Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

AMERIKAI EM4NGÉLIKU5 ÉLET- Vol. HXXII. Évfolyam — 1958. JANUÁR — No. 1. szám. -ÍRD FEL... Jerikó közelében a világ leg­régibb városának romjait tárták fel a régészek, — így olvastam egy újságban. 8,000 esztendővel ezelőtt épült és élt ez a város. írott emlék nem maradt róla, mégis a napvilág­ra került cserepekből, kövekből, mint nyitott könyvből olvasnak a tudósok. Nem is maradhatott írá­sos emléke, hiszen az írásművésze­tet csak vagy 3,000 esztendővel később fedezték fel, onnét nem is túl messze, a Tigris folyó völgyé­ben élő sumerok. S akkortól, — így olvasom e tudósításban, —­­?z emberiség már maga ad hírt magáról későbbi koroknak az írott betű útján. Csodálatos valami az í r á s . A szavak elrepülnek, az írás megmarad, tanították már a rómaiak 2,000 évvel ezelőtt. Az önmagára eszmélő emberiségnek talán egyik leghatalmasabb felfede­zése: érthető s megmaradó módon jelekkel megrögzíti, kőbe, agyag táblába vési, bőrbe, papírra jegyzi a szárnyaló emberi gondolatot. S ha kialszik az élet mécsvirága, el­némul a nyelv, mely egy nagy szel­lem ragyogását a szó hatalmával árasztotta szerteszét, — nem hull feledés homályába a kimondott szó, a mondatokba formált gondolat. Megmarad az írás barázdáiban, mint elhintett mag és évezredeken át mindig új gyümölcsöket terem: az emberi művelődés, a szép, jó s igaz, múlhatatlan értékeinek gyü­mölcseit. Amikor Isten szólott az ember­hez s megajándékozta Igéjével, fel­használta az írás tudományát is. — Mózessel nemcsak hirdetteti a, tíz­­parancsolatot, de fel is íratja két kőtáblára, hogy eltörölhetetleniil nyoma maradjon. Nem bízza az emberi emlékezet futóhomokjára üzenetét, hanem betűkbe rögzíti. Új­ra,, meg újra megparancsolja szol­gáinak, a prófétáknak, akik beszé­dét hirdetik1 „írd fel ... ” írd fel, hogy nyoma maradjon, hogy gyönge emberi emlékezet he­lyett írott betű hirdesse Isten hatal­mas cselekedeteit és irgalmas ígére­tét. S amikor Joákim, Juda királya megégeti Jeremiás próféta könyvét. (Jer 36.), akkor Isten újra leíratja azt a prófétával. Nem engedi, hogy Igéjéből csak egy betű is el­vesszen.. S a Szentírás utolsó köny­ve is e sürgető felhívással zárul: — “írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.” (Jel. 21.) Egyházi sajtónk újévi számában mi is megemlékezünk arról, hogy Isten az emberi szellem egyik leg­csodálatosabb vívmányát, az írás tudományát is felhasználta és beál­lította embermentő szeretetének a szolgálatába. A Biblia nemcsak az emberi művelődés egyik legré­gibb és legbecsesebb emléke, — mert az is, — hanem Isten kinyilat­koztatásának drága edénye. Szin­te kézzelfogható bizonysága an­nak, hogy Isten hűsége nemzedék­ről nemzedékre hordozza az embert. S az Ige hirdetésének is minden időkben hatalmas és nélkülözhetet­len szerszáma volt az írás, az írott, később a nyomtatott betű. Az egyház szolgálatának mindig jó eszköze volt a sajtó. Ezzel kap­csolatban azonban két dologról nem szabad elfeledkeznünk. Az egyházi sajtó, egyházi lapok, köny­vek betűje mindig valamiképpen az igehirdetésből táplálkozik. Is­tennek élő Igéjéből, amely hangzott egykor, évezredekkel előtte prófé­ták és apostolok ajkán és c s a k azután került a Szentírás lapjaira. Vagy abból az igehirdetésből táp­lálkozik, amely most hangzik az egyház prédikációjában. Ez az e­­gyik tehát, amiről nem szabad meg­feledkeznünk: hogy az egyházi sajtó csak akkor igazán az egyház szolgálata, ha Isten igéjéből, ebből a kiapadhatatlanul buzgó forrás­ból merít tiszta, élő vizet. S a má­sik, hogy az egyházi sajtó, az új­ság, a könyv valamiképpen mindig Istennek élő Igéjére utal és mutat. A vasárnapi prédikáció meghallga­tására hívogat, az Isten házába, a gyülekezet közösségébe szeretne begyűjteni. Áldott és szinte nélkü­lözhetetlen szolgálata lehet ugyan éppen azok között, akik a prédiká­ciót és az istentiszteleti közösséget nélkülözni kénytelenek, betegek, el­esett öregek, templomtól távol élő hívek között. Mégis az a főcélja, hogy az evangélium élő szava a templomi gyülekezet közössége utá­ni szomjúságot keltse fel a szívek­ben. Ebben van az igazi szolgála­ta és feladata. Isten kegyelme hogy Ő maga adja ma is gyarló szolgáinak kezé­be a tollat és ad nekik parancsot: “írd fel. . ” És Isten kegyelme, ha ez az írás elvégezheti gyülekezet­építő szolgálatát az emberek kö­zött, ha betűin, lapjain keresztül Isten hívogató szeretjeiének keze érintheti meg szíveinket: Jöjjetek énhozzám mindnyájan ... G, Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents