Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
2. ERŐS VÁR TALÁLKOZÁS MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁS EMLÉKEIBŐL 1957. november 15-én a győri evangélikus lelkészlak épülete előtt testvéri találkozásra ölelkezett a Lutheránus Világszövetség három kiküldöttje a Budapestről elébük jött Ordass püspökkel és feleségével, valamint Veöreös Imre egyetemes főtitkárral és Turcsányi Károly kerületi lelkésszel. A Világszövetség főtitkára: Dr. L u n di - Q u i si.t számára ez rövid időn belül már a harmadik magyarországi látogatás volt. E sorok írója azonban 15 évi távoliét után lépte most át az országhatárt s hozhatta el első alkalommal svéd feleségét a maga. szülőföldjére. Felejthetetlen volt ez a hatnapos találkozás. A gyülekezetek istentisztelete Lr. Lund-Quist Ordass Lajos püspökkel a tolnai ev. szórványba utazott. Három kis gyülekezetbe: Keszőhidegkúti'a, Belecskére és Dombóvárra vitt az útja. A kicsiny belécskei leánygyülekezet most ünnepelte templomavatásának ötvenedik évfordulóját. Engem pedig Ordass püspök felesége és Veöreös Imre, a kecskeméti gyülekezett leí'készo kísért feleségemmel együtt a szülővárosomba: Kecskemétre. Tizenhat esztendővel ezelőtt innét indultam el svédországi tanulmányutamra s azóta csak az első év letelte után tértem vissza, rövid látogatásra. Vasárnap reggel gyermekkoron kedves templomában lehettem együtt a gyülekezettel. Ebben a templomban kereszteltek, itt konfirmáltam, itt jártam vasárnapról vasárnapra az Ige hallgatására, itt léphettem először a szószékre, mint ifjú teológus s itt áldhattam meg 1942-ben hazai látogatásomkor szüleim házasságát a 25. évforduló alkalmával. A templom tele volt s az Igére éhesen hallgatott a gyülekezet, amely fennhangon vallotta meg hitét az apostoli hitvallás szavaival és könyórgött együttesen az Űrtől tanult imádságban. Mindebben annak első jelét észleltem, hogy a gyülekezetben új lelki élet támadt. Utána sokka.1 szót válthattam. Csak alig néhány szóra volt idő, de ebből a pár szóból is kitűnt, hogy Isten Szentlelke milyen munkát végzett ebben a gyülekezetben. Gyermekkoromban még a kényelmes keresztyénség napjait lehetett élni. A hit is sokakban felületes, vasárnapi hit volt. Most azonban egy-egy rövid mondatból kicsendült az elmélyült, lényege-szermtí Krisztus-hit bizonyságtétele. A Krisztuskövetés útján sokan találták meg azt a reménységet, amely az emberi élet egyetlen reménységét nyújtja. Külső nélkülözések között sokaknak ad elvitathatatlan gazdagságot a Krisz tusban való élet. Amikor mindezek az élmények telkembe tódultak, akkor megérettem valamit abból a testvéri közösségből, amely nem ismer emberi gátakat. A viszontlátásnak ebben a boldog órájában megértettem, hogy idetartozom ma is, ebbe a gyülekezetbe ebbe az egyházba, ebbe a testvéri közösségbe, a Krisztushívök világon eiszéledt nagy nyájának ebbe a kicsiny részébe. Amikor ezután végigjártam azokat a gyülekezeteket, ahová az Egyház Ura hosszabb-rövidebb időre szolgálatra rendelt, ez a testvéri találkozás és együvétartozás csak elmélyedt és meg erősödött bennem. — Soltvadkerten, Festteaentlőrincen, újpesten járva a magyar evangélikus gyülekezetek hitének megragadó bizosyságait tapasztaltam. Istennek népe ma odahaza a hitét megpróbált, a keresztre feszített, de feltámadott űrrai eggyéí'orrt gyülekezet bizonyságát adta. A Nyugat kényelmes keresztyénségéböl jövő látogatónak bizony megszégyenülve kell hálát adnia az űr ezen gazdag kegyelméért. Testvéri együttlétek beszélgetései Nagy öröm volt találkozni a minneapolisi magyar küldöttség tagjaival. Számos alkalommal jutott alkalmunk arra, hogy az ö szolgálatuk jelentőségére utaljunk. Nem az elfogódottság, hanem egyszerű ténymegállapítás az. hogy a világgyülés legnagyobb testvéri szeretettel fogadott küldöttsége a magyar volt. Azok az alkalmak, — kezdve a meg nyitó istentisztelettől a záró ünnepségig, — amikor a magyar kiküldöttek megszólaltak, Krisztusról tiszta bizonyságot téve, mint Szabadi t ó - rél, a magyar evangélikus egyháznak s vefle és rajta keresztül a magyar népnek is barátokat szereztek. Nem politikai demonstráció volt ez, hanem testvéri találkozás. S azoknak, akik talán csak politikai dimenziókban mérik le a kiküldöttek szolgálatát, értékelniök kell, hogy mit jelent Magyarország számára ez a vtlággyülésen szerzett tapasztalat. Azok. akik más politikai légkörben élnek, a magyar kiküldötteket, mint keresztyén IJÜionyságtevőket nemcsak hogy kétségbe nem vonták, de tőlük tanultak, szolgálatukon épültek. Magyarországnak ez. a küldöttsége a keresztyénségével tett vitathatatlan szolgálatot. Számos baráti beszélgetésben tudtuk ezt elmondani és a jövő reménységét ezzel a tapasztalattal cré'sitesi. Félreérthetetlenül igennel keltett felelni arra a kérdésre, hogy adhat-e a magyar evangélikus«ág valamit azoknak a testvéreknek, akik oly sokat adtak az elmúlt évben a hazai egyháznak. Senki sem vonja kétségbe azt, hogy a magyar egyháznak ma új tájékozódás alapján kell megszólaltatnia egy új politikai és társadalmi rendben Krisztus örök evangéliumát. A mai magyar evangélikus egyháznak az a nagy előnye, hogy az evangélium tisztaságáért riehirdit ősében, teológiájában, bizonyságtételében helyt ál1. Mint Krisztus evangéliumához kötött egyház szolgál, de a mai magyarság történelmi helyzetében. Szentlélek kohójában Testvéri találkozás volt az, ami ezen pár napon Magyarországon történt. A találkozás abban mutatta meg legszebb gyümölcsét, hogy ált&'a lehetővé vált az egymás h t be i veó épl’fóo. Ma nekünk szükségünk van egy üyen Kelet felé megnyíló kapura. Dr. Lund-Quist mondotta távozásunkkor: ‘‘Ha egyszer közöttük jártál, többé nem vagy az, aki voltál.” Igazság van ebben. Isten Szentlelke meggazdagítva küldött el bennünket. (Folytatás a 3. oldalon)
