Erős Vár, 1951 (21. évfolyam, 8-12. szám)

1951-12-01 / 12. szám

XX. Évfolyam PITTSBURGH 7, PA. KARÁCSONYI SZÁM December, 1951

HOGYAN SZÜLETETT MEG AZ "ERŐS VÁR A Ml ISTENÜNK"

CIMÜ ÉNEK?

Kevés olyan egyházi éneke van a világ keresztyénségének, mint a lutheri reformáció harci dala, az “Erős vár a mi Istenünk”. A világ legtöbb nyelvére le van fordítva és a római felekezet kivételével a keresztyén egyház legtöbb ága szívesen és gyakran énekli.

Amikor 1547-ben Melanchton Fülöpnek és két társának Weimár városába kellett menekülniük üldözőik elől, gyermekek kezdték énekelni az “Erős vár a mi Istenünk”-et a három üldözött reformátor ablaka alatt, akik erre kitárták ablakukat és hálát adtak Istennek az énekben küldött vigasztalásért.

Majdcsak száz esztendővel később, amikor az ellenreformáció hadserege erőszakkal akarta az Evangélium egyházát Európából kipusztitani, a mi Bethlen Gáborunk sógora, Gusztáv Adolf svéd király fegyvert fogott hittestvéreinek a megvédésére. A magas, szőke svéd harcosokat mind a győztes lipcsei, mindpedig a király életét kérő, de mégis diadalmas lützeni csata megkezdése előtt e dal hangjai forrasztották egybe a többi evangélikus katonákkal. Amikor pedig 1939 őszén a függetlenségéhez és szabadságához anynyira ragaszkodó kis finn nemzet küldöttei elindultak Moszkvába, hogy békeszándékukról áldozatok árán is meggyőzzék a hatalmas szomszédot, az állomáson szorongó többszörtizezernyi tömeg önkénytelenül is az “Erős a mi Istenünk” cimü énekre zenditett rá.

Azonban annak ellenére, hogy ez az ének ilyen fontos szerephez jutott a történelem folyamán, keveset tudunk megszületésének a körülményeiről. Valószinüleg 1529-ben irta Luther, tehát abban az esztendőben, amikor a speyeri országgyűlésen a régi pápás egyházhoz tartozó főurak hatalmi szóval akarták megszüntetni a reformációi mozgalmat, ami ellen azután a jelenlevő evangélikusok protestáltak. Ugyanakkor más bajok is fenyegették a reformáció népét: szörnyű pestisjárvány tizedelte a lakosságot, ugyanekkor lázadó parasztok és szektáskodó rajongók, valamint jobbágyaikat büntetlenül nyúzó főurak és szabadon garázdálkodó rablólovagok tették nehézzé a keresztyén ember életét.

Bizonyára Luther szivébe is belopódzott néha-néha a félelem érzése. Visszamelékezett a 8 esztendővel azelőtt lefolyt napokra, amikor Wartburg várának biztonságos falai zárták el a külvilág zajától, és a talán még a mi árpádházi Erzsébetünk által ültetett évszázados fák árnyéka adott fontos munkájához, a Biblia lefordításához, megfelelő környezetet. Bizonyára nem egyszer támadt fel Luther lelkében is a gondolat: “Milyen jó lenne hátat fordítani ennek a megháborodott világnak és visszavonulni egy elhagyott hegytető fái között rejtőzködő biztonságos sasfészek falai közé!”

De ahogy idáig ért, bizonnyal eszébe jutott az, hogy ő éppen ennek az ellenkezőjére tanította a népet: meg kell próbálnunk itt és most, ebben a háborgó világban keresztyéneknek lennünk! Nem kell a vár biztonságos védelme, van nékünk Erős Várunk, maga az Úristen! Hiszen a 46. zsoltárban Dávid király is erősségének nevezte az Urat, hát hogyne bizhatnánk mi is az Ő védelmében!

Tollat ragadott és megírta csodálatos énekét a Krisztus győzelme felől. Talán akkor tette ezt meg, amikor az alábbi levelet irta Spalatin Györgyhöz, a választófejedelem udvari lelkészéhez:

“Az a szándékom, hogy az atyák példája nyomán a nép számára német zsoltárokat, azaz lelki énekeket irok, hogy az Isten Igéje az éneklés által is fennmaradjon közöttük. Ezért most mindenütt költőket keresek. Minthogy Te a német nyelvnek mestere vagy, azonkívül is ismert kiválóságod és ügyességed, szeretettel felkérlek, hogy lépj szövetségre mivélünk ebben az igyekezetünkben és fordíts le a zsoltárok közül egyet, az általam megküldött minta szerint. De az a kérésem, hogy az udvarnál használatos újszerű szavakat hagyjad ki, hogy a szöveg egyszerű és érthető legyen, hiszen egyszerű embereknek kell azt megérteniük.”