Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
4. ERŐS VAR A KÜLFÖLDHÖZ ÉS A MAGYAR EGYHÁZHOZ VALÓ BARÁTI VISZONYUNK KIÉPÍTÉSE (Folytatás.) (2.) Amikor ezt elmondottuk, akkor már utaltunk arra, hogy az európai magyar szónványgondozás munkásaira nem szabad úgy gondolnunk, mint szervezett egyházközségek lelkészeire, — hanem mint a vonatok, autóbuszok, talán kis európai kocsik utasaira, akik idegenek azokban a templomokban, termekben, vagy egyéb helyeken is, amelyekben szolgálnak, mert a magyar menekültek és külföldi magyarok mozgását kell szolgálatuknak ás követnie. Lemorzsolódás és elporlás veszélye ezen’a területen sokkal inkább fennáll, mint egyebütt, de előfordulhat az is, hogyg elköltözés révén egy-egy országból eltűnnek a magyar evangélkusok. Kapcsolatunk a lelkészekkel éppen ezért sohase szakadjon meg és adjuk meg nékik azt a lelki tudatot, hogy kapcsolatban vannak egy másik, idősebb közösséggel és esetleges “munkanélküliségük’’ esetén számíthatnak arra, hogy segítségükre leszünk abban, hogy más kontinens magyar gyülekezeteiben szolgálhassanak. Jelenlegi összetartójuk a Lutheránus Világszövetség Világszolgálati Osztálya, melynek magyar ügyekkel foglalkozó titkára Mogens Zeuthen, magyarul is tudó dán lelkész. Munkaközösségük tavaly és idén teljes gyűlést tartott, de jövőre előreláthatólag csak az öttagú végrehajtóbizottság tud egybe gyűlni. Jelenlegi vezetőjük a mindanynyiunk által ismert dr. Vajta Vilmos. A másik csoport a délamerikai államokban szolgáló lelkészeké. Jelenleg Z szervezett gyülekezetben szolgál magyar evangélikus lelkipásztor: Buenos Airesben Hefty László, Sao Pauloban Gémes István és Caracasbau Pósfay György. E helyeken túl Argentínában, Brazíliában és Venezuelában az említettek több más városban is tartanak istentiszteletet, azonkívül vannak magyar evangélikus istentisztietek Santiagoban (Chile), Asunciónban (Paraguay) és Montevideoban (Uruguay). E sorok írója két éve Peruban gyűjtötte össze a kis magyar szórvány tagjait, tavaly istentiszteleteket tartott a Dominikai köztársaságba került magyar protestánsoknak, és nem lehetetlen, hogy niemsokára Kolumbiában lesz alkalma hasonló szolgálatokra. Délamerikáról szólva, meg kell említenünk, hogy a buenosairesi Tkeológiai Fakultás igazgatója magyar, dr. Leskó Bella. Az intézetnek jelenleg két magyar hallgatója van. A délamerikaiakkal való kapcsolat ápoiása talán kissé könnyebb, mint az Európában levőkkel. Ennek egyik oka az, hogy az ott szolgáló négy lelkész közül kettő az ULCA (Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház) tagja s ezért időközönként fellátogatnak az Egyesült Államokba. Foglalkoznunk kellene a másik irányú látogatások gondolatával. — ami egyébként a munkát támogató amerikai egyházi szervnek is kívánsága. — hiszen a kettős-kontinens gyülekezetinek problémái sokkal több rokonságot mutatnak fel,, mint más kontinensek szórványlelkészeinek a kérdásei. AMERIKAI EM4NGELIKUS ELET Szerkeszti és kiadja az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 2836 East Blvd. — Cleveland 4, Ohio ERŐS VAR — (MIGHTY FORTRESS) — Monthly — * DEC. 1958. No. 12. (16.) * Published by the American Hungarian Lutheran Conference in cooperation with the National Lutheran Council Subscription: $2.00 a year Second-class mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. Nem szabad az Ausztráliában működő Berndhardt Béláról sem megfeledkeznünk, aki Sydneyben szolgál, de ellátja a még lelkész nélkül levő és szervezkedését megkezdő melbournei gyülekezet lelkészi szolgálatát is. Vele előreláthatóan csak szellemi kapcsolatokat tarthatunk fenn kiadványaink kölcsönös megküldése által; ámbár van már olyan európai fiatal Timotheusunk, aki kétízben is meglátogathatta odakerült lel'késztestvérünket és gyülekezetét. Ezzel végigfutottuk a külföldön élő magyar evtangéaikusok gyülekezetein, illetve lelkvszi körzetein és megjelöltük a kapcsolatápolás lehetőségeit. Vessünk most egy pillantást az ó - haza egyházával való kapcsolatainkra : Tajvaly Isten megengedte, hogy mind gyülekezeteink népe, mind pedig lelkészi karunk több alkalommal is együtt lehetett az otthoni egyház hivatalos, és Anyaszentegyházunkat méltóan képviselő kiküldötteivel. Istennek nagy ajándéka volt ez, amelyért talán nem is tudunk eléggé hálát adni. Ma már nem lenne alkalmunk ilyen személyes kapcsolatok ápolására. És éppen ez a tény az, ami utal arra, hogy a szülőhaza evangélikus egyházával való kapcsolatok módozatait nem lehet meghatározni. — Mindig a lehetőségektől, Egyetemes Egyházunk és a Világszövetség velünk váló viszonyával áll ez kapcsolatban. De ez nem zárja ki, hogy Isten Szentlelke meg ne mutassa azokat az utaltat, amelyeken keresztül egyénekkel és egyes gyüleketekkel kapcsolatot tarthatunk. A múltban is megtettük ezt s áldás fakadt belőle, hiszem, bogy a jövőben is megtehetjük. A fontos az, hogy el ne szunynyadjon lelkűnkben a segítőkészség tüze. Ezt élesztheti, ha tudunk dolgaikról, értesülünk örömükről és bánatukról. Jó szolgálatot tesznek ezen a téren lapjaink: az Erős Vár és az Utitárs. — Mert nem elég, ha mi, lelkészek, érezzük felelősségünket, gyülekezeteink tagjainak is érezniük kell. Ha ez így lesz, megláthatjuk: ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges. Az óhaza! Anyaszentegyházunkkal való töredékes és szinte szervezetlen kapcsolatainknak olyan jelentősége lesz, mint amikor Mózes a hegyen imádkozott, Áron és Húr a kezét tartotta, a völgyben pedig Józsué hadakozott az amalekitákkal. Azért győzött, mert Mózes imádkozott és két társa jsegítött néki Szülőhazánk Evangélikus egyháza is akkor lesz győzedelmes, ha mi elvégezzük ezt az áldozzatot, mózesi, ároni és húri szolgálatot, Pósfay György Szeretetteljes Karácsonyi ünnepeket és boldog Újesztendöt kíván A SZERKESZTŐSÉG
