Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1952-02-01 / 2. szám

rr * r G Legutóbbi számunk "HÁBORÚ VAGY BÉKE" c. cikke meglehetősen sok hozzászólást váltott ki. Csak természetes, hogy örülünk ennek, mert ez arra mutat, hogy az "ERŐS VÁR" olvasótábora valóban o 1 v a s s a a lapot és állást is foglal annak megnyilatkozásaival szemben. De a hozzászólások más szempontból is örvendetesek. Mert: csakis ezen amó­­dón lehet elvi kérdéseket tisztázni, ellentéteket egyeztetni, homá - lyokat elölszlatni, A hozzászólói egy csoportja nem ért egyet a cikkel. Részben nem tartja azt "vallásos lapba" valónak, részben pedig a háborút — ke­resztyéni nézőpontból — eleve és elvileg igazolhatatlannak tartja. A másik csoport egyetért a cikk érvelésével és következteté­seivel. Van azonban egy harmadik "csoport" is /igaz, hogy ez csak egy­etlenegy olvasónkból áll/ s ez egyszerűen azt állítja, hogy a cikk — cimével és tárgyának alternativ jellegével egyetemben — elavult, rég meghaladott keresztmetszetet képvisel. Szerinte ugyanis ma már egyál­talán nem kérdés az, hogy lesz-e háború, vagy sem, mert máris 9 hé ** ború van! Szerintem ennek az olvasónknak van igazai Igenis, máris háboru­­ban élünk, ha ez alatt nem is a koreai "kis háborút" kell érteni, mint ö, mert — bármennyire fájdalmas is ez számunkra — mégiscsak meUüí­­szintere és megnyilatkozása a nagy történéseknek. Ugyanigy: Indokiná­val, vagy az arab államok npágtalanságábó1 keletkezett csetepatékkal sem bizonyítanánk a "háború" tényleges fennállását. A "háború" szó fogalmi tartalma /mint annyi más szóé az utóbbi időbeni/ hatalmasan kibővült, sőt lényegében átalakult. Ma már ideg-, sőt hidegháborúról is beszélünk, de ez is mind csak egy-egy szektora, megnyilatkozási formája a "háborúnak". A háború fogalma ma már messze tulcsapott a kölcsönös ijesztgetés, vagy akár az erőszak gátjain. A "háború" — modern formájában — sokkal több, mint csupán a fizikai megfélemlités, a fizikai legyőzés, megsemmisités eszköze, A modern háború az emberiség egész életét, tehát nemcsak a fizikai létezést, hanem az egész lelki-szellemi-kulturálls é_s anyagi életkereteket és élettartalmat is ostromolja. Hiszen, ha "csak" milliók halálát okoz­ná, ez önmagában — minden egyéni és kollektiv tragikuma ellenére — nem jelentene megtorpanást az emberi faj életében. Ettől még a táv - latok nyitva maradnának, a fejlődés sodra nem állna le, mert az embe­riség semmit sem tud olyan gyorsan bepótolni, mint - önmagát. A modern háború sokkal megfontoltabb gyilkos. Nemcsak ölni akar, hanem el akar pusztítani mindent, ami eddig anyagi, vagy nem-anyagi értéket jelentett számunkra. Nem elégszik meg a kézzelfogható és el­rabolható földi javakkal, hanem felnyujtja véres kezét a metafizikai, a földön túli értékek felé is, A magasba szárnyaló lelket is kálit - kába akarja szorítani, hogy ott elszáradjon, elpusztuljon. Az ember felfelé törö vágyait, a nemes fejlődés ösztöneit is meg akarja fojta­ni, hogy megállítsa az Időt és útját rekessze a Jövőnek. A gondolatot, az érzést, az érzelmeket, a Szép és Jó belénk lehelt áhitását, az e­­gyéniség sokrétű igényeit, a család megtartó kötelékét, a nemzeti ha­gyományokat, mindent-mindent, amiből lettünk, amivé lettünk, ami for­mált és szebbitett bennünket... A modern háború meg akarja ölni az isteni szikrát, ami az embert e m b e r r é teszi. Es ezen keresz­tül: meg akarja ölni magát az Istent jaj 5.oldal

Next

/
Thumbnails
Contents