Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1952-05-01 / 5. szám

lelkét. Te vagy a fa, amelyet hiába rugdosnak idegen, bitang viharok, nem dűl el, áll és - ad: hi _ tét, reménytV jövőbe hajló bizakodást.

Te vagy a magyar csepp, amiben örök fajtánk tengere él. Te vagy a magyar másnap - megbukott életünk bátor és hitvalló folytatódása.

Te jelented számunkra a magyar szó édes csengését, régi-jó szokásainkat, a dalt, amit egykor énekeltünk, a jóság gyógyitó simogatásait, a küldő biztatást ezekben a sodró, vad időkben.

Nemcsak Téged szeretünk, Anyám, amikor szé. - retrik Téged, hanem gyermekeinket,és unokáinkat 'és azok unokáit is szeretjük Tebenned. Mint éj a hajnalba, úgy fordul át Benned a magyar tegnap magyarholnappá, az elveszett múlt megtalált jövővé.

Anyám, mi azt köszönjük most Benned, amit nagyon szerettünk és nagyon elveszítettünk: az ottfrnt a családot, a népünket, a tájat, mindent, de mindent ami csak megtartó erő és biztató cél lehet.

Anyám, bocsáss meg, de már elhomályosultak bennem drága vonásaid... Az évek iramló távlatán át más lettél: felvetted az örök Magyar Anya arcát. Gyakran látlak itt is, ott is,- más és más hajjal, más és más szemekkel, más és más külsővel. Ó, igen - gyakran találkozom Veled! Van úgy, hogy be kell mutatkoznom, de amikor ráhajlok a kezedre, érzem, hogy megsimogatod hajamat... Mert: a fiad .''találkozott Veled, egyik .fiad a sok, bolyongó magyar közül.

Ugye, megbocsátod, Anyám, hogy odaadtalak Téged, hogy szétosztottalak magányos testvéreim közt? Ugye, vállalod értük is szent anyaságod áldozatait? Ugye, nekik is letörlőd a könnyeiket, ha kicsordul belőlük a fájdalom? Ugye, Magadhoz öleled őket, ha rejtett veszélyek ólálkodnak körülöttük? Ugye, virrasztói az álmuk fölött és letörlőd homlokukról a gondok^lázas veritékét?

És ... ugye, Anyám, ha találkozol valahol egy didergő magyar szivvel - lehajolsz hozzá és megcsókolod?

... Hadd melegedjék meg szegény a Te örök szereteted által.

(k.n.m.)

8. oldal