Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
ERŐS VAR 3. (Folytatás a 2. oldalról) De ugyanakkor jól esett az otthoniak beszámolója felett is ezt a felírást olvasni: “Jó szolgálat volt!" Talán ök is azt érzik, amit mi. Rajtunk keresztül talán ók is kaphattak valamit a világon élő testvéreik hitéből és bizonyságtevésének erejéből. Ha így van, akkor kölcsönös az örömünk. Áldott cserében volt részünk. Ez pedig annak bizonyságtétele, — hogy Isten Szentlelke működött közöttünk. Mert ö az, aki építi az egyházat az egymás hitében való részesítés által. ö az, akinek kohójában az egyén megszűnik önmagában élni s beleolvad a hívek nagy közösségébe, a Krisztus testébe, ahol minden tagnak megvár a maga szerepe, de nem miagában, hanem csak a másikkal együtt. Ez a másik az, aki módosítgatja az egyéni el-Magyar gyülekezeteink között még mindig akadnak olyanok, amelyek húzódoznak egy “Gyülekezeti Költségvetés tárgyalásától, arra hivatkozva, hogy “senki sem tudja, mit hoz a jövő” s a hívek esetleg nem tudnak eleget tenni ígéretüknek. A jövöt valóban senki sem tudhatja. De ha az egyházi közvagyon jövőjéért nem merünk még egyetlen évre sem felelősséget vállalni, akkor nincs jogunk, — erkölcsi alapon — saját házunkra sem vállalni adósságot, vagy vizet, gázt és villanyt bevezettetni. — mert az ezekkel járó kiadásokra sincs “garanciánk” a jövőtől. A jóaan ész és saját jövőnk érdeke mégis azt dik tálja, hogy józan számítás után hittel és reménységgel úgy építsük fel terveinket, hogy abból a jelen szüksége és a jövőnk is helyes irányban épüljön ki. Ha nem válik be számításunk, annak két oka lehet: vagy az, hogy roszszuil számítottunk, — vagypedig, hogy életünkben olyan változások állottak be, amelyeken még előrelátással sem tudtunk volna segíteni. A gyülekezet, mint közösség ugyanígy kötelezve van arra, hogy mint jó gazda, ne vaktában gazdálkodjék a gondolásokat és a Szentlélek eszközén keresztül részesít a közös evangéliumban, a közös megváltásban, a közös reménységben, a közös örömben. Ezért kell a mai magyar evangélikusságnak is ebben a közösségben keresnie Isten útját a mai adottságok között is. Ebben a közösségben kell nékiink is az ö bizonyságtételükre testvéri szívvel hallgatni. Sem Kelet, sem Nyugat nem élhet önmagában. Megértésre, csak testvéri közösségben való élés fog vezethetni. Ezért van az ilyen testvéri találkozásoknak egyetemes emberi jelentősége is. Jó hinni azt. hogy az ilyen kapunyitás a jövőben is a legfontosabb szolgálat mindkét fél számára. »r. VAJTA MLMOS közvagyonnal, és a reá bízott feladadatokkal. Egyenesen lelkiismeretlenség például, egyházi tisztviselőket választani s azt mondani: irányítsátok az egyház életét és gazdálkodjatok jól, de mi, a hívek közössége, nem nyilatkozunk arról, hogy ebben milyen mértékű lehetőséget, ill. segítséget adunk a rendelkezésiekre. Ezért kényszerültek egyházi vezetőink sokszor olyan utakra, — az anyagi föltételek biztosítása miatt, amelyek saját lelki ismeretükkel is, die főként Krisztus tanításával ellentétben vannak. Ha a gyülekezet szegény, vagy kicsiny számú, akkor is kötelező számára az, hogy az anyagi feltételeket bibliai alapon teremtse elő. A bibliai alap pedig azt mondja, hogy minden hívő a maga tehetsége arányában járuljon istenországa építéséhez, s elsősorban a maga gyülekezete keretén belül, de egyben az egyetemes egyház szükségleteinek a számbavételével is. Nem a költségvetés nagysága a lényeges, hanem az, hogy abból minden hívő tudatosan kivegye a maga arányos részét. A híveknek tudniok kell, hogy mibe kerül egyházuk fenntartása, de azt is tudniok kell, hogy annak fenntartása minden egyes egyháztagnak személyes felelősségével jár. Fizetések, adók, jótékonyság, fenntartási kiadások és a jövő tervei, mind egy-egy részei a költségvetésnek. Ezeket meg kell tárgyalni és a híveknek jóvá kell hagyniok, vagy elvetniök. De amikor elfogadták, akkor vele azt is kijelentették, hogy a szükséges összeget a vezetőség rendelkezésére fogják bocsátani. Ha egy-két évig “KÖLTSÉGVETÉSSEL” dolgozik a gyülekezet, akkor hamarosan rájön arra, hogy ez az egyetlen egészséges mód a gazdálkodásra, mert nem hoz meglepetéseket és a hívek tudják, hogy “hol állanak” és hogy “mibe kerül” hívő életük gyakorlása. A fő dolog, hogy "merjenek” a hívek nyugodtan beszélni saját dolgaikról és szemébe nézni az előttük álló feladatoknak. Nem hihetjük el azt a sokszor hangsúlyozott kifogást, hogy a mi magyar öregeink nem akarnak a korral haladni. Hisszük, hogy öregeink szeretik annyira egyházukat, hogy hajlandók a régi utakat felcserélni a saját gyülekezetük jövője szempontjából, ha meglátják, hogy a Költségvetés is egyik biztosítéka az egyház íennmaí adásának és fejlődésének. Nem fogadhatjuk el a maradiságot márcsak azért sem, mert a mi fajtánk sem lassúbb és értedmetlenebb, mint a többi. Sok mindenben megtaláltuk már a jót itt, Amerikában, amely eleinte idegennek és rossznak látszott. Meg kell próbálnunk ezt is, mert ez a jó rendhez, fennmaradásunkhoz és fejlődésünkhöz tartozik. A keresztyén élet pedig mindig a felelősséget vállaló és hordozó élet volt. Ennek kell lennie egyházi közösségünkben Is. G. B. AZ “ERŐS VAR” szerkesztőségében megrendelhetők: Biblia: $2,50, — írj Szövetség: $1,50 és Káté: $0.50 árban, Egyházi költségvetés
