Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-04-01 / 4. szám
2. ERŐS VÁR Százötvenéves a francia evangélikus egyház 450 EVANGÉLIKUS MAGYAR ÉL (Folytatás az előző oldalról.) A Szentlélek nem erőszakos. Senkit sem kényszerít vasvesszövel, hanem hívogat az igével, kit-kit meggyőzni igyekszik, személy szerint. M! ly rettenetes látvány is, h a pünkösd nélkül él az egyház. Meghazudtolja ezzel önmagát. Igazában véve nem egyház többé, ha már nem a Szentlélek hatalmában van, hanem emberi szellem vezetésének enged, földi érdekekre tekint. Az egyháztörténet némely szakasza egyenest olyan romlásról tanúskodik, hogy annak magyarázata csak az egyháznak démonikus lelkek által való megkötözöttségében lelhető fel. Milyen keserves tapasztalat ma is, hogy gyülekezeti híveknek nem elenyészően kicsiny része pünkösdi láng nélkül tartozik az egyházhoz. Ezek azok, akik nem vezettetik magukat a Lélektől, nem élnek az egyház lelki javaiból. Pedig már Augustinus mondotta: nem elég az egyházban élni, de az egyházb ó I kell élni. Az egyházban való életet valóban csak azon mérhetjük le hitelremélfcan, hogy belőle élünk-e? Ha belőle élünk, akkor mondhatjuk, hogy benne élünk! grthetetlen, mily sokan akadnak, akik készséggel hozzájárulnak az egyház anyagi fenntartásához, de nem hallgatják az igét, tartósan kerülik a gyülekezetei, nem élnek az úrvacsora szentségével; ha pedig valahol mégis megszólítja őket az Isten szent Lelke, akkor hamarosan elnyomják magukban az ébredő lelkiismeret szavát! Érthetetlen, hány keresztyénnek fontosabb a pünkösdi kirándulás, mint a pünkösdi istentisztelet. Érthetetlen az is, hogy vannak rendszertelenül, ötletszerűen fel-fel bukkanó egyháztagjaink. Talán úgy vélik, hogy egy-egy injekcióval tovább lehet vegetálni. Ahelyett, hogy rendes lelki táplálkozásba kezdenének! Érthetetlen, érthetetlen... Keresztyén szempontból nincs érthetetlenebb annál, mint mikor valaki elszakítja az egyházat a pünkösdtől! Ne feledd, Testvér, a kötő-szót: pünkösd és az egyház! __ __ “Tessék Uram néked, hogy megments engemet. Siess Uram segítségemre.’’ (Zsolt. 40:14). A “Hitből élünk” c. ausztráliai laptársunk érdekes cikkben számol be arról, bogy a franciaországi evengélikus esrvházak az idén ünnepük 150 éves fennállásukat. Az evangélikus egyházi élet kezdetei még 162G-ra nyúlnak vissza, azonban csak 1808-ban került Napoleon alatt hi vata.lois elismerésre az evangélikus egyház. Ugyancsak jubileumi alkalom az első önálló evangélikus templomépület felsízentelés'e, ami szintén Napoleon erre vonatkozó idendelete értellmében volt lehetséges. Ma a francia evangélikusok két egyháztestbe vannak szervezve, ezek azonban szorosan együttműködnek az ottani Evangélikus Egvházak Szövetségében. A flrancSaországi evangélikus életűek egyébként magyar vonatkoizása Is van, amennyiben a párlskörnyéki egyházszervezet keretében működik a magyar, főként menekültekből álló evangélikusok lelki-gndozása, amelynek a vezetője Dr. Lehel László lelkész. Dr. Leliél László egyházi szolgálatát, a “Cimade’ nevű francia protestáns szervezetben fejti ki. Miután felosztották már a kaszárnyákban levő menekült táborokat, a Cimade volt az a központ, ahol az Ausztriából, majd Jugoszláviából érkezett magyar menekültek létnroblémáíval foglalkoztak. Ez a munka közelről sem volt könnyű, mert sokan szinte hónapr óít-h óna pr a változtatták lakásukat, majd málsok tovább vándoroltak, vagy visszatértéik Magyarországra, s felkutatásuk rengeteg fáradságba és időbe került. Jelenleg kb 8,000 magyajr* menekülte él Franciaországban, szétszórtan. Közülük 2.000 Jugoszlávián keresztül érkezett oda. A protestánsok száma, hozzávetőlegesen 1,800 az evangélikusoké mintegy 450. és ezek legtöbbje Párisban és környékén él. Dr. Lebel László megállapítja, hogy külön az evangélikusok csoportosítása seholsem volt lehetséges. Ennek földrajzi és egyéb akadályai vannak. — De nagy örömmel számol be arról, hogy me-FRANCIAORSZÁGBAN nekült, magyar fiataljaink közül 15 középiskolás diák kapott francia ösztöndíjat tanulmányaik folytatására. — Ezek a diákok és általában a magyar fiatalság legtöbbje otthonokban lakik, elég jó körülmények között. Magyar nyelvű gyülekezetek alakítására gondolni sem lehet, az egyházi munka főrésze arra szorítkozik, hogy a menekülteket és az ott élő magyar evangélikusokat dr Lehel igyekszik a helyi gyülekezetekbe beszervezni. De a körülményekhez képest több alkalommal magyar nyelvű igehirdetés hangzott el a francia templomokban. 1958-ban két gyermeket keresztelt heg, hármait megkonfirmált, esketett egy párt és a katolikus egyháztól átvett egy betérőt a magyar lelkész. A Lutheránus Világszövetség és a Francia Evangélikus Egyház messzemenően támogatja magyar menekültjeinket, szeretetJvendégségeket tart számukra és magyar estéken hozza össze őket, hogy ezek a fiatalok ne veszítsék el egyházukkal! a kapcsolatot. A Világszövetség gondoskodott arról is, hogy dr Lehel lelkész meglátogathatta a Németországban szétszórtan élő evangélikus magyarokat i« és közöttük egyházi szolgálatot, végezhetett. Az eddigi tapasztalatok alapján következtetni lehet arra, hogy evangélikus magyarjaink egyre jobban beleilleszkednek a francia egyházi életbe, úgyhogy külön magyar lelkész foglalkoztatására 1960 után Franciaországban már nem lesíz szükség. BALIK6 ZOLTÁN BEIKTATÁSA. Március 15-én, ünnepi istentisztelet és közgyűlés keretében iktatta he a pécsi gyülekezet megválasztott lelkészét, — Balikó Zoltánt, Káldy Zoltán püspök, akit ebből a gyülekezetből hívtak nemrégen a püspöki székbe, Az új pécsi lelkész az egész országban ismfert Igehirdető, a diósgyöf.vasgyár; gyülekezetben szolgált tiz esztendeig.
