Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-04-01 / 4. szám
ERŐS VAR 3. Brazíliában MA MÁR A HELYÜKET JÓL MEGÁLLÓ MAGYAROK ÉLNEK Egy ifjú magyar evangélikus egyházról számolok be most. Alig másféléves. Azóta van lelkésze. Akkor szerveződött egyházközséggé, akkor kezdődött szétszórt tetsvéreink egybegyűjtése. Eddig a szédületesen népesedő Sao Paulo, — Rio de Janeiro, Belő Horizonte, Lorena és Porto Algre, — mint diasporák — foglalhatók e keretbe. Sao Pauloban is, a viliág városóriásaihoz hasonlóan, öszszepréselten és mégis nagy területen élnek az emberek. Sokan vannak még, akiket nem találtunk meg, vagy a nagy távolság miatt nem érhetünk el. Úttörő és missziói feladat megoldása volt, hogy gyülekezetté lettünk. Készséggel, jóreményéggel és az Úrral való számolással, — Aki ideküldött, — nézek szolgálatom elé. Ajándékképpen vettem azt a misszió Urának a kezéből. <3 vállalja,1 a felelősséget, garantálja a cél elérését. 1957 utolsó hónapjai még az érkező új magyarok egy-egy csoportjának a kérdéseit vetették fel. Akkor tehát errefelé nyílt az út a szolgálatra. A segítés szolgálatára. Ki ne vágyakoznék m a ezután? Hisz minden szervezetnek, világszemléletnek, pártnak célja ma: korunk vigasztalan, tarthatatlan állapotán való segítés. Urunk szíve is égett az elveszett világért. Ez nem idealizmus, még ha oly áldozatokra kész is. Megváltónk lénye a szeretet, mely nem követei, hanem ad. Csak Tőle tanulhatjuk meg Igazán a segíteni tudó szeretetet s adhatjuk tovább. Márpedig ez az egyetlen valóság, pozitívum, amely számít. Az emigráció« tábor látogatásával kezdődött a dolog. Testvéreink elhelyezkedése az új világban: megfelelő lakás, munkavállalás, munkaalkalom voltak, amik sürgetővé, és szükségszerűvé tették a testvéri segítség nyújtását. A vallási segélyiszervek pénzbeli támogatása, ha csak rövid időre is, de mégis eszköz volt a meginduláshoz. Az otthonitól eltérő munkamódszerek, eszközök, bevett és az Újvilágra jellemző szokások, törvényszabta követelmények átformáló ereje legtöbbször győzelmesen hatott és dolgoznak s ma már a helyüket jól megálló, magyar kezek, agyak dolgoznak a véreinket befogadó ország népe mellett. Aztán egymásután vonultak be az új kis földi polgárok a fiatal új magyar házaspárok otthonaiba. A hivatalos irodai munka mellett a jövendő anyák látogatása, majd az újszülötteké: boldog kötelességeket. írtak elém és azt az együtt-örvemdezö bálát Iránta, hogy ember született a világra. Egy kivételével, — még a vegyesházasságból származó gyermekek szülei is, evangélikus egyházunk kötelékébe kérték újszülöttük felvételét. Néhány esetben az anyakönyvi hivatalnál, a gyermekek születésének a bejelentésekor, álltam a szülők rendelkezésére. Aztán szolgálatomat olyanok felé irányította a gondviselő Úr, akiknek nincs mér sok idejük. Egy, Sopron vidékéről idekerült, idős, kedves a,sszonytestvérünk, aki gyöngesége miatt csak 1-2- szer jöhetett templomba, kérte, várta, számontairtotta a vasárnapi prédikációkat és levélben vagy látogatásomkor számolt be arról, hogy mennyit épült azokon. A hazahívó szó előtt házi úrvacsorát kért és tért azután az öt váró Urához. Különféle műtéteken keresztülment betegek kórházi és otthoni látogatása is állandó szolgálatomat képezte. Mégpedig az 5 éves gyermektől a legöregebbig. Egyszerű beteglátogatások voltak, csendben, mindazoknál, akikről hallottuk, hogy betegek. Már a lelkigondozás területére tartozó eset egyik asszonytestvérünké. Psak akkor ismerkedtem meg vele, amikor a. férje márt súlyos betegen, halálos ágyán feküdt. Utolsó percig reménykedett hitvestársa életbenmaradásában. — Mikor eltemette, a magáramaradt aszszony a legvégső kétségbeesésben vergődött. Felkerestem, imádkoztam vele, az úr Igéjével vigasztaltam. Azóta ismételten előhozza, hogy hitet, bizalmat nyert akkor éa nem gondol többé arra, hogy az életet eldobja magától. Ha minimális mértékben is, de fizikai munkában való segítésre is rámutatott már ö. Aki a szolgálatot rámbízta. Vagy hogy nehezenlátóknak felolvassak. Annyiféle az asszonyi probléma, hogy fél sem sorolhatjuk: betegség, családi bajok, gyermeknevelés, a mindennapi kenyér gondja, a szeretet után való sóvárgás, stb. Egyházunk nötagjai nem alkotnak külön szervezetet, nem alakultunk nöszövetséggé, inöegyletté, hanem végezzük — egyháztanácsunk 2 nötagjával — az egyházért folyó munkánkat. Október 26- án rendeztük első karácsonyi vásárunkat. A lelkesedés hozta össze az eladásra szánt, tárgyakat és a karácsony atmoszférája valami olvan előre nem látott, egyetlen szóval ki nem ejtett megegyezést hozott létre, hogy mindenki hozzájuthatott a karácsonyra szánt ajándékokhoz, a kévésbbé tehetősek kevesebbért, mások, a cél érdekében bővebben fizették meg azt. A szép bevétel, a Cr. $.30.000.— az Evangélikus üdülőnk építési költségeit szolgálta. — Egyháunk női tagjai 4 ízben terítették meg a szeretet-vendégség asztalát. — Dr. H. c te wa rt LíVF igazgzató első saopauloi ítogatásakor dr Vajta Vilmos, a LWF iieol. oszt. igazgatója ittlétekor, anyák sápján, az őszi szeretetvendégségkor és aráosony előtt. Mindegyik alkailom volt i bittestvéri viszony elmélyítésére. A legszegényebbekről való gondoskodás pedig folytonos, hisz ‘‘szegények mindenkor lesznek köztünk”. Ezek a -unkciók más protestáns szervekkel, — ' agy magyar közületekköl karöltve történnek. Lelkészünk a pedagógus, lelkipásztor, i gyermekek atyai barátja hivatásszereetével és odaadásával tartja kezében az ifjúsági munkát. Minden hét szerdáján ifjúsági bibliaórára gyűjti össze őket. Az iskolai szünetek alatt pedig ifjúsági konferenciázó táborokban foglalkozik velük. Eddig 3 ilyen volt, 30-40 körüli lét számmal. Nemcsak a felelősség terhel az egyház szociális feladatainál, hanem nem hallgathatjuk el a nehézségeket sem, — mely velük együtt jár. útban vagyunk. • ©m vagyunk sasok, nem fáradhatatiai.ok. Por lepi cipőnket, ruhánkat izzadtig járjt^ át. A veszély is ott lebeg felettünk, hogy már mechanikusan végezzük szolgálatainkat. De, — egyszerre — mel■énk szegődik Jézus, megértő jósága veünk jár, és mi boldogan, megújult erővel járjuk tovább az utat. Petry Margit. diakonisszanövér
