Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-05-01 / 5. szám
CENTURIO: Keresztyének vagytok! ... így hóditja meg az idegen Isten fegyvertelenül, egyetlen szí dalmazó szó nélkül a római impériumot. PÁL: A te Istened is, testvérem. CENTURIO: Én katona vagyok. Negyven éve szolgálom Romát, én sohasem térek meg a ti Istenetekhez. De ma .... meghallottam a hangot, amit ti is hallotok.. PÁL: A szeretet hangját... CENTURIO: A szeretetét. . . Katonák! Végiglcutattunk mindent es - nem találtunk semmit és senkit! Indulj PÁL: Béke veletek, testvéreim! ÄRMINIUS: A római sas meghajtotta büszke fejét az Üdvözítő szelid arca előtt..... VÉG.E _EGYSZERŰ_IMA# Én Uram, Teremtöm, add, hogy Békességed magvetője lehessek! Ahol gyűlölnek, ott a szeretet magvát vethessem el.. Ahol bántanak, ott a bocsánatét. Ahol civakodnak, ott az egyetértését. Ahol tévelyegnek, ott az igazságét. Ahol leselkednek, ott a hitét. Ahol kétségbeesnek, ott a jóreménységét. Ahol sötétben botorkálnak, ott a Te világosságodat . Ahol szomorúság vein, ott az öröm magját vet - hessem el. . - . 0, Uram, engedd meg, hogy vigasztalást nem kapni, hanem adni .törekedjem. Hogy ne'engem értsenek, hanem én értsek. Hogy ne engem szeressenek, hanem én szeressek. Mivelhogy Az kap, aki ad, Annak bocsáttatik meg, aki megbocsát. S. az örök élebre születik az, aki meghal. • . rr -•< ' ASSISI SZT. FERENC. 20. oldal
