Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6. szám
ERŐS VÁR 6. keresztyénség... HuMoR és A humor: intravéniás injekció, amit Istentől kaphatunk. Akiben van humor, az nem válik sem önmagának, sem az eseményeknek rabszolgájává. Távolságot tart önmaga és a dolgok között, de ez a távolság nem kívülről van, hanem benne magában. Tudja, hogy egy négyzetkilométeren együtt kell élnie 230 emberrel, várakoznia kell olykor az élelmiszer-áruházakban, hogy a vásárolt cikkekért elvegyék a pénzét, utaznia az autóbusznak nevezett mozgó szardiniásdobozban 3 egy sereg emberrel együtt szívni egy munkaterem néha nehéz levegőjét. Akiben nincs humor, az egyik bosszúságbó a másikba es i k . önző, s magát véli a világ közepének. Képtelen arra, hogy önmagán nevessen. Nem eszik az utcán fagylal tot és nem fürdik a szabadban. Nyáron a hőségről nem panaszkodik, télen & hidegről. Kínos rendet tart a lakásában, s ha valami nincs a helyén, vagy pedig a takarítás nem öt órakor van kész, hanem félhatkor, ez úgy hat rá, mint egy kozmikus katasztrófa. Semmit sem tud elnézni és semmi felett sem tud napirendre térni, ügy raktározza fel magában, a bosszússágot, — mint más a pincében a szenet. N é ha fanatikus. Más szóval, önző egy ügy érdekében. (Bár ez legtöbbször álmatlanság és emésztési zavarok következménye.) Istennek azonban nincsen fanatikusokra szüksége. Az ö országa nélkülünk is eljön. Isten olyan követeket keres, akikben humor van. Azért ajándékozza meg őket humorral, hogy szabaddá tegye őket a siker és a vereség következményeitől. Követei idege nek egy humortalan világban. Tudnak nevetni ott, ahol mások a hajukat tépik, vagy halálos komolyan csóválják a fejüket. Azt mondják, hogy “az a humor, — amikor az ember mégis nevet.” — S a hit micsoda? — Az, amikor az ember mégis Istennel él. Ezt a mégis-t nem szabad elhagyni. Némelyek azt vélik, hogy az a humor, ha az ember nevet. S az a hit, ha az ember az Istennel él. Ez azonban izetlen dolog, akár humorról, akár hitről van szó. Hiányzik belőle valami. Szinte azt mondanám, hogy Krisztus hiányzik belőle. A hit éppen az, ha mégis Istennel élünk. Bűneink, vereségeink ellenére, annak ellenére, hogy nem tudunk Istennel és felebaráttal élni. — Csak Krisztus teszi lehetó'vé, hogy tudjunk Istennel élni. Jó, ha a gyülekezetnek nemcsak hite van, hanem humora is. Például, amikor egy gyermeket hoznak keresztelőre, s az a szertartás közben elkezd bőgni. Ügy sír, hogy az ablakok belerezegnek, S a lelkész a saját szavát sem érti. A gyülekezet arcán ilyenkor fagyos helytelenítés olvasható. Az édesanya olyan arcot vág, mintha paradicsom-mártással öntötték volna le az ünnepi ruháját. — S a gyermek rendületlenül sir tovább. A szülök kétségbeesetten próbálják elnémítani. — óh, hát miért is nem hagyják, hadd sírjon Isten dicsőségére! —• Bárcsak akadna ilyenkor egy lelkész, aki ezt az értésükre adná! — Hogyan oldódik meg ilyenkor a feszültség?! — A hátsó padokban, páran még mosolyogni is merészelnek. S a gyermek nyugodtan sírhat tovább, -— Isten dicsőségére! A prédikációban is akadhat néha nevetni való. Szegény gyülekezet, miilyen riadtan tekintget körül ilyenkor, vájjon, szabadié nevetnie? Némelyek az orrukat fintorgatják, mások visszafojtják a nevetést. S aki elmosolyodik, aggódva néz körül, vájjon mások is látták-e. A szomorúság az ördög széruma. — Isten széruma a humor. Csak a győztes nevet. S szabad-e szomorkodnunk, amikor Urunk a Krisztus győzött halál, bűn és szomorúság felett? Egy angol ébresztő prédikátorról beszélik a kővetkező történetet: prédikáció után körbejárt a kalapja, s abba gyűjtötték össze az adományokat. A záróimádságban mindig megköszönte az adományokat is. Egyízben zavarba akarták hozni a hívei, s megbeszélték, hogy nem tesznek a kalapba semmit. Mikor azután áJtaicfták neki az üres kalapot, egy arcvonása sem változott. A záróimádságban azonban ezt mondotta: ‘‘Köszönöm neked, Uram, hogy ez a társaság legalább a kalapomat visszaadta.” Adjunk hálát Istennek, ha egy-egy nap estéjén úgy láthatjuk, hogy ezen a napon mégis Istennel élhettünk és — mégig nevethettünk . 1.. (A “Potsdamer Kirche" nyomán.) A Világszövetség igazgatója az ausztráliai magyarok között Rev. B. Hoffmann, az Evangélikus Világszövetség világszolgálati osztályának igazgatója látogatást (tett Austráliában. Ennek során főleg a bevándoroltak helyzetét tanulmányozta, különös hangsúllyal a lelkigondozásra vonatkozóan. Sydneyben és Melbourneben találkozott a magyar evangélikusok képviselőivel is és együttérzését fejezte ki a melboumi lelkész-kérdéssel kapcsolatosan és ígéret tett arra, hogy ügyüket felkarolja. 15Z5E5H5S5SSH5H5E5H5ES25E5ESH5Z5S5H5H5E5E5H5HSH5H5H5H5E5HHESH5E5H525H5E5E5HSH525S5H5H5H5H5HSHSE5H5H5H5H525H525S525H Testvér! AZ ÉLETED NAGY KÉRDÉSEIRE KAPHATSZ VÁLASZT, ha eljössz az ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KONFERENCIÁRA mely szeptember 5-6-7-én (péntek estétől vasárnap estig) lesz egy Cleveland közelében lévő nyaralóhelyen (Newbury, Ohio.) MÁR MOST KÉSZÜLJ ERRE, CSALÁDODDAL EGYÜTT! JÍSÍS2SS52SB52S25HSHSES25E52SHS3ESSS5SHSESSS2SH5E5HSE5E5JSH5H5ESESE5Í5HSE5ESESHSZ5H5E5H5SSH5HSE5HSES2H5ESHSH5HS2
