Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-01 / 9. szám
E R O S # I ^ R AMERIKAI EVANGÉLIKUS ÉLET- Vol. XXII. Évfolyam — 1958. SZEPTEMBER — No. 9. szám. -«EVANGÉLIZÁCIÓ UTÁN... VJehány héttel ezelőtt Isten belenyúlt az amerikai magyar evangélikusok életébe. Olyasvalami történt, mely új korszakot jelenthet gyülekezeteink fejlődésére nézve. TJvangélizációra gyűltek össze fér* i-1 fiák és nők az ország minden részéből, hogy két és fél napig testvéri közösségben igyák az ige “élő vizét” és befogadják a bűn és kegyelem életet formáló üzenetét Jírömmei és Isten iránti hálával vavanyunk eltelve. ho°-v nz evan»»■élizáeiő. — ez a cviileUe-efreinir ratv. rés-»e előtt eddi«- ismtretlen fogalom, — végre konkrétummá vált, mégpedig merész imádságainkat is túlhaladó módon. De nem szabad most megpihennünk, mert ez csak az első magvetés. Az evangelizáció mondanivalójának ki kell mennie a gyülekezetekbe, hogy megújítsa ezeknek a közösségeknek sokszor bizony tespedt hitéletét. Az is valószínű, hogy ennek az első evangéljzáclónak eredménye nem lesz azonnal látható és kézzelfogható a gyülekezetekben. Az evangélizáció nem valami egyszeri csodaszer, mely minden rosszat egycsapásra jóvát©sz, hanem inkább egy most elindult folyamat, melynek folytatódnia kell, hogy — miinél nagyobb köröket érhessen el. Az ilyen lassú folyamatban Isten Szentieike az elvetett mag nyomán a lelkek mélységeiben láthatatlanul dolgozik, — de egyszer majd nyilvánvalóvá lesznek az evangélizáeió gyümölcsei. Mint ahogyan az ige is mondja: "... a mag pedig kihajt és felnő, maga sem tudja, hogyan. Mert magától terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes szemet a kalászban.” (Márk 4:27-28.) f’yellát, mi az evangélizáció célja? 1/ Az, ami az egyházé: a teljes ige ((törvény és evangélium) hirdetése átal az embert megtérésre hivni, úgy, hogy az illető teljes szívvel elfog adja Jézus Krisztust az ő személyes Megváltójának. IJ'alaki azt mondhatná: akkor nin-I csen szükség evangélizációra, hiszen a gyülekezeti prédikációk is ugyanezt teszik. Bár adná Isten, hogy úgy legyen- Bár minden gyülekezet minden egyes tagja, minden vasárnap s más al-Életküzdelmeinkben sokszor olyan kemény harcra kényszerülünk, hogy a súlyos tűzpróbában felőrlődik minden ellenálló erőnk. “Ezt már nem birom idegekkel!’’ — szoktuk mondani ilyenkor, amikor a küzdve-küzdésre, bízvabízásraa nincs tovább akarásunk. Reménytelen levertség vesz rajtunk erőt. halommal is, hagyná, hogy szóljon az ige személyesen neki! — De sajnos, ez nincs így Tudjuk, hogy gyülekezeteink sok névleges taggal bírnak, akik ritkán járnak Isten házának tájékán. Sőt, továbbmenve: egy evangélizáció koncentrált, "Itömény” igehadjárata szükséges ahhoz, hogy megláthassuk mind egyéni, mind pedig gyülekezeti életünkben mindazt, ami az ige mérlegén könnyűnek találtatik. Mert az igazi evangélizáció nem langymeleg erkölcsprédikációkból áll. Az előadások nem “mélyenszántó gondolatokban bővelkedő elmélkedések”, hanem azJ élő Isten evangéliumának továbbadása, amelyen keresztül a bűn és halál világában élő ember számára Isten Krisztus által életet és üdvösséget kínál. I- T. Ügy érezzük, kénytelenek vagyunk meghátrálni, megadni magunkat. Hitetlenségünk miatt így válunk az élet legyözöttjeivé. De hogy lehetnénk az élet hősei? Ügy, ha hitből élünk. A hit emberei a diadalmas élet hősei ök nem hátrálnak meg, nem vesztik (Folytatás a kővetkező oldalon) A DIADALMAS ÉLET HŐSEI "Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.“ (Zsid. 10:38, 39 )
