Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-05-01 / 5. szám
”0, EIDES FIAM!,, ' . A vacsora füstje szelíden szállt a sötétre mélyülő ég felé, mint valami alázatos áldozat jele... Mária már elkészítette a vacsorát és kiállt az ajtóba, hogy az emberek után nézzen. József egy hatalmas tartó-gerendán dolgozott, a keresztlécek helyét vésözte. Jésua mellette állt, kezében a kész lécekkel és hozzá-hozzámérte azokat a vésés bőségéhez. Hosszú fekete haja elörebukott, amint ráhajolt a gerendára. Máriának elszorult a szive, ahogy nézte. Milyen sovány, milyen légies a többiekhez képest! Megint átsuhant a lelkén az annyiszor feltörő aggó - dalom: nem e világra való! Manassé és Jakab, de még Sarah, az idősebbik leánygyermek is, sokkal erősebb volt nála és valahogy - több volt bennük az élet... Vidámak voltak, néha túl is csordult bennük a fiatalság szertelensége. Jésua soha nem mutatta a fiatal test és lélek szokásos lázadását. Nagyon, de nagyon fegyelmezett volt. Csöndes, halk. Sohasem nevetett, csak mosolygott. Sohasem haragudott, csak elkomolyodott. És sohasem vett részt azokban a vigalmakban, amiket a fiatalok annyira szerettek,-,, Ó... Mária érezte, tudta, hogy nagyon magányos az ő elsöszülött fia! Mélyet sóhajtott. I- gen, nagyon magányos...! Együtt élt velük, de ... valahogy nem volt ott... Kedves volt mindig, őhozzá figyelmes, atyjához engedelmes, de mégsem tartozott hozzájuk. Mária érezte az anyai szív csodálatos ösztönével, hogy Jésua egyszercsak kiszár - nyal a családi házból és megkezdi azt a különös életet, ^amire rendeltetett. Ó, ő szülte ezt a különös fiút! Büszke volt és egyben alázattal is teli, hogy Isten 3t választotta ki erre, annyi asszony közül. Jésua vér szerint és test szerint a fia volt, de ... gyakran . kapta rajta magát, hogy nemcsak az anya szeretetét érzi iránta, hanem mélységesen tiszteli is és sokszor jött, hogy letérdeljen előtte... Mert Jésua nem annyira fiúnak tűnt, inkább apának. Valami szelíd erő, mágikus felsöbbség áradt belőle. A roko - nők és szomszédok sosem tréfálkoztak vele, mint a többi gyerekkel, amikor még kisebb volt. Nem szidták, nem kívánták tőle a gyerekektől szokásos, apró szolgálatokat. "Hozd ide ezt, vidd oda azt...!"
