Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
2. ERŐS VÁR (Folytatás az előző oldalról) nyílt ég — megriasztották és ámulatba ejtették a pásztorokat. De két szegény ember látása s egy jászolban fekvő újszülött gyermek meglelése — dicséretre és magasztalásra indította őket. Így van ez minálunk is. Nem mindig a nagy, hatalmas események a legszilárdabb bizonyságok az Isten felöl. De amikor hétköznapjaink kis eseményei Krisztus születésének ideje egyre közeledik. Külsőségekben talán még kifejezőbben, mint bensőségében. Amikor a keleti részek két ősrégi magyar települése meghívott, az örök utas kíváncsiságával indultam el közel kéthetes körutamra. "Kincsem’’ a külvilág számára nem volt sok: kevés “aprópénz” az autóbuszokra, szállodákra és élelmezésre. Délekben azonban gazdagnak éreztem magam, mert Krisztus küldött és az idegenben is magyarnak maradt testvéreim vártak, (■'filménveim sokrétűek: színesek, gazdagok, fájók és hittel teltek. Téli mozaikok az örök magyar tavaszról. És személyiek, közvetlenek, kedvesek. — máskor meg fagyosak, lehellet-elállítók, de mégis reménykedöek.) Cleveland már aludt, am’kor "mavas” autóbuszunk kikanyarodott az állomásról. Tele utasokkal. Monoton zúgás kíséri az alvók nvugalmát. Társam is pihen már Szememre nem jön álom, egvre csak az éjszaka árnyait lesem. És mée-sem kénzelödöm. hanem a valóságra ébredek, amikor a napfelkeltéből Philadelphia tornvai köszöntének rám. Reggel hét óra. Megcsap bennünket a történelmi város patinás levegője... Áhítattal állunk meg a Szabadság Harangja mellett és nemcsak szemünk, hanem remegő kezünk is megsímogatja a már elnémult és mégis az örök szabadságot hirdető haranot. Itt minden, de minden a múlttá, amelyből kinőtt a szabadság hazájának jelenje. Az a jelen, amely észrevétlenül rohan, hogy meg tudja őrizni hagyományait a Jövőnek. Hasonlóan száguld velünk autóbuszunk New Brunswick között világosan látom a segítő és átformáló Istent, akkor körülvesz engem is az ég dicsősége — nem félek többé. Akkor tudom, hogy velem van az Isten, a fel nem fogható szeretet. — Megtaláltam az én Betlehememet és enyém a jászod gyermeke. írta Ysander svéA püspök, — — fordította Leskó Béla felé. Szinte alig vesszük észre a lankák változását, a merész kanyarokat, máris a város szívében vagyunk. Délután két óra! Az idő kellemes, a nap hívogatóan síit. Baráti ölelkezés a new hrunswicki magyar tóik észtársunkkal: Nt. Bell Lajossal, aki ünnepélyes, de melegszívű, ünnepélyes, mert gyülekezete ezen a vasárnapon üli fennállásának 50. évi jubileumát és barátságos, mert két magyar lelkésztestvére: Nt. Juhász Imre és szerkesztőnk hozta magával Cleveland West és East Side.magyar evangélikusainak üdvözletét és szeretetét. Az utcák élénkek. Autók és gyalogosok húznak el mellettünk ünnepélyes lassúsággal. Az óramutató gyors lihegéssel már fél négyet mutat, amikor megcsendül a harangszó! Milyen ismerős, kedves és szívhez szőlő a hangja. Felénk 'hozza az óhazában maradt testvérek üzenetét, az élők és már elköltözőitek vágyba fojtott köszöntését és a mi zsoltáros hangú üdvözletünket, egybefonva ebbe a mondatba: Isten éltessen, Isten óvjon és tartson Netw Brunswick evangélikus magyarsága — még sok-sok félévszázados íubileumig . .. Közben a templom zsúfolásig megtelt. Négy lelkész végzi a szolgálatot. — magyarul és angolul. Krisztus keresztje szinte láthatóan ráhaiol az imádkozőkra. ötven év forró könyörgése, lázas munkája, megőszült öregsége és hívő fiatalsága fonódik ösz. sze az örvendező Krisztus mosolyával, ötven év — nagy idő! Különösen idegenben! És a maovar Sión ma Is SÍM Ma is hívja szolgálatra hfi munkásait, azokat, akik építettek, alkottak és azokat, akik ünnepélyes fogadalmat tettek méltó utódokká válni! Ennek jegyében zajlott le a 400 terítékes bankett is. Ennek adott hangot angol és magyar nyelvű köszöntéseikben a Zsinat elnöke, a város polgármestere, vendégszónokok, lelkészek, hívők és barátok eleven galériája. Felejthetetlenül szép volt... Akárcsak az Idő, amely a vándort ugyancsak kegyébe fogadta. Perth Amboy, Fords, South River és a környéki városkák szétszórt magyarsága kis kertes házaikban éli angol nyelvű, de még magyar szellemű napjait. Az öreg családok fiatalsága már angolul imádja az Istent és érdeklődési köre is ebben az irányban mozog. Különösen azóta, amióta az árván maradt “Hungarian” gyülekezetét egy szimpatikus fiatal amerikai lelkész vezeti. — Igaz, Ismerős magyar nevekkel és családokkal is találkozunk, magyarul beszélgetünk, de sok helyütt már “kevert” a társalgás és a hangulat. És mégis hálával gondolok vissza az “idegenvezető” lelkészre, aki egész napját feláldozva vitt be a magyar családok tiszta házaiba és kísért vissza a megállóhoz, ahonnét visszatérhettem New Brunswickba; ott az esti Thanksgiving Day-i istentiszteleten angolul Igét hirdethettem. Szemem megtelt könnyel, mert az igehallgatők legtöbbje — magyar volt!.., A Hálaadás napja egyébként utazással telt el. Az utcák szinte kihaltak, az autóbusz üres. Virágcsokrok integetnek felém a kezekből, egy szerető gondolat jelképeként a Hálaadás napjára. S Caldwell is néptelen — üzletek zárva, csnládok — másutt. Alig találok ismerősökre. Végre egy szívélyes család befogadja a vándort. De nem úgy a templomnak nevezett fakápolna, ahol már 5 évvel ezelőtt kihalt a magyar sző, csak a neve mutatja, hogy "magyar”. Kissé szomorúan és elhagyatottan kapaszkodom fel a new yorki autóbuszra, amely a legnépesebb világváros közepébe visz, hogy ott .tudjam meg, — telefonon keresztül: Cleveland hóviharban van, a közlekedés lehetetlen. — Itt csillagos az ég! New York neonfényei kápráztatóan vibrálnak és még jobban kiemelik a rohanó embertömeg apatikus csoportját. Nem is bánom. hogy még az éjjel továbbindultam. Most idegesített a nyüzsgés, amit pedig máskor szeretek. ‘‘Jézus őriz és véd !’’ — tündöklik felém piroslóan a hideg éjszakában az üzenet egy (Folytatás a következő oldalon.) NEW BRUNSWICK és BETHLEHEM ünnepelt TÍZNAPOS KÖRŰT -A KELETI VÉGEKEN
