Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1952-04-01 / 4. szám

Kol vc.n u,,iia valóban feltámadott?

Kost valóban megzörgették az ajtót.

A tizenegy ember »mintha kővé meredt volna. Peturén újból átsuhant a félelem erőtlensége,do feleröltette magát a székrőla Kivégre ö volt közülük az első,aki odaadta életét a iiogváltó követésére, lm János talpon volt_már és az ajtóhoz lépett.

Ki az? - kérdezte mély»dörgő hangján,

«* Kleofás Kmmausból! engedjetek be. ^römhirt hozunk néktekí _ . t

János felrántotta az ajtót. " *

Mindnyájan felugráltak,ahogy az onfl&ausial? botodultak a szobába, Szemeikben bizalmatlan kételkedés,a'félelem riadt s ága lángolt. Hátha valami csapda... De valóban hivek voltak »cicik bejöttek és mindjárt lelkendezve kiáltozták!- Találkoztunk az Úrral! Feltámadott az Ur bizonnyal o volt! o volt,a i.cstar!

Péterben hirtelen kinyílt a lélek?- Igen,ö volt4 őneki k e 1 1 o t t lennie! Avagy non jelentette e meg nekünk ö maga,hogy harmadnapra feltámad? Csak mi Jeruzsálemben vagyunk»holott ö azt parancsolta nekünk,hogy Gallileába menjünk s ott várjunk Rá a halála utána

Valaki felkiáltott:

*• Menjünk hát Gallileába!

Hgy pillanatra csönd támadt.

^s okkor egy drága,szolid hang köszöntött rájuk:- Békesség nektekI

eh,ez a hang0,! Mennyi csodálatos érzés muzsikált ebben a hangban* mennyire biztonságossá vált egyszerre minden,ahogy ez a hang megkondult a félelennel'telt szobában!

Odakapták a szemüket. Ott állt az Kmbor';Fia,sápadtc megfogyatkozva,szemei körül és szája szélén a szenvedés mély vonalaival« De a szemel épp úgy mosolyogtak,éppen olyan ssolidcn»elnézően és mégis annyi perzselő', erővelo

Péter lerogyott eléb- Jr am»e n.. , n . ,,

Jézus halikan monatc- Kellj feli

De Péter csak térde* e tovább,- Uram. . ,^n, . . megtagadtalak Téged...- Aellj fel!*- Ismételte Jézus.

,,s mikor Péter görnyedten felemeljed tt,vá ira tette átszogzett kezeit és mélyen a szemébe néző'- He félj többé önmagádtól! Amíg- volom^/o' .1, jól-lehet,hogy ingadoztál,de én negyven* nap mtrli felmegyek Mennyei Atyámhoz és attól fogva te erős les „II