Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-05-01 / 5. szám
cimbalom. És na jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és mindén tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, ugyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről szeretet pedig nincs énbennem, semmi vagyok. Es ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abbéi. CENTURIO: Különös, furcsa dolgokról beszélsz, i -degen. Mintha valamikor hallottam volna már ilyesmit . . . PÁL: Az édesanyádtól hallottad, testvérem. Azóta megkeményedett a szived, de nem romlott meg. Te is Istené vagy^ az ö szeretete lakozik benned is. CENTURIO: Én . . . azért jöttem, hogy . . . elvigye -lek benneteket. PÁL: Abban is Isten dicsősége lészen. l’:. CENTURIO: Hát ti nem féltek a haláltól? Aggastyánokat, asszonyokat, fiatal lányokat látok itten... Nem csupán férfiakat. Mondd, idegen, nem félnek ök a ^haláltól? PÁL: Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenlevők sem következendök, sem magasság, sem mélység., sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Isten szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Kriffitusban. CENTURIO: Ember! Nem tudod, hogy mit beszélsz! Találkoztál már a halállal? Én sok csatát megéltem,^ s szivemet sokszor megmarkolta a félelem! Ti csak játszotok a szavakkal, de a halál félelmetes...! PÁL: Testvérem, itt van Tullia az ö tizennyolcéves fiát nubiai párducok elé vetették a Circus Maximus -ban. Énekelve hal-’ meg, mosoly ült üde gyermeki ajkain! Nem félünk a haláltól, mert mi úgy vélekedünk: ha egy meghalt mindenkiért, mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy azok akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt... Nincs fölöttünk ereje a császárnak és senki másnak sem! A halál az örök élet kapuit nyitja meg a mi Számunkra... CENTURIO: Idegen, én ... sajnállak benneteket. I-gaz embereknek látszotok. Amit mondtál, azt nem itélem lázadásnak a Birodalom ellen. De ... nem vagyok egyedül... Ez a két katona, aki velem jött, látott benneteket. EGYIK KATONA: Uram, bocsáss meg nekünk! Mi mind - a ketten keresztyének vagyunk...! 19. oldal . - ■ ■ -r-------------
