradna számunkra más, mint olíy törvény megalkotását kérni, amely az 1S95:XLIII. tvc. jelzett rendelkezésének érvényesítését tehetővé teszt, és egyúttal a szülői elhatározás szabadságát biztosítja vagy pedig az, hogy mi, protestánsok is oly eszközökhöz nyúljunk, amelyek az 1S95:XLIII tvc. jelzett rendelkezésével ellenkeznek.” — Alig indult ©1 ez a mozgalom, még egyetlen kérvény se mjutott el rendeltetési helyére, a Magyar Kultúra jun. 5. számában már megtámadtak minket, “békebon tóknaík” bélyegeztek. A cikk a szülők szabad rendelkezésére hivatkozott, de valójában a “prozelytizmust” takartatta vele. Dogmatikai okokra is hivatkozott, amiről már eddig is megállapítottuk, hogy ez csak álokoskodás, mert azelőtt maga a római kát. egyház sem alkalmazott leilkji kényszert, csak XIII. Leó pápa után kezdődött az az egyházpolitikai irány, amely a sérelmezett állapothoz vezetett. Közben a katolikus sajtószemle, a saját álláspontját védelmezve, Raffay SándoT ev, püspökünket csak “lutheránus föKeükésznek” nevezte. Bangha Béla pedig 1938 újévi rádiós igehirdetésében, (amellyel iaz eucharisztikus évet bevezette) azokat a házasságokat, amelyeket nem római katolikus pap áldott meg, törvénytelen házasságoknak bélyegezte. Ezzel az eljáráséival azután egyszer s mindenkorra elvesztette jogát orra, — hogy többet a keir. unióról cikkezzen. A legszomorúbb dolog azonban az veit, hogy ia szegedi protestánsok bátor felhívása pusztába kiáltó szó maradt, meet még saját püspökeink sem merték a kezdeményezést a magukévá tenni nyilvánosan. így történt azután, hogy előbb a református, miajd ev. egyházunk is az új zsinaton a saját kárunkra reverzálliist aJdó híveinket büntető rendelkezésekkel sújtotta. Evangélikus zsinatünk (1934-37) a II. tvc. 7. pontjában kimondotta: “Oly egyháztag, aM gyermekei vallására vonatkozólag, az egyház kárára egyezséget köt (reverzális) semmiféle eghyázlii tisztséget nem viselhet.” Vagyis ia két történelmi protestáns egyház is megszegte az 1895:43. tvc. 4. paragrafusában lefektetett tételes állami törvényt. Dr. Kapi Béla, egyetemes püspök “Az egység sírásója” c. dilikében á következőket 'ntia: “A reverzáiis lelki ellentétbe sodorja az embert önmagával. Szembeállítja. családjával. Családokat tesz ellenségekké.. Megbénítja a társadalom békéjét s végeredményképen megbénítja a nemzet és az (egyetemes keresztyénség egységét is. A nemzet egységét veszélyezteti, mert az összes életkapcsolatok megbontására vezet. A kér. egységet pedig azért veszélyezteti, mert dogmatika!!, szervezeti, kultuszéleti egységről nem lehet szó, hanem csak heiső egységről, amit viszont a reverzális lehetetlenné tesz.” Dr. Raffay Sándor püspök a bányakerület 1937. szept. 23-i ülésén, elnöki megnyitójában a következőket mondotta: “A kér. egyházakat összefogásra kötelezfti a világ forrongása és a romboló, tagadó eszmék előrenyomulása. Ezek ellen nem elég egyetlen vallási közösségnek, — ha még oly erős és hatalmas is — a fellépése, hajnem csak a többi kér. közösségekkel való összefo-