Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-05-01 / 5. szám
r r F nF Édesanyám, ma furcsa levelet irok Hozzád. Ma Anyák Kapja van. . ' Valaha ilyenkor virágot adtam Néked és gügyögÖ versikével dicsértem életed áramló áldozatát. A virágot a holtban vettem összespórolt pénzemen, a versikét .a tanítónéni adta. Te meghallgattad szépen, szelíden mosolyogtál, talán egy kis pára is átfutott a szeneden. Mindenesetre - megcsókoltál és azután... Azután mentél a dolgod után, én meg folytattam a megzavart játékot. Anyám Hisz minden tara látnata minek volt , én nem értettem ezt az egész komédiát! nap ott voltál nekem: naponta kóstolhattlan jóságodat, szelíd szigorúságodat; ehhez kiöltözni és versikét tanulni hozzá? Ma ... nincs a kezemben virág, Édesanyám,versüket sem mondok fel Neked. Bevallom, nem is vettem fel szép ruhát, kissé rendetlen és elnyűtt vagyok. Én, Anyám, amióta itt élek Nyugat ködében,nem ünnepiek külön Anyák Napját. Miért is ünnepelnék? Minden napnak minden órájában erezlek ós áldalak Téged. Minek ehhez kiöltözni és versikét tanulni hozzrzá? Minden nap, minden órában... Valami meleg áramlást érzek a véremben, halk'cirógatás érinti szivemet, édes, szelíd hang lágyul el bennem -Te vágy itt ilyenkor, Édesanyáiig T e látogatod meg magáyos életemet. Istenem, milyen jó is: nekem még van Anyám! Te- megvagy még nékem! De gondold csak meg: hányán vannak itt árvák -fiatalok és öregek- akiket hiába ér utol az Anyák Napja: örömtelen semmibe markolnak vágyaik! De Te megvagy, Édesanyám, és most vállalnod kell az anyátlanok feléd hulló szeret©tét is! Ugye, megteszed, Édesanyám? Tudom biztosan: vállalod! Hiszen Te nem csak az enyém vagy, hanem mindnyájunké, akik idegen ég alatt kallódunk, furcsa, érthetetlen nyelveket hallgatunk, akik itt - végtelenül és reméiytelenül árvák vagyunk. Mert Te, Anyám, nemcsak számomra jelented személyes kapcsolatát a léleknek és vérnek, hanem az egész magyar törzs elfogjdiatatlan életét is. Ezért vagy mindnyájunké... .. Te vagy a fa, amely ma is és holnap is rügyébe mozdítja és gyümölccsé érleli a magyarság örök 7. olda.
