Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6. szám

ERŐS VÁR 5. (Folytatás az előző oldalról) Melyből noha tőled kimosogattattam, De gyarlón maradtam, És annakutána visszatántorodtam.” visszatántorodtam.” A reformációnak, a külföld félté­kenykedése, a bécsi udvar tilalmázása, az ellenség ártása ellenére megszületett és nagyranőtt a sajtója. A toll munká­sai dolgoztak, nem egyszer nagy meg­­értetlenség közepette. Hív föurak tá­mogatták a munkát, sokszor megható bőkezűséggel. Az olvasó pedig olvasott, bőkezűséggel. Az olvasó pedig olvasott, akárhányszor élete kockáztatásával. — Életemben nem találkoztam még egy olyan varázslatos névvel, mint ez: Evanston. — Nemcsak, minit evangéli­kus lelkészt bűvölt el ez a név néhány évvel ezelőtt, dé mint magyar embert is. ügy képzeltem, hogy Evanston talán nincs is egészen a földön, hanem valamilyen valószínűtlen helyen, már rkább aa égben. Ahol az egész világ legnevesebb protestáns egyházi és te­ológiai vezető egyéniségei tanácsko­zásra gyűlnek egybe és ahonnét azu­tán az egész világ felé ünnepélyesen kihirdetik; azt az egyszerű, de az egész evangéliumot tartalmazó és a mai mo­dern világ számára megfogalmazott hitvallást, hogy “Krisztus a világ re­ménysége”, — az nem lehet más1, mint szent hely. Isten kifürkészhetetlen útjai követ­keztében megtörtént velem az, amiről még álmodni sem mertem volna: — magam személyesen is ráléphettem er­re a szent helyre. Sohasem fogom elfe­lejteni azt a pillanatot, amikor chi­cagói rokonom kocsiján először vitt ki Evanstonba! Bár tél volt és hó lepte Evanston szelíd fasorait, meg­győződhettem róla, hogy nem minden­napi szépségű helyen járok. Szent érzé­sekkel töltött ell azoknak a helyeknek a látása, ahol 1954-ben az Egyházak Világtanácsa nagyjelentőségű gyűlését tartotta. És azóta de sokszor is jártam ott, Evanstonban! Az álomszerű elképzelé­seket és illúziókat mindjobban és mé­lyebben kellett elrejtenem szívembe, Cordatus Konrád Budáról elüldözött pap megbízott könyvterjesztő szolgá­ját: Jánost Budán elfogták és köny­veivel együtt megégették. Ma magyar evangélikus sajtónk ter­mékei szabadon megjelenhetnek és igen olcsón beszerezheti mindenki. Lapunk az amerikai evangélikus sajtó egyetlen magyarnyelvű terméke, ára egy évre csak 2 dollár: megrendelted-e, olvasod-o, terjeszted-e, hajlandó vagy-e áldozatot is hozni érte?? — Ó — f. hogy a reális élet sok túl józan és né­ha keserű tapasztalata meg ne fosszon kincseimtől. Néha már kezdtem kér­dezni magamtól, vájjon nem képzelő­dés volt-e az a saínes kép, ami bennem Evanston nevével egybefonódott? Va­lahányszor Evanstonban jártam, azt kutattam, vájjon maradtak-e Evanston életében a világgyűlés után valami nyomok? Hiszen egyébként is mindig az hoz izgalomba, ha valahol a gya­korlati életben találkoztam valamivel, ami emlékeztet engem arra, hogy a vi­lág egyetlen reménységébe vetett hit formálja és alakítja a földi életet em­berek megváltozott magatartása által. És jött egy nap, amikor felcsillant Evanston csodálatos varázsa. Már he­tek óta azon' fáradoztunk, hogy három chicagói magyar testvérünknek a min­dennapi kenyeret biztosító munkát ta­láljunk, amikor hirtelen eszemJbe ju­tott, hogy felhívom az evanstoni evangélikus Trinity-Church lelké­szét, aki már annyi bizonyságát adta eddig is a magyarok iránt érzett egé­szen/ különleges szeretettének. Közöltem vele, hogy az egyik állást kereső ma­gyar testvérünk r. katholikus. Kissé aggódtam, hogy bejelentésemmel csak akádályt gördítek az ügy elé, De nem ez történt. Harmadnapra már elkísér­hettem barátaimat a lelkész által ki­jelölt helyre, egy prcshiteriánus egyházi szeretetintézménybe. Mikor a szokásos űrlapok kitöltésére került a sor, kitűnt, hogy egy másik magyar testvér is katholikus vallású, amit ma­gam sem tudtam eddig... Annál na­gyobb volt a meglepetésünk, mikor az intézmény fiatal igazgatója, aki előző­leg alaposan áttanulmányozta a kitöl­tött lapokat, mosolygó arccal kijelen­tette, hogy mindhármuknak tud meg­felelő munkát adni. Azóta is ott dol­goznak. Bár mi mindnyájan, akik Evanston­ban és közelében élünk, naponként gon­dolnánk arra, hogy mire kötelez min­ket az evanstoni szellem és testvéri egyetértésben, egyedül Krisztusban re­ménykedve próbálnánk áthidalni min­den szétválasztó szakadékot! Tessényi Kornél Még- mindig 18,500 MAGYAR MENEKÜLT ÉL AUSZTRIÁBAN Most érkezett hivatalos jelentés sze­rint Ausztriában jelenleg 18,500 ma­gyar menekült Van, ezek legtöbbje Bécs környékén él. Körülbelül nyolcezren lak­nak még ma is lágerekben. A menekültek anyagi helyzete a töb­bi nemzetiségekéhez viszonyítva jó, de nagy a lelki depresszió közöttük. Általában a munkásság tud aránylag a legnehezebben elhelyezkedni. Ennek oka az, hogy a magyar menekültek külföldiek­nek számítanak s a hatóságok többször nem engedélye­zik a munkába állást, még akkor sem, ha a munkaadó magyar menekültet akar felvenni. KILENC ÉTKEZÉST BIZTOSÍT A KONFERENCIA Az előkészítő bizottság már letár­gyalta a konferencia részvételi árait, amelyek 9 étkezéssel, szállással és re­gisztrálással együtt a következik: egyedülálló személynek: , . $ 15.00 házaspárnak: .....................$ 25.00 8 éves korú gyermekig: . $ 4.50 16 éves korú gyermekig: $ 7.50 A vendégek, akik csak alkalmakkor látogatják meg a tábort, 50 cent re­gisztrálási díjat fizetnek és az elfo­gyasztott étkezést. “Minden, aki segítségül hívja az Űr nevét, megtartatik.” (Róm 10:13.) EVANSTON-LELKE !

Next

/
Thumbnails
Contents