Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
AMERIKAI EVANGÉLIKUS ÉLET- Vol. XXII. Évfolyam — 1958. DECEMBER - 12. szám. -AZ ÉN BETLEHEMEM Az én Betlehemem a szívem. Itt szélit meg és keres engem az Isten. Egy kisfiú mondotta egyszer gyermeki egyszerűséggel: "Hiszen egész évben a karácsony estéért élünk. Akkor van igazi örömünk!” A felnőttek is sokszor éreznek hasonléan. A karácsonv nem csupán az év szürke hétknznapia?nak a megszakítása. Csodálatos üzenete van. me'v szívünkbe hat. A vi’ág minden örömuiinngása elhalvánvnl a történelem felvamán. de a betlehemi lászni törüli "sepdes és mégis olyan csodálatos öröm kétezer év után is állandóan hangzik. Isten egvszü’ött Fiának személvében maga iött ide ebbe a 'világba. Mert a kapcsolat egyszer megszakadt. A bűn élt én te azt a köteléket, amely összekötötte Tstent és az embereket. Betlehemben Tsten azt mondta nékünk. hogy az ő szeretete körülöleli az egész világot. Azt a kapcsolatot, amely egyszer megszakadt. most ö akarja ismét helyreállítani. Lejön a földre minden eltéve. lyedettért. Az is benne van az evangéliumban, hogy Isten engem is keres és hozzám is szél. Ezért nem szakadhat el az én Betlehemem sem a cst’lag várásától, sem a jászol szent csodájától. • * * De az én Betlehemem esvben az a belv is, ahol az Út szállást keres nálam. Az első karácsonyi éiszakán sokkal több történt, mint amiről az evangéliumok részletesen szólnak... A h’then gazdag, de aranyban szegény názáreti utasok áttérői altéra mentek, bogy szállást kérjenek. De nem volt nékik helyük. Sok ajtó volt, amelyik alig-alig nyílt meg ezen az éjszakán az otthontalanok tétovázó kopogtatására. Sőt olyan is volt, amely egyáltalán meg sem nyílt. Igen soknak nagyon is jó dolga volt ott benn az ajtók mögött. Nem lett volna kellemes kimenni a hideg, sötét éjszakába. Csak mértékletesen a kívánságokkal! Azután más ajtón is hangzik a kopogás. Itt több hely van a szívekben mint a házban. Szívesen befogadnák őket, de nem tudják. Hiszen minden olyan rendetlen és túlzsúfolt. Itt sem volt hát nékik helyük. Most ismét zörgetnek egy ajtón. A te saját ajtódon. Ez az ajtó a te szíved és életed ajtaja. Éppen úgy, mint egyszer Betlehemben, ezen az éjszakán nálad kopogtatnak. — Te rést nyitsz az ajtón és kitekintesz, hogy vájjon ki a vendég, ki az, aki szállást keres? Igaz, először nem jön beljebb, mint az a szegény, aki könyörületet és alamizsnát vár. De mégis a te ünnepi vendéged és hétköznapi barátod akar lenni, h o g y a te életeden könyörüljön. Vájjon milyen feleletet adsz? Azt gondolod talán, hogj a te szíved kamrácskája annyira finom és szépen takarított, hogy oda nem engedhetsz be akármilyen vendéget? Te mindent elrendeztél ott a magad elgondolása szerint s most nem akarod,, hogy megzavarjon valaki, aki mindent felforgathat, amit te eddig jónak gondoltál. Ezért nem akarod, hogy az isteni vendég túl sokáig maradjon nálad. Vagy pedig te vagy az, akinél nem takarítottak eléggé. És azt mondod: ilyen szállásra, egy megszentel Betlehemre, Isten templomának nem alkalmas az én szivem. * * * Az én Betlehememben beszélgetés folyik az isteni Gyermek és énközöttem. Ezerhatszáz évvel ezelőtt egy törekvő szerzetes, Hieronymus, aki arról álmodott, hogy majd egyszer püsipök lesz Rómában. Amíg erre várt, Betlehemben telepedett le. Ott valami történt vele, amiről azután maga is beszámolt s ami azt jelentette számára, hogy halá’áig ottmaradt a szent jászol közelében, öreg emberként is mindig megtelt a szíve alázatossággal, valahányszor az isteni Gyermek megalázottságának kemény ágyát látta. “Hogyan engeszteljelek ki Téged, Uram? Életemet és mindenemet odaadom Néked!” De úgy érezte, hogy hallja a Gyermek szavát: “Enyém minden, minden ezüst és arany, nincs szükségem semmire.” Hieronymus az öreg ember együgyűségével így folytatta: “Hát akkor semmit sem adhatok Néked, ami csak a Tiéd lenne és senki másé?” A Gyermek válasza világosan hallatszott: “Ha olyasmit akarsz adni nékem, amelyről azt akarod, hogy az enyém legyen és senki másé — add nékem a te bűneidet, még a legelrejtettebbeket is. Add nékem a te rossz és nyugtalan lelkiismeretedet, és a te öreg. önző szívedet, s akkor én cserébe adom az én bűnbocsánatomat, békességemet és örömömet.” Ahol egyszer az Isten és én így tudunk beszélgetni egymással — ott valóban Betlehem van! * * * Angyalok látása, angyali ének és meg(Folytatás a következő oldalon.)
