Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-04-01 / 4. szám
AMERIKAI Ek2NGELIKUÖ ELET- Vol. XXIII. Évfolyam - 1959. ÁPRILIS - No. 4. szám — PÜNKÖSD ÉS AZ EGYHÁZ ^em mindig a lehető legszterosabb kapcsolatot fejezi ki az "és” kötőszavunk. Írhatom: csillagok és virágok. Összetartoznak ugyan a teremtett mindenség körén belül, de azért messze esnek egymástól, s felettébb különböznek is. Vagy előadást tarthatok e címen: egyéniség és tömeg-életforma. Itt egyenest az a kérdés feszül az ‘"és” mögött, hogy miképp fér meg egymással a kettő? Ámde ha kiejtem: püskösd és az egyház, akkor a lehető legszorosabb kapcsolatot fejezhetem ki vele! Pünkösd és az egyház úgy összetartoznak. mint a Nap fénye s melege. — Elválaszthatatlanok. Szigorúan véve sosem volna szabad az egyházra gondolni pünkösd nélkül. Mint ahogyan pünkösdre sem emlékezhetünk anélkül, hogy rögtön eszünkbe ne jusson az első 3000 megkeresztelkedése, az anyaszentegyház megalapítása. pünkösd az egyház születésnapja. A megdicsőült Krisztus elküldte a Szentleiket s az páratlan jelenségek közt megkezdte a Krisztus anyaszentegyházának teremtését, az új világ teremtését a régiben. S ezt azóta is folytatja. Szüntelen hív némelyeket és összegyűjti őket az egyházba. ASzentlélek Üristen szakadatlan teremti az egyházat. M1 volt e tekintetben pünkösd előtt? Csak előkészítés. A teremtéstől Krisztus Utunk megdicsőüléséig tartott az előkészítés korszaka. Működött a Szent lélek addig is. Már a teremtés hajnalán ott lebegett a vizek felett. Királyok, papok, próféták — az ófestámentomi kinyilatkoztatás hordozói — kapták, de csak időnkint és csak bizonyos feladatokra. Égy azonban “még nem vala Szentlélek” (Jn 7,39.), mint Jézus Krisztus megdicsőülése után, hogy az kitöltetett minden testre, az egész gyülekezetre s mintegy életelemévé vált a híveknek. Aki az Üjszövetség gyülekezetéhez tartozik, az mind a Szentlélek uralma alatt áll. A- kiben nincs a Krisztus Lelke, az nem is az övé, az nem keresztyén. (Róm. 8,9) Miért Jézus megdicsőülése volt a Szentlélek kitöltésének a feltétele? Mert Isten az ő Lelkét csak megtisztí. tott szívű népbe adhatta. Ez a megtisztítás, az engesztelés és megváltás műve pedig Jézus Krisztus halálában, feltámadásában, mennybemenetelében, egyszóval meadicsőülésében ment végbe. Csak a második hitágazatban leírt megváltói esemény után következhetett a harmadik hitágazatban leírt esemény: a Szentlélek elküldése és az egyház megalapítása. persze számunkra, azóta élő keresztyén nemzedékek számára ez a sorrend megfordult. Mi először jutunk érintkezésbe a harmadik hitágazattal s csak azután a másodikkal. Mi az egyházban a Szentlélek által taníttatunk meg Krisztusra, jutunk el arra a hitre, hogy Jézus Krisztus a mi Urunk. “Senki sem mondhatja Ornak Jézust, csak a Szentlélek által." (1. Kor. 12.3.). lmé ismét csak a Szentlélek mindent felülmúló jelentőségét látjuk az egyházban. Az egyház — láttuk, — a maga puszta létével is már a Szentlélek munkájáról tesz bizonyságot, mert Néki köszönheti születését. De az egyház ugyanígy a Szentiélekre van utalva mindenkori munkájában, gyülekezéseiben, — istentiszteletében, az igehirdetésben, a keresztség és az úrvacsora kiszolgáltatásában, mert — hogy úgy mondjuk, — mindez együttvéve a Szentlélek műhelye. Itt dolgozik a Lélek. Nem üllőn s kalapáccsal, de lelki-módon, pneumatikusan. Engedjétek meg ezt a két idegen szót leírnom, csak a nyers ellentét kidomborítása végett: Isten munkája az egyházban mindig pneumatikus és sohasem mechanisztikus! Ez a munka lelki munka, vagyis személyhez szóló, eleven beleszólás az ember életébe. Ezért visszhangra is vár, feleletre, hitre, vallástételre. Nem szabad tehát a dolgot úgy képzelnünk, hogy a megdicsőült Krisztus az ő földi testét, az anvaszentegyházat mint valami merev eszközt mechanisztikusán használja fel a lelkek üdvözítésére. Nem! Semmiképpen! Az egyházhoz való puszta külsöleges hozzátartozás automatikusan nem üdvözít. Ha nincs pünkösd az egyházban, ha a hívek nem teszik ki magukat a Szentlélek szakadatlanul megelevenítő munkájának, akkor nem használ nekik a keresztyén név. A Lélek műve az egyház, csak a Lélek műve! JTbböl szükségképpen következik az is, hogy az egyház mindig levőben van. Határai mozognak. Ügy terjed, ahogyan a Szentlélek munkálkodik, ahogyan az evangélium utat tör magának, ahogyan mi emberek kitesszük magunkat Néki. Mert árad a Lélek, mint a víz, de oda nem árad, ahol gátat emelnek ellene. (Folytatás a következő oldalon)
