Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1957-09-01 / 1. szám
ERŐS VÁR hét minket: a felelősség népünk jelenéért és jövőjéért! A legfőbb célunk: KÖVETSÉGBE MENNI HOZZÁTOK, az egyedülállókhoz, szétszóródottafkhoz, vagy a magyar gyülekezeti közösségekben élőkhöz, főképpen akkor, amikor az igehirdetők hangja csak erőtlen foszlányok ködén át jut el a szívetekig. Az írás szószéke lakar lenni legfelsőbb hivatásában az Erős Vár, hogy megismerhesse mindenki azt, hogy az Isten a mi igazi erős várunk. Vele való találkozásnál a törvény előtt való teljes elveszettségünket van hivatva feltárni, hogy elfogadhassuk Isten legfelsőbb igazságát, mely szerint az ember a kegyelem által üdvözülhet csupán. Ezt a kegyelmet akarjuk hirdetni, mert hisszük, tudjuk és valljuk, hogy Isten ezt Krisztusban mindenkinek megadta. Keresztyéni alázattal és elgondolkozva indítjuk útra az Erős Várelső számát. Érezzük munkánk és hivatásunk felelősségét, tudjuk, — hogy milyen fontos követségben járunk és arra gondolunk, hogy vájjon elég tiszta, elég érthető lesz-e a hang és annak közvetítése amit el kell mondanunk? De ugvanakkor bizakodva is indítjuk el a szolgálat, útjára ezt a kis újságot, az amerikai evangélikusok lapját, mert tudjuk, hogy benne a legdrágább mennyei Atyának üzenete megy otthonaitokba az atyai háztól. Hisszük, hogy ti, az Atya gyermekei mind tudni és olvasni akarjátok, mit üzen nektek szolgáin keresztül az aityai ház. Fogadjátok szeretettel, mintahogv ez a szolgálat az irántatok való testvéri szeretetből és felelősségből íródott és született meg, azzal a rendeltetéssel, hogy az ;rás szószéke legyen egyházatok nevében. 3. PÁSZTORLEVÉL Jézus! Az Űr nevével köszöntőm az Olvasót! Szeretett Hitt estvéreim! Jézus Krisztus Urunk követségében második alkalommal járok Amerika földjén, a .Lutheránus Világszövetség harmadik világ gyűlése alkalmából. Első utamon, — 1947- ben — sorban meglátogattam gyülekezeteiteket s így megismertein azokat az életföltételeket, amelyek között eltek és tanúja voltam annak, hogy miképpen ragaszkodtok őseitektől örökölt hitetekhez. Vágyakoztam újra találkozni Veletek, De mostani, rövidreszabott időm alatt lehetetlenné vált az a tervem, hogy újra meglátogassalak. Tudjátok, hogy a Lutheránus Világszövetség vezetőségébe beválasztott és ezért az itteni tanácskozásokon részt kell vennem. .Viszont, magyar delegációnk többi 5 tagjával mi gusztus 30-án újra vissza kell indiánom Hazáinkba, Ezért tudom csak. így, néhány soros írásban, — kifejezni pásztor-szeretetemet Mindannyitok iránt. Jól tud jóitok, hogy hazánkban az utóbbi időkben súlyos események történtek, Népünk és Egyházunk új megpróbáltatásokon ment át. Szeretném egész Egyházunk és szegény magyar népünk nevében megköszönni mindazt az együttérző és megsegítő szereteted, melyet nekünk nyújtottatok, Isten áldjon meg érte mindan iyltokat! Búcsúzásúl Bibliánknak azt az igéjét küldöm nektek, melyet Isten nekem életem igen nehéz idejében adott, Máté evangéliumának 24-ik fejezetéből a 13-ik verset: “Aki mindvégig állhatatos — az iidvözül.” Tartson meg Isten titeket és utódaitokat állhatatosan szent hitünkben, mellyel itt a földön mgállhattok, az örök életben pedig Jézus Krisztus Urunk által üdvösséget nyerhettek! Az Űr kegyelme legyen Veletek! Minneapolis, 1057. augusztus 18. Szentháromság utáni 9-ik vasárnap. Szerető pásztorotok: Dr. 0 r d a s s Lajos RAKÉTA-HAJÓ Irta: Reményik Sándor Valaki ma értem imádkozott Nem, nem bírom máskép megérteni Az édes enyhülést, mely elfogott, Valaki értem imádkozott. Imája roppant kezdő sebességgel Megragadott és végtelenbe vitt, Sötét sorsommal búgva befutotta Az Isten-távol fény-mérföldjeit. Mellette naprendszerek múltak e^ Mint vonat mellett éjjel házikók, Jézus kikötő-szíve várta már az Isten-távol fény-mérföldjeit. És szóltak ottfent: jól van, hát legyen Függesztessék fel ma este a fátum, Egy órára, mig a nap lemegyen, Legyen neki szabadság, kegyelem. S egyóráig, míg a nap lebukott, Áldottam gyöngyházfényü ég alatt Az ismeretlen rakéta-hajót, Mely értem Isten trónjáig haladt. Buffaloi templomunk 40, jubileuma A New York állambeli Buffalo városában 1914-ben indult meg a magyar evangélikus munka. Három évvel később már templomot szentelt a lelkes gyülekezet. A templomépítés negyvenedik évfordulóját most készülnek megünnepelni. Október 13-án jubileumi istentisztelet lesz, amelynek keretében iktatják be Nt. Buthy Dénest, a gyülekezet lelkészét, aki múlt őssszel menekült ki családostól Magyarországról.
