Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-05-01 / 5. szám
2. ERŐS VÁR (Folytatás az előző oldalról.) barátom a kalapom. Valahányszor tetőfokán van a családomban, otthonomban a veszekedés, fogom a kalapomat és elszököm hazulról.” Hányán próbálnak a családi békétlenkedéseik elől így menekülni, elmenekülni sokszor a válóbíró elé. Pedig elmenekülni egy helyzetből csak azért, mert az kibírhatatlannak látszik, nemcsak gyávaság, hanem legtöbbször teljesen haszontalan cselekedet is. — Legtöbbször hasztalanul próbálunk elfutni a bajok elől, mert azok nagyon sokszor bennünk vannak, azokat magunkkal visszük bárhova is menekülünk. Miért akartak a tanítványok elmenekülni, kibújni a felelősség alól? Azért, mert csak józanul számítottak. — Igaz, nem éltek illúziókban, nem voltak álmodozók, józanul számításba vették azt, amijük volt: az öt kenyeret és két halat, valamint az ötezer embert, akiket ebből kellett volna megvendégelniök. Igaz, hogy mindezt számításba véve nem is maradt más választásuk, mint az hogy lerázzák magukról a lehetetlenségnek ezt a terhét. Igaz viszontt. hogy éppen mivel csak a maguk erejét vették számításba, mert csak az anvagi javakkal számoltak s Isten ereiére nem gondoltak, azért látták reménytelenül megoldhatatlannak a kérdést, Nehézségeink láttán mi is azért csüggedünk el, azért tölt el bennünket e reménytelenség, mert csak a magunk erejével számolunk s Isten erejét, aZ ö segítségét kihagyjuk számításainkból. Illúziókból nem élhetünk, nem lehetünk ködevők. mindig a józan lehetőségekkel kell számolnunk. Ez igaz. De a valóságok és nem az álmok közé tartozik az Isten ereje is. Azzal is kell számolnunk. Nemcsak a józan ésszel, hanem a józan hittel is élnünk kell. Ha pedig hittel is élünk, akkor megtapasztaljuk mindig. hogy ami lehetetlenség az embernek, az mindig lehetséges Istennek. A tanítványok megtapasztalták, hogy csak az embernek rendelkezésére álló anyagi erőkkel nem lehet kielégíteni az éhes sokaságot. Az anyagi javak elégtelenek ahhoz, hogy az emberiség éhségét azokkal el lehessen verni. I s - ten lel kének segítő ereje nélkülhiábavaló az embernek minden vl I lágmegváltó próbálkozása. Az emberi javak forradalma mellett mindig szükség van az isteni javak forradalmára. Szükség van arra, hogy az elégtelen anyagi javak Isten erejével változzanak bőséggé. Az emberi erőtlenségek próbálkozásaival dugába dől az emberiség mincfen szociális törekvése. Krisztus áldásával, Krisztus kezében az öt kenyér és két hal bőséges eledellé vált asokaság részére. Az Ige szerint: “Mindnyájan evén'ek és megelétgedének.” íme, Krisztusban Istennek ereje bőséget teremt minden szükségünkben. Isten nem hagyja magára az embert szükségében. Neki terve van nemcsak a világ, hanem az egyes ember számára is. Terve volt Krisztusban az éhező sokaság megeiégítésére is. Nem a tanítványok okoskodása vált valóra. A sokaságot Krisztus nem küldte el. hanem az ő terve szerint csodát tett és kielégítette őket. Istennek mindig van terve számunkra ő a tervező, mi vagyunk tervének végrehajtói. Istennek számunkra adott tervét bele kell építenünk életünkbe s eszerint kell engedelmesen az ő akaratát végrehajtanunk. Akkor majd tudunk győztni minden nehézség felett. Ne feledjük: ha ebben a világban minden rendben volna, ha itt a földön nem lennének bajok, nem lennének javítani valók, akkor Istennek nem lenne reánk szüksége. De mert sok ebben a világban a tennivaló, 'éppen azért van ránk szüksége Istennek. Ezért bármi Is e világban a tennivaló, hogy igazságosabb társadalmi rend épüljön föl, hogy az egyházak lelkibb életet éljenek, hogy több legyen minden népnek a szabadsága, hogy összetarfőbb lelki kötelékek fűzzék össze a család tagjait, mindezt nekünk kell Isten erejével elvégeznünk. Mi vagyunk a szőlővessző. Krisztus a szőlőtő. A szőlőtő szőlővessző nélkül nem hozhat gyümöldsökef. Viszont á szőlővesszők elszáradnak s terméketlenné válnak, ha a szőlőtő nedvessége, ereje nem táplálja őket. Istennek szüksége van arra, hogy az ő munkatársaiként az ő tervét építsük bele világunkba. Ez igaz. De éppen így igaz az is, hogy Isten nélkül semmit sem cselekedhetünk. Ez utóbbiról könynyen elfeledkezünk. Azt hisszük, egyedül a mi váiiunkon nyugszik a világ minden terhe. Azt képzeljük, nekünk kell a magunk erejéből megváltanunk ezt a világot. Mivel pedig rájövünk, hogy erre nincs elég erőnk, azért csüggedünk el, azért törik derékba minden törekvésünk. Terveinkből Istent nem hagyhatjuk ki. Dolgunkat rá kell bíznunk. Neki gondja van ránk. Életünket, egész valónkat teljesen és fenntartás nélkül át kell adnunk Istennek. Ha ezt megtesszük, ha csak Benne bízunk, akkor ő felhasznál minket céljai megvalósítására. Akkor nem leszünk az élet meghátráló vesztesei, hanem annak diadalmas hősei. Ezért legyen mindennapi meggyőződéses hitvallásunk: “Ki dolgát csak Istenre hagyja és benne remél mindenkor, Azt ö csudaképpen megtartja Minden szomorú ínségkor...” Asbóth Gyula Elmúlt tavaszok illata kísér, de nem nézek vissza reájuk: új felé sietek. Hervadt tegnapok siratója nem lehetek. Még a régi csoda is sápadt és színtelen. Megyek előre: új csodák várnak, új kegyelem. Hogyha az este lágy ölelése elaltatott, levetem a régit, s új dallal köszöntöm az új napot. TURMEZEI ERZSÉBET ORGONA HANGVERSENYEK. — Rév. Egyed Aladár, a Cleveland W. S. Magyar Ev. Egyház orgonistája ősszel Cleveland, Detroit és Fittes burgh városokban orgonahangversemiyeket tart. melyeknek műsorát az orgona-zeneirodalom külömböző periódusaiból válogatta öszsze. Hofhaimer, Du Mage után Rach, Handel, Liszt, Boss!, C. Frank, M. Reger, Widor és az ó-spanyol mesterek közül Cabezon és CabaniIIes művel szerepelnek műsorán. Ezekre a hangversenyekre már most fellhívjuk olvasóink szíves figyelmét.
