Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-04-01 / 4. szám
■ '13EKE$SEG nektek Simon Péter külön ült a kis szoba egyik sarkában, ‘ agúnyosan,,. A többi tiz hadarva beszélgetett, Péter non vett részt az izgalmukban, 0 hitt abban,hogy a mester fel támadott, De,,, líégsom örült. Oh,nem annak nem örült,hogy a szeretett Rabbi úrrá lett a halálon,hiszen ki volt a ti zonkettö közül,aki görcsösebben ragaszkodott volna Hozzá, mint öi? De - a péntek esti események nem hagyták nyugodn Túl frissen élt még benne minden, ez a péntek,,, Hagyó keserű emlékezés volt Péternek, Az is maradt,ónig élt, Eá romszor tagadta meg az Urat2 háromszor volt gyáva,háromsz nem mert osztozni n .jester sorsában,,, Judás,a Jakab fia kiáltott f-1 most:- Rom,nem akarom többé,hogy Judásnak hívjatok2 Az Iskariótesl árulása óta nem2 lem,nem! Jak ab,A1fcus fia csitította:- ji tud julc.,hogy nem te voltál,«.Hyugodj hát meg! De Judás tovább kiáltozott, Péter már azon volt,hogy beleszól a vitába,de valami irtózatos erőtlenség lepte meg, doha,soha többé nem lesz nyugta,“érezte- soha,de soha többé nem teheti jóvá a hiba amit péntek este. elkövetett, Dost Andrásva. Péter testvére,riadt fel: ’• ** Valaki zörgetett! A beszélgetés zúgása olyan hirtelenül elhallgatott, mintha a halál angyala némitotta volna el ökot, Csönd lett,olyan léiokzottolon csönd,amit hallani 1c hetett, Péternek is elszorult a szive,do röktön utána elszegyeibe magát4 Ch,már megint gyáva volt« Csal: azért is felállt és az ajtó felé indult. De Pülöp megragadta a ka: Piát-» ! . ~ lie,ne,«,.! Hátha a főpap poroszlói»,, Péter megint hotvenköáni akart,mint az Ur- olfogatáj sakor,de a többiek icnyomdták egy székre. Döbbent rémülő lett úrrá rajtuk, A zörgetés azonban nem is étlödött. Szinte hallani lehatott a .icgkennyebbUlcs sóhajait, A beszélgetés lassan megindult * De már nem volt olyan hangos és szenvedélyes,mint az. imént, A kétség és a félelem ott 'lapított bennük, János,aki a leggyermekibb lélek volt köztük,meg is kérdezte; - •- •- niért felünk voltaképpen? Hisz feltámadott az Ur - Ki mondta ezt? - vágta rá Fülöp - néhány asszo akire nem sokat adhatunk«- magdalai kúria? hiszen ö mindé kiben a Rabbit látja, Johanna pedig félig eszelős,,.
