Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1957-09-01 / 1. szám
A MAGYAR ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE 4. ERŐS VAR EGYHÁZUNK -Fenti cím alatt részint tanításul, részint az evangélikus öntudat erősítéséül, folytatásos cikkekben kívánjuk közölni egyházunk történelmének főbb vonásait. Mikor lén konfirmáltam, édesajpám “Hitvallásom” c;men egy verset írt s azt kellett a konfirmandusok nevében elmondanom. Ennek az első négy sora így hangzott: “Ágostai hitvallású evangélikus vagyok, Szent vallásom, mint a napfény» olyan tiszta s Úgy ragyog. Mert e vallást maga szerzé az Istennek szent Fia, Tanítását elénk tárja: szent könyvünk, — a Biblia...” Ebben a négy sorban röviden és a mezítelen igazság erejével benne lüktet az, amit bevezető címül írtunk ide. Hogy mégis bővebben írunk erről, annak az az oka, hogy egy és ugyanazon történelmet külömböző módon lehet megírni. Intő példa erre Szekfü Gyulának, Hóman Bálinttal együtt szerkesztett “Magyar történet” c. müve, melyben két újítást találunk: a szellemtörténeti módszert és az úgynevezett történelmi átértékelést. Ez utóbbi pedig azt jelenti, hogy történelmünk értékeit más eszményekhez mérte hozzá, amint azt addig megszoktuk. Ez az eszmény szerintök: “A Habsburg uralom alatt egyesült Katolikus Magyarország” volt. Az Egyház történelmének megírásánál nem lehet ilyen átértékeléssel próbálkozni, mert annak eszményeit csak az Egyház Urához: az Úr Jézus Krisztus tanításához való viszonyában lehet felmérni. Aki mást tesz, az céltudatosan és bűnösen hamisít. Enneik a hamisító szándéknak a próbálkozása van benne ebben a sokszor ellenünk fordított kérdésben: “Hol volt a ti egyházatok a reformáció előtt? Hiszen a ti egyházatok csak olyan emberi alakítás, újítás, amely 400 évvel ezelőtt kezdődött, azelőtt nem volt. tehát el is kell múlnia.” KRISZTUS EGYHÁZA Az a keresztyénség, amelyet a reformáció kiforralí, nem négyszáz éves csupán, hanem olyan régi, — mint maga a kereszTénység. A reformáció egyháza Krisztus igaz tanításának újraéledése az elvilágiasodásnak és tévelygésnek nagyon hosszú, szomorú ideje után. Ezzel nem azt állítjuk, hogy a keresztyénség területén, ebben az időben nem lennének örvendetes és áldásos életjelenségek. Istennek legyen hála: voltak! Ezek is mind beletartoznak a Krisztus egyházának a történetébe, de KRISZTUS EGYHÁZÁNAK A TÖRTÉNETE NEM AZONOSA RÓMAI EGYHÁZ TÖRTÉNETÉVEL! Mi tisztelettel gondolunk arra, hogy Róma évszázadokon keresztül középpontja volt a kér. egyházaknak. Isten iránt lennénk háládatlanok, ha nem látnánk meg, az emberi bűnök mellett is, a,zt a sok drága ajándékot, mellyel Rómán keresztül ajándékozott meg minket. Mi jól tudjuk, hogy az a római katolicizmus, amely napjainkban velünk együtt szenved és harcol a, hitetlenség ellen, nem ugyanaz többé, mint amellyel Luthernek kellett harcolnia. Látjuk azt is, hogy a Franciaországból elinduló neokatolicizmus milyen áldott gyümölcsöket termek Krisztus országútján. Boldog örömmel teszünk bizonyságot arról, hogy a római katolicizmus nemcsak külső, hanem belső megerősödés után áll ma Krisztus szolgálatában és példát mutat a mindhalálig való hűségben és martiromságban, de ha a kanadai jezsuiták magyar nyelvű hitbuzgalmi lapja arra szólít fel minket, hogy, az annyira szükséges magyar egység megteremtése céljából, térjünk vissza a római katolikus egyházba, akkor nem mondhatunk mást, csak ezt: Testvér, mi négy évszázaddal ezelőtt már visszatértünk a keresztyénség eredeti, tiszta lényegéhez, Krisztus hamisítatlan evangéliumához, most már rajtatok a sor, — hiszen s reformáció nem lezárt történet, annak nem szabad megszakadnia: Pál apostol, Augusztinusz, Assisi Ferenc, Húsz János, stb., — mind csak lépcsőfokok voltak a reformáció felé. Ezek’után választ akarunk adni arra, a kérdésre is, hogyan bíráljuk el mi, — akik Krisztus egyházának bűnös, de a Kegyelemben hívő tagjai vagyunk, — a többi egyházi alakulatokat? Válaszunk az, hogy Krisztus csak egy egyházat alapított és ez az Egyház, — függetlenül az egyházi alakulatok határaitól, — megvalósul mindenütt, ahol az Ö igéjét tisztán hirdetik és Ö magának, Szentlelke útján, elválasztja és gyűjti szent, népét, az igazán hívők közösségét. Ebből a hitből magától következik az igazi kér. türelem és az elismerés minden, valóban kér. életmegnyilatkozással szemben, bárhol is találkozunk vele. Nem engedhetünk azonban abból a meggyőződésből, hogy nem lehet1 Krisztust dicsőíteni és amellett az üdvösséget egyházi törvények iránti engedelmességtől függővé tenni... Nem lehet az üdvösségről való bizonyságot egyedül Krisztusra alapítani, de egyúttal a predestinatiót is hirdetni, amely független Krisztustól ... Éppenolyan lehetetlen dolog egyedül a hitet hangsúlyozni és azután a hívőkhöz mégis így szólni: most azonban újra meg kell kérésztelkednetek .. . Még az is összeegyezhetetlen, hogy egyedül Krisztust prédikáljuk és azután azt, amit hirdettünk azzal homályosítjuk el. EROSWR AMERIKAI EM4NGÉLIKUS ÉLET Szerkeszti és kiadja az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia Cleveland 4, Ohio 2836 East Blvd. Published by the American Hungarian Lutheran Conference in cooperation with, the National Lutheran Council Editorial Offices: 2836 East Blvd. Cleveland 4, Ohio
